9. felvonás

Sziasztok! :))
Hááát szigorúan véve NEM volt meg a 2 komment, de mivel egy teljes hétig nem leszek, felteszem az új részt! :) A következőt tényleg csak azután hozom, ha kapok visszajelzéseket! (Tényleg fontos lenne nekem! Köszönöm!! ♥ )
Jó olvasgatást! 
Puszi ♥ - W.

ui: majdnem EZER kattintás, köszönöm :') ♥

ZAYN

Hajnali fél három – pillantottam az órára. Nem tudtam aludni, csak sóhajtozva fordultam egyik oldalamról a másikra. Izgatott voltam. Tökéletes meglepetést akartam szerezni Wendynek, egy tökéletes együtt töltött estét. Az agyam egyre csak zakatolt és képeket vetített elém az este esetleges kimeneteléről.

Wendy, amint az arcomba nevet és ott hagy.

Wendy, amint boldogan a nyakamba ugrik.

Wendy, amint sírva könyörög, hogy vigyem haza.

A szívem vadul vert. Nem tudtam leállítani a képáradatot. Túlpörgött agyam egyre csak rémisztgetett.

Végül sikerülhetett elaludnom, mert háromnegyed tízkor arra ébredtem, hogy Liam rázogatja a vállam.

- Ébresztő, Zayn! 

- Hagyjál – ráztam le a kezét a vállamról. 

- Egy virágfutár van itt, és azt mondja, csak neked hajlandó átadni, amit hozott. 

- A fenébe! – lettem hirtelen teljesen éber. – Totál kiment a fejemből! – kipattantam az ágyból, előkotortam a pénztárcám és már futottam is lefelé. Liam utánam kiáltott: 

- Zayn! Nincs rajtad alsógatya.

Szitkozódva visszarohantam a szobámba, felkaptam a legelsőt, ami a kezembe akadt és lihegve a furcsán vizslató futár elé léptem. Aláírtam, ahol kellett, kifizettem és átvettem, amit hozott.

Megsemmisülten huppantam le az egyik konyhai székre és a kezembe temettem az arcom.

- Jól vagy? – kérdezte Liam. 

- Nem – elém tolt egy bögre kávét. – Kösz, haver! – pillantottam rá hálásan. 

- Nincs mit. Ma találkoztok Wendyvel? 

- Igen – sóhajtottam hatalmasat és a kávéba kortyoltam. 

- Sosem láttalak még ilyennek egy lány miatt. Tényleg fontos lehet neked – ült le mellém. 

- Az nem kifejezés! Úgy félek, hogy elszúrok valamit. 

- Ugyan! Ne aggódj! – veregette meg a vállam. – Csak add önmagad, már így is kedvel. 

- Legyen igazad!

Még egyszer bátorítóan rám mosolygott, aztán magamra hagyott a gondolataimmal.

WENDY

Reggel hétkor keltem és most hajcsavarókkal a fejem tetején, avokádós arcpakolásban, frissen festett körmökkel ücsörögtem a nappaliban. Piper csak úgy nyüzsgött körülöttem. Furcsa mód ő sokkal jobban izgult az esti randi miatt, mint én.

- Wendy? – bukkant fel Tom feje az ajtóban. – Ugye Ő nincs a közelben?! – utalt a nővérére. 

- Nincs, gyere be nyugodtan – nevettem. 

- Huh – lélegzett fel megkönnyebbülten. – Tudod, hogy imádom Pipert, de ilyenkor komolyan kiakaszt. 

- Ismerős érzés – vigyorogtam rá, már amennyire a húzódó arcpakolás engedte. 

- Lehoztam a telefonod – huppant le mellém a kanapéra. 

- Szuper! – kaptam utána azonnal. Piper egy perc szabadidőt sem hagyott, hogy ránézzek. – Isteni vagy, Tommy! – nyomtam puszit az arcára és egyből a mobilomra fordítottam minden figyelmemet. Zayn üzent:

Már várom az estét! Hiányzol! xx Zayn

Elmosolyodtam.

- Kitalálom: Zayn? – vigyorgott rám Tommy. Bólintottam. Meghallottuk Piper közeledő lépteit a folyosóról. – Én már itt sem vagyok! Kitartást! – rohant az ajtó felé.

***

Este pontban hétkor Piper kiabált fel az emeletre:

- Wendy! Megérkezett a lovagod!

Komolyan?! Néha már nem is lehetne cikisebb. Felkaptam a táskám, még egyszer belenéztem a tükörbe, aztán elindultam lefelé. Lassan lépdeltem a magas sarkúban, amit Piper erőltetett rám. Egy kicsit izgultam, de amint megláttam Zayn elismerő pillantását, tudtam, hogy Piper jó munkát végzett. Egy világoskék ruha volt rajtam, ami szabadon hagyta a vállaimat.

Hajam laza kontyba volt csavarva és arcomat halvány, visszafogott smink fedte.

Végre Zayn elé értem, körbefordultam előtte és kérdőn néztem rá.

- Gyönyörű vagy – nyomott puszit a számra. – Ezt neked hoztam – húzott elő a háta mögül egy tűzpiros rózsát. 

- A szokásos? – pislogtam rá sokatmondóan. - Gyorsan vízbe teszem és indulhatunk is.  

- Majd én – lépett elő mosolyogva Jane néni – Érezzétek jól magatokat!

Rávigyorogtam és felkaptam a kabátom.

Zayn keze remegett egy kissé, amikor a kocsi felé vezetett. Kinyitotta nekem az ajtót.

- Igazi úriember –öleltem át a nyakát és lágyan megcsókoltam. Elhúzódtunk egymástól és elkezdte letekerni a sálját. 

- Fordulj meg és hunyd le a szemed! – kért. Engedtem, hogy bekösse a szemem, majd visszafordított maga felé. Nyomott egy puszit a számra és óvatosan a kocsiba ültetett.

Hallottam, ahogy beül mellém és éreztem, ahogy becsatolja a biztonsági övemet. Elkaptam a kezét és az arca felé kezdtem tapogatózni. Tenyerem alatt éreztem, ahogy elmosolyodik.

- El akarsz rabolni? – suttogtam. 

- Valahogy úgy, kicsim – csókolt meg miközben egyik keze a combomon időzött.

ZAYN

A szívem vadul dübörgött a mellkasomban. Megérkeztünk, hát ez a pillanat is eljött. Óvatosan vezettem fel a lépcsőn a bekötött szemű Wendyt. Beléptünk a terembe.

- Megérkeztünk? – kérdezte izgatottan. 

- Igen – suttogtam a fülébe és hagytam, hogy hozzám simuljon. Hátulról átfogtam a derekát. – Felkészültél?

Bólintott. Megcsókoltam a nyakát, aztán egyik kezemmel elkezdtem meglazítani a csomót a sálamon. Az lassan lecsúszott és Wendy szaporán körbepislogott.

- Hűha – nyögte ki. 

- Tetszik? – bújtam hozzá még szorosabban. 

- Most viccelsz velem?! Ez gyönyörű! Még sosem voltam planetáriumban.

- És ma este csak a miénk.

Mocorogni kezdett a karjaim között és szembe fordult velem. Még magas sarkúban is sokkal alacsonyabb volt nálam. A nyakamba csimpaszkodott és boldogan csókolni kezdett. Nyelvünk vad táncot járt, testünk szinte egybeforrt, ahogy egymáshoz simultunk.

Elhúzódott tőlem, kapkodva szedte a levegőt. Szeme örömtől és vágytól csillogott. Vigyorogva adtam egy puszit a szájára és a terem közepén felállított asztalhoz vezettem.

- Hölgyem – húztam ki neki az egyik széket. 

- Köszönöm – mosolygott édesen.

Meggyújtottam a gyertyákat és kitöltöttem a pezsgőt.

- Mmm…- emelte fel a poharát – igazán kitettél magadért! – nézett rám elismerően. 

- Igyekeztem – rántottam meg a vállam.

WENDY

A vacsora után Zayn egy plédet terített a földre. Egymás karjaiban feküdtünk. Csendben figyeltük a millió csillagot a fejünk felett. Zayn alkarját cirógattam. Puszit nyomott a hajam tövére és kibontotta a kontyomat. Közelebb bújtam hozzá és beszívtam varázslatos illatát.

- Amikor a csillagokat nézem, mindig olyan kicsinek érzem magam – motyogtam a mellkasába. 

- Mert az is vagy. 

- Héé! – bokszoltam a vállába nevetve. 

- Most mi van?! Igazat mondtam – nevetett velem. 

- Ohh…hallgass! – tapasztottam a számat az övére. 

- Már nagyon hiányoztál – suttogta a fülembe. 

- Akárcsak te nekem – mosolyogtam. 

- A fiúk is szeretnének már látni. 

- Fiúkról jut eszembe: csodálom, hogy még nem hívtak - ráncoltam a szemöldökömet. 

- Kikapcsoltam a telefonom – csillogott a szeme huncutul. – Azt akartam, hogy ma este csak az enyém legyél. 

- Mmm…- csókoltam – nagyon ravasz, Mr. Malik, nagyon ravasz. 

- Érted bármit, szépségem! – kalandozott a keze egyre lejjebb a hátamon, ahogy vadul csókolt. Lihegve pislogott rám miután eltolt magától: 

- Táncoljunk! – húzott maga után. 

- De hát itt nincs zene – tiltakoztam. 

- Na és?

A térdem egy kicsit megingott, amikor felálltam, úgy látszik egy picit becsiccsentettem a pezsgőtől. Kuncogni kezdtem, ő pedig erősen tartott és énekelni kezdett:

I’ll be here, by your side
No more fears, no more crying
But if you walk away
I know I’ll fade
’Cause there is nobody else.

Egymáshoz simultunk és lassan apró köröket kezdtünk leírni. A vállára hajtottam a fejem. Már régen lerúgtam magamról a magas sarkút, így most az ő lábán álltam.

- Gotta be you? – dünnyögtem kábán az illatától. – Saját számmal csajozni? Igazán eredeti – cukkoltam. 

- Psszt…- hallgattatott el csókjával nevetve.

Hajnalban értünk haza. A hátára kapott, kezébe fogta a cipőmet és úgy vitt a bejárathoz. Lassan eresztett a földre, aztán félszegen szembefordult velem. Közelebb léptem hozzá és a mellkasához simultam, amíg ő átfogta a derekam.

- Köszönöm az estét, nagyon jól éreztem magam – mosolyogtam rá. 

- Én is – puszilta meg a homlokom. – Mikor látlak újra? 

- Délután átmehetek, ha gondolod. 

- Szuper! – lelkesedett. – És hozd magaddal Pipert is, Harry örülne neki – vigyorgott.

Felnevettem: - Mindenképp!

Hosszan és lágyan csókolt.

- Jó éjt, Wendy! 

- Jó éjt! – engedtem el nagy nehezen a kezét.

Beült az autójába, mosolyogