6. felvonás

Sziasztok! :)
Amint látjátok, történt egy kis arculatváltás a blogon. Remélem tetszik ;) 

Nem húzom tovább az időt, jöjjön az új rész!!

Puszi ♥ - W.

Ui.: Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, vagy hagyjatok megjegyzést. Szívesen veszem a véleményeket!! :))

ZAYN

A hozzám simuló Wendy közelsége megrészegített. Már a harmadik olyan filmet néztük, amiben fogalmam sem volt, mi történik. Minden figyelmemet a karomban tartott angyal kötötte le. Egy ideje már csak csendesen szuszogott, elaludhatott, gondoltam. A fiúk most hangos nevetésben törtek ki, mert az egyik filmbeli fickó ráöntött valamit a másik fejére.

    Wendy mocorogni kezdett és ijedten pillantott körbe. Miután megnyugodott álmosan pislogott rám és egy hatalmasat ásított. Puszit nyomtam a homlokára:

- Szeretnél felmenni lefeküdni?

Bólintott. Az ölembe kapva felálltam vele a kanapéról.

- Hova-hova fiatalság? – vigyorgott Lou. 

- Hagyjál, Louis! Álmos vagyok – dünnyögte a nyakamba Wendy. 

- Jól van, most az egyszer megkegyelmezek. 

- Igazi úriember vagy! – motyogta szarkasztikusan.

Lou felnevetett, odasétált hozzánk, megpaskolta Wen fejét és puszit nyomott az arcára.

- Jó éjt, kicsi Wendy! 

- Jó éjt, Tomlinson!

A fiúk sorban elköszöntek tőlünk és végre elindulhattunk az emeletre.

    Finoman az ágyra fektettem az édesen szuszogó Went és betakartam. Elkezdtem levenni a pólómat és a nadrágomat.

    Hirtelen a rémülettől elkerekedett szemekkel ült fel. Megijesztett. Egyik lábam még a nadrágomban volt, elvesztettem az egyensúlyomat és elterültem a földön. Hangosan felnevetett.

- Ha-ha-ha. Nagyon vicces! – dörzsölgettem sértődötten a sajgó könyökömet. Igyekezett komoly arcot vágni, beharapta az ajkát, de még így is kirobbant belőle a nevetés.  

- Na, most aztán nem menekülsz! – vetettem rá magam az ágyra. 

- Neee! – visította és az ágy másik vége felé igyekezett, de én gyorsabb voltam, visszarántottam. Nevetve, lihegve feküdtünk egymás mellett. A könyökömre támaszkodva kisimítottam egy tincset az arcából: 

- Mi volt a baj az előbb?

- Fogat kell mosnom. 

- És mi tart vissza tőle? – húztam fel a szemöldököm. 

- Nincs fogkefém. 

- Használd az enyémet! 

- Fúúújj…undi! – fintorgott. 

- Mondja ezt a lány, akinek a nyelve már többször járt a számban. – vigyorogtam.

Finoman a vállamba bokszolt, felpattant és magára zárta a fürdőszobaajtót.

WENDY

- ÁGYÚGOLYÓÓÓÓ – vetődtem az ágyra Zayn mellé.

Átkarolta a derekam, magához húzott és megcsókolt. Szája finoman mosolyra húzódott közben. Nyelve lágyan szántott végig az alsóajkamon bebocsátásra várva. Enyhén elnyíltak ajkaim és ő máris vadul utat tört magának. Nyelveink forró táncot jártak. Lihegve elhúzódott tőlem. Ez volt eddigi életem legjobb csókja. Homlokát az enyémnek döntötte, szeme gyönyörűen csillogott. Kezét a nyakam alá csúsztatta én pedig a mellkasához bújtam. Illata mámorító volt.

- Az ott micsoda? – mutattam a komódján álló csészealjszerű világító izére.  

- Khhmm…- köszörülte meg a torkát – az éjjeli lámpám. 

- A micsodád? – néztem fel rá értetlenül. 

- Jól hallottad. Félek a sötétben – jött teljesen zavarba. – Tudom, gyerekes meg minden, de…- mutatóujjamat a szájára tapasztottam belé fojtva a szót. 

- Szerintem aranyos – rántottam meg a vállam.

Megkönnyebbülten elmosolyodott és karjait még szorosabban fűzte körém. Légzése fokozatosan lelassult, elnehezedett. Mély álomba szenderült. Nyomtam még egy puszit az alkarjára és én is követtem a példáját.

ZAYN

Valami selymes ért az arcomhoz, majd puszik és apró harapások kezdtek záporozni a fülemre. A reggel nem az én napszakom, így durcásan felnyögtem:

- Hagyjál! – a másik oldalamra fordultam, de az ébresztőm kíméletlen volt. A másik fülemnél folytatta a kínzásomat.  

- Ébresztő, álomszuszék! A hasadra süt a nap! – hangja édesen csengett, forró lehelete perzselt, ahogy a fülembe suttogott. Résnyire nyitottam a szemem és Wendy nézett rám mosolyogva. 

- Jó reggelt! – mondta. 

- Neked is! – hangom még kicsit rekedt volt a megzavart álomtól. 

- Hazaviszel? – bújt a mellkasomhoz. 

- Persze, azonnal – motyogtam és már hunytam is le a szemem. 

- Naaa! – bökte meg az oldalam erősen. – Ne aludj vissza! 

- Rendben – sóhajtottam. – Felöltözök és mehetünk – húztam magamhoz egy rövid csókért és kimásztam mellőle.

WENDY

Az este nem volt lehetőségem szemügyre venni őt, de most ahogy előttem állt egyetlen Calvin Klein alsóban kocsányon lógtak a szemeim. Fejemet tenyeremre támasztva figyeltem őt. Kidolgozott izmai szépen körvonalazódtak. Széles vállai erőt sugalltak. Észrevette, hogy bámulom:

- Mi van? – nézett rám még mindig álomittas tekintettel. 

- Semmi, csak tetszik, amit látok. 

- Nekem is tetszene, ha csak fehérneműben lennél – eresztett meg egy pajzán vigyort – vaaagy... a nélkül! 

- Perverz! – hajítottam felé egy párnát nevetve. Kitért előle és máris mellettem termett. Felrántott az ágyról, talpra állított és hozzám simulva csókolni kezdett. Kicsapódott az ajtó. Ijedten rezzentünk össze.  

- Mit csináááááltok? – ordított Louis. 

- Csak nem megzavartunk valamit? – vigyorgott kajánul Harry.

Nevetve megforgattam a szemem és nyomtam egy gyors puszit Zayn szájára:

- Tíz perc, addig iszok egy kávét. 

- Oké, sietek – viszonozta a puszit.

Kitereltem a fiúkat a szobából és becsuktam az ajtót. Együtt indultunk lefelé.

- Uhh…tíz perc? Kávé? Kell az energia az új menethez? – húzogatta a szemöldökét Lou. Harry perverzül felröhögött. 

- Istenem, segíts! – emeltem a tekintetem az égre. 

- Hagyjátok már békén! – szólt Liam hangja a nappaliból. – Még a végén elijesztitek.

Hálásan pillantottam rá. A további pár lépést már cukkolódások nélkül sikerült megtennem a konyháig. A pultnál Niall falatozott békésen.

- Jó reggelt! – köszöntöttem vidáman. 

- Neked is! Jól aludtál? – vigyorgott. 

- Ne kezdd te is! – néztem rá figyelmeztetően. Védekezően felemelte a kezeit és inkább visszatért a fánkjaihoz. Okos döntés, gondoltam magamban. Rövid keresgélés után feladtam és inkább megkérdeztem: 

- Hol tartjátok a kávét? 

- Ülj le! Majd én megcsinálom – lépett be a konyhába Zayn. Barna nadrág és egy a dagadó izmait tökéletesen körülölelő zöld pulóver volt rajta. Lehuppantam a csendesen majszoló Niall mellé és figyeltem, ahogy szorgoskodik. 

- Tejjel vagy tejszínnel? – kérdezte. 

- Tejjel. 

- Cukor? 

- Kétkanálnyi.

Elém tett egy gőzölgő bögrét.

- Köszönöm – szürcsöltem hálásan.

Kisvártatva a többiek is csatlakoztak hozzánk. Nevetve vitatkoztak valamin. Louis mellém lépett és átkarolta a vállam. Kérdőn néztem rá, ő pedig a hajammal kezdett babrálni.

- Igen, Louis? – néztem rá nyomatékosan. – Mit szeretnél?  

- Semmit, csak jó téged piszkálni.   

- Ohh…az más. – fordultam vissza a kávémhoz nyugodtan. 

- Hééé! – kiáltott fel felháborodva Niall. – Az az enyém! – és duzzogva nézett Zaynre, aki elcsórta az egyik fánkját.  

- Mmm…- harapott bele látványosan – igazán finom.

Niall nem bírta tovább, felpattant és kergetni kezdte Zaynt körbe-körbe a konyhában. Hangosan nevettünk rajtuk. Végül Nialler lihegve visszaült a székére:

- Nyertél, a tied lehet. 

- Én is így gondoltam – húzta ki magát Zayn és betermelte a kezében lévő ragacsos süteményt.

Megittam a maradék kávémat és várakozva néztem rá:

- Mehetünk?  

- Igen, hozom a kocsi kulcsot – sétált kifelé. 

- Hova mentek? – pislogott rám nagy szemekkel Nialler. 

- Haza – borzoltam fel a haját. 

- Máris? – meresztett rám szomorú kiskutyaszemeket. 

- Mi is mehetünk? – lelkesedett Louis. 

- Csak, ha jól viselkedtek – kacsintottam rá vigyorogva.

- Szuper! – pattantak fel és rohantak a kabátjukért.

5. felvonás

Sziasztok! :)
Mivel a negyedik és az ötödik fejezet is rövidebb, mint a többi, úgy döntöttem, hogy ma is felteszek egy részt és vasárnap is! :)

És egy kép, hogy egy kicsit hangulatba kerüljetek... ;)

Jó olvasgatást! Puszi ♥- W.

WENDY

- És ez pedig az én szobám – tárt ki egy ajtót.

Gyanítottam, szándékosan hagyta utoljára. Ahogy beléptem elakadt a szavam: az összes szabad felületet kéjesen vonagló, meztelen nők képei borították. Kérdőn Zaynre néztem, akinek az arcára fagyott a mosoly.

- FIÚK! – ordított egyet. A négy srác a nevetéstől fuldokolva bukkant fel a lépcsőn. – Hülyék! – nevetett rájuk Zayn. Jó kedvük ragadós volt. Az idióták „kitapétázták” a hálószobát, amíg Zayn a tetőtéri stúdiót és játéktermet mutatta meg nekem. Azt meg kell hagyni, hogy alapos munkát végeztek. Tíz perc röhögés után eltávolították a fotókat és magunkra hagytak minket.

Végre megpillanthattam az igazi szobáját. Lassan jártam körbe. Igyekeztem minden egyes apró részletet elraktározni az agyamban: a fal színét, az ágy formáját, a kilátást az ablakból, és az összes családtagjának mosolygó arcát a fényképekről. Nem bírta tovább, hogy teljes csendben sétálok körbe:

- Na? – nyögte ki. 

- Tetszik – huppantam le az ágyára és a párnájára hajtottam a fejem. Éreztem rajta az illatát.  

- Neee! Ne feküdj az ágyamra! – lépett közelebb. 

- Újabb tabu, mint a hajad? – húztam fel a szemöldököm.  

- Nem. Csak így beindul a piszkos fantáziám.

Felnevettem.

- Zayn Malik! Te egy igazi perverz állat vagy! – pattantam fel az ágyáról és álltam elé. 

- És az olyan nagy baj? – meresztett rám kiskutyaszemeket. 

- Várj, had gondolkodjak…- tettettem feszült koncentrációt. Kissé rémültem nézett rám. Elértem a célom. – Nem.

Felkapott és akár a giccses amerikai filmekben: megpörgetett a levegőben úgy, hogy ajkaink egymáséhoz tapadtak. Csillogó szemekkel tett le újra a földre.

- Te egy igazán elvetemült lány vagy! 

- És az olyan nagy baj? – utánoztam előző arckifejezését.

Felszabadultan felnevetett, magához húzott és hosszan, szenvedélyesen csókolt.

ZAYN

A hátamra kaptam, lerohantam vele a lépcsőn és az egyik fotelba dobtam. Rákacsintottam és a kanapéra huppantam.

- Nos, fiúk? Most mit csinálunk? – húzta lábait maga alá. 

- Hó csata – csillogott ördögien Louis szeme. 

- Benne vagyok! – szólt belevalóan Wendy.

Ezt mindenki kihívásnak vette és egymást fellökdösve rohantunk a kabátjainkért. A hátsó kertbe mentünk. Wendy már kint várt. Egy jól irányzott dobással fejen találta Louist. Kezdetét vette a kaotikus hó hajigálás. Egy óra múlva már semmit sem láttam, mert időközben besötétedett. Ujjaim és az arcom teljesen átfagytak. Egy kar ragadott meg hátulról, váratlanul ért, elestem.

- TÁMADÁÁÁS! – hallottam Louis hangját a közvetlen közelemből, majd kíméletlenül hideg, jegyes hó bombák kezdtek záporozni rám.

Ázott verebekként léptünk be a jó, meleg házba. Paul, a menedzserünk ezt látva biztos alaposan kioktatott volna minket. Vacogva a vizes ruhákban ki-ki a saját fürdőszobája felé indult.

Wendy megállt a szobám közepén. Arca kipirosodott, szája kissé elkékült és vadul remegett. Haja csomókba tapadt a hótól.

- Menj, zuhanyozz le jó, forró vízben! Van tiszta törölköző a szekrényben – tereltem finoman a fürdőszoba felé. 

- Bi-bi-biztos nem akarsz te bemenni előbb? – vacogta.

Még ilyen állapotban is önzetlenül viselkedett. Úgy éreztem, megütöttem a főnyereményt.

- Biztos! – pusziltam meg a homlokát. – Sipirc!

Hálásan rám mosolygott, magához szorította a táskáját és besétált a fürdőszobába.

Húsz perccel később már sokkal jobb állapotban bukkant fel. Szerencsére hozott váltóruhát: egy vastag, fekete cicanadrág és egy egyszerű zöldeskék póló volt rajta. Jól állt neki ez a szín, kiemelte a szeme ragyogását. Frissen mosott haja az én samponomtól illatozott. Észrevettem, hogy karja még mindig libabőrös, így elővettem az egyik bolyhos, kötött pulcsimat és a kezébe adtam. Ahogy felvette a rá több számmal nagyobb kék pulcsit, iszonyat viccesen festett. A pulóver alja a combja közepéig ért, ujjai pedig hosszan lógtak lefelé. Észrevette, hogy őt figyelem és elmosolyodott.

- Na, gyere ide! Ezt meg kell örökítenem! – nyúltam a telefonom után, hogy készítsek egy képet. Pontosan elkaptam a pillanatot, amikor kinyújtotta a nyelvét. – Tökéletes – vigyorogtam. 

- Mutaaaasd! – kérlelt. A magasba tartottam a telefont, hogy ne érje el. A közelharc elkezdődött. Nevetve a mellkasomhoz húztam a szabad kezemmel, lehajoltam és megcsókoltam. Magasba emelt kezemet leengedtem, így végre ő is megnézhette a képet. Csilingelően felnevetett, megpuszilt, kibontakozott az ölelésemből és így szólt: 

- Irány a zuhany! Mire kijössz, csinálok neked kakaót. 

- Istennő vagy, köszönöm!

Kisétált az ajtón és dúdolva elindult lefelé.

WENDY

Vajon hol tarthatják a kakaót? Tűnődtem. Minden hozzávalót megtaláltam nagymamám híresen finom italának elkészítéséhez, kivéve a legfontosabbat, a kakaóport. Székre álltam és kinyitottam a legfelső szekrényt. Győzelem! Megtaláltam. A tűzhelyhez mentem és egy nagy lábasban tejet kezdtem melegíteni. Egyenként tettem bele a hozzávalókat. A konyhát ismerős illatok töltötték meg. Karácsonyi hangulatom lett.

A srácok közül először Niall tűnt fel ásítozva.

- Kérsz kakaót, haspók? – kérdeztem. 

- Igen, kérek. Köszi.

Egy bögrébe öntöttem neki, beledobáltam néhány mini mályvacukrot, beletettem egy kanalat és elé toltam. Amint belekóstolt lekötelezetten bámult rám, mintha legalábbis az életét mentettem volna meg vele. Mellé ültem egy bögrével és beszélgetni kezdtünk:

- Örülök, hogy itt vagy, Wendy! – mosolygott kakaóbajusszal a szája felett. 

- Ennek én is örülök! – hajtottam a fejemet a vállára. 

- Tudod, jó végre egy kis lány hangot hallani a házban. Eleanor és Danielle már régen jártak itt. Nekik elég sűrű hónap a december – hallottam némi szomorúságot a hangján, felemeltem a fejem. – Isteni ez a kakaó! Mit tettél bele? – váltott témát. 

- Az titok – kacsintottam rá.

Ekkor csörtettek be a többiek.

- Mmm…mi ez a mennyei illat? – szaglászott a levegőbe Liam. 

- Kakaó. Kértek? – vigyorogtam. 

- Igen – vágták rá egyszerre mind a négyen.

Mindegyikőjüknek készítettem egy-egy bögrével, Niallnek a második adagot. Eléjük toltam és hálásan szürcsölni kezdték. Egyszer csak Liam óriásit sikoltott, messzire elhajította a kanalát és magából kifordulva kirohant az ajtón. A fiúk röhögni kezdtek én pedig dermedten, elkerekedett szemekkel álltam ott a padlóhoz cövekelve.

- Ez meg mi volt?! – nyögtem ki. 

- Kanálfóbia – fuldoklott a nevetéstől Louis. 

- Hogy mi?! 

- Kanálfóbiája van – mondta ezúttal érthetőbben. 

- Ez komoly? – fordultam a másik három srác felé. Bólintottak.

Az ajtóban Liam tűnt fel remegve, szemében rettegés ült.

- Ne haragudj! – esdekeltem. – Nem tudtam. 

- Semmi gond – mosolya inkább grimaszhoz hasonlított. – Ugye már nincs a kakaóm közelében? 

- Nincs – motyogtam bűntudatosan.

A fiókból elővett egy villát és azzal kezdte kavargatni bögréje tartalmát. Értetlenül pislogtam rá.

- Ne izgulj – suttogott Zayn a fülembe – nem az a haragtartó, bosszúálló típus.

Felnyögtem: - Szuper.

Pár perccel a kanál okozta sokk után minden visszatért a rendes kerékvágásba. Rápillantottam az órára: 23:10.

- Srácok! Későre jár, nekem mennem kell. 

- Szó sem lehet róla! – tiltakozott Liam. 

- Ma este itt alszol – így Louis. 

- Velem – vigyorgott perverzen Zayn. 

- És nincs vita – tartotta magasba a mutatóujját Harry. 

- Punktum – tette még hozzá Niall. 

- Rendben – sóhajtottam megadóan– meggyőztetek. 

- PIZSI PARTIIIII – ugrott fel Louis és körbetáncolta velem a konyhát. Hirtelen a hátára kapott és Tarzanként kiabálva berohant velem a nappaliba.

4. felvonás

 Sziasztok! :))
Már majdnem 350 (!!) kattintás volt az oldalon. Köszönjük! ♥
Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak, vagy hagyjatok kommentet! :)
Egyébként megtaláltok minket twitteren is: 

Crazy_Curly=> @Brigi_Posta
wannabe_writergirl=> @onthewaytowrite 

És igen: a fiúk szeretnek ajtókról énekelni... ;)

Puszi és jó olvasgatást! ♥ - W.

WENDY

Zayn hallgatagon vezetett. Összehúzott szemöldökkel, komoran nézett ki a szélvédőn. Negyvenöt perc múlva felhajtott egy mesés ház kocsibejárójára. Leállította a motort. Kikapcsolta a biztonsági övét és az ajtóhoz nyúlt. Visszatartottam. Kérdőn nézett rám.

- Haragszol? – kérdeztem rettegve. 

- Nem, - válaszolt – rád nem – bámulta meredten a kormányt. 

- Ezt hogy érted? – néztem rá értetlenül. Felsóhajtott. 

- Túl messzire mentem. 

- Hogy mi?! 

- Túlságosan gyorsan haladtam. Pedig szeretném, ha tudnád, hogy te más vagy és ezt most nem csak úgy mondom. Nem akarlak téged kihasználni, de ez az egé… - most én alkalmaztam az ő módszerét: csókkal némítottam el. Ujjaimat összekulcsoltam az övéivel és mélyen a szemébe néztem. 

- Ehhez azért két ember kell. Én is legalább annyira hibás vagyok, mint te.

Meglepetten nézett rám.

- Én vagyok a férfi. Nekem kéne uralkodnom magamon, de ha a közeledben vagyok…ahh…nem is tudom. Minden olyan ösztönösen történik. Egyszerűen kikapcsol az agyam, nem gondolkozom. 

- Tudom, miről beszélsz – nyomtam puszit az orrára nevetve.

A ház felől kiabálás hallatszott. Felkaptuk a fejünket. Az egyik első emeleti ablakból a srácok integettek.

- Bejöttök végre?! – ordított Niall. 

- Vagy egész nap a kocsiban akartok enyelegni?! – így Harry.

Most Louis tűnt fel fején egy kendővel kezében egy gumikarddal. Vadul hadonászott vele:

- Ahoy, testvér! – szólt kalózkodást mímelve.

Aztán Liam lépett elő, rám kacsintott és becsukta az ablakot. Betegre nevettem magam ezen a négy őrülten. Zayn felé fordultam, aki az arcomat vizslatta.

- Akkor minden oké? – kérdezte a slusszkulcsot szorongatva. 

- Igen – mosolyogtam.

Kiszálltunk a kocsiból és ő felszabadultan, vigyorogva kézen ragadott.

ZAYN

Bevezettem a nappaliba a fiúkhoz. Egyből letámadták őt. Körbevették és ölelgetni kezdték. Tökéletesen állta a sarat, büszke voltam rá. Amikor végre kiszabadult a srácok közül, hozzám sétált. Átkaroltam a derekát és a homlokához támasztottam az enyémet:

- Felmegyek zuhanyozni. Elleszel addig a többiekkel? 

- Igen, persze. Menj csak – villantotta rám azt a mosolyát, ami annyira megőrjített. Egy gyors szájra puszi után felsétáltam az emeletre. A szobámba érve énekelni és hülyén táncolni kezdtem. Eszméletlen boldog voltam. Magánprodukciómat taps és nevetés zavarta meg. Felkaptam a fejem. Niall röhögve az ajtófélfához támaszkodott. Hozzávágtam az első kezem ügyébe akadó tárgyat. Történetesen egy zokni gombócot. Ügyesen kitért előle, pimaszul kinyújtotta a nyelvét és a földszintre rohant. Remek, gondoltam, had röhögjenek. Elővettem egy tiszta bokszert és a fürdőszoba felé vettem az irányt.

WENDY

Niall lihegve robbant be a szobába közénk. Az összes pillantás rászegeződött.

- Mi történt, Nialler? – kérdezte Louis. 

- Semmi – vigyorgott. 

- Naaa…mondd el Boo Bear kedvéért – rebegtette a szempilláit Louis. 

- Tényleg nem történt semmi – kacsintott rám alig észrevehetően. Az ír manóm tudott valamit és én ki akartam szedni belőle, mit. Csak az alkalmas pillanatot vártam. Niall akaratán kívül sietett a segítségemre: 

- Éhes vagyok – jelentette ki. 

- Én is – döbbentem rá – ma még semmit sem ettem. 

- Ohh, hát ez nem maradhat így! Irány a konyha – húzott maga után.

A hűtőben kezdett matatni, épp egy nagy adag sajtot tömött a szájába, amikor a vállára tettem a kezem.

- Hmm? – fordult felém egy egész havi ételmennyiséggel a kezében. 

- Mondd el, mi történt – kértem. 

- Mire vagy kíváncsi? – tette a különféle dolgokat a pultra. 

- Tudod te azt – bökdöstem meg az oldalát vigyorogva. 

- Azt szeretnéd tudni, hogy Zayn az emeleten őrülten táncolt és énekelt? És hogy még sohasem láttam ilyen boldognak?

Mosolyogva ugrottam a nyakába és cuppanós puszit adtam neki.

- Na? Mit eszünk? – kérdeztem lelkesen. 

- Azt, hogy TE mit eszel, nem tudom, de én mogyoróvajas, lekváros, uborkás, mustáros… 

- Uhh…ne folytasd! – fintorogtam.

Zayn lépett be a konyhába. Fekete melegítőnadrágot és sima fehér pólót viselt. Még így is szívdöglesztően nézett ki. Megborotválkozott, arca vadító arcszesz illatot árasztott, ahogy közelebb jött. Niall egy gigantikus szendviccsel a kezében visszabattyogott a többiekhez, így kettesben maradtunk.

Zayn mögém lépett, hozzám simult miközben egy kenyeret vajaztam.

- Mmm…jó az illatod – dünnyögtem. Csábos, féloldalas mosolyra húzódott a szája, ahogy megpuszilt. Elengedett, kivett a hűtőből egy üdítőt és visszatért mellém. 

- Csinálsz nekem is egyet? – bökött az éppen elkészült szendvicsemre. 

- Á-á. Csinálj magadnak, nagyfiú – rákacsintottam, felkaptam az italát a pultról és győzedelmesen visszavonultam a nappaliba.

ZAYN

Játszott velem és ez tetszett. Meg kellett küzdenem a figyelméért. Rádobáltam néhány dolgot egy kenyérre és én is utána mentem.

Niall és Liam között törökülésben ült a kanapén és elmélyültem magyarázott. Csillogó szemei elárulták, hogy csakis valamilyen színházzal kapcsolatos dologról lehet szó. Bevágódtam az egyik fotelba és belevesztem a lelkesedésébe. Órákon át képes lettem volna őt hallgatni.

- Mióta színészkedsz? – kérdezte Harry. 

- Egészen kicsi korom óta. Öt évesen játszottam először egészestés darabban – nosztalgiázva révedt maga elé. – A színház az én elsőszámú otthonom.  

- És nem unod meg a darabokat a sokadik előadás után? – faggatta Liam. 

- Nem – nevetett édesen – minden előadás más és más. Mindig van valami apró váltás, amit csak a bennfentesek érzékelnek. 

- Szereted a répát? – vetette be magát Louis. Wendy már meg sem lepődött, vagy legalábbis nagyon jól titkolta: 

- Igen, Boo Bear. Imádom.

Loui kirohant a konyhába és kisvártatva hat jókora répával tért vissza. Megforgattam a szemem, ahogy a kezembe nyomta az én adagomat, de azért jó kisfiúsan elrágcsáltam belőle egy darabot. Ahogy Wendy befejezte az övét vágyakozva nézett rám, de a fiúk tovább faggatták.

- Milyen zenét szeretsz? – vigyorgott rá sunyin Niall. 

- Hááát…semmiféle nyálas popot nem hallgatok – fintorodott el Wendy. Megütközve néztünk rá. Nevetve pillantott körbe. – Csak vicceltem! Imádom a zenéteket! Látni kellett volna az arcotokat – kezdett minket utánozni.

A srácokkal cinkos pillantást váltottunk, aztán rávetettük magunkat. Lerántottuk a földre és vad csiki támadásba kezdtünk, aminek az lett a vége, hogy Wendy nevetve, könnyezve könyörgött, hogy hagyjuk abba. Leszálltunk róla. Segítettem neki felállni.

- Öten egy ellen? – lihegte – Ez nem fair! 

- Ilyen az élet, bébi – húztam magamhoz egy csókért, de ő duzzogva elfordult.  

- Majom!

Felnevettem és inkább csak az arcára nyomtam egy engesztelő puszit.

Kezeit a mellkasomra tette. Olyan pici volt és törékeny, szinte féltem őt a karjaimban tartani. Nagy, barna szemeivel a hosszú szempillája alól rám pislogott:

- Nem vezetnél körbe a házban? Így olyan elveszettnek érzem magam. 

- Dehogynem. Menjünk – kulcsoltam az ujjaimat az övéi köré és a túra kezdetét vette.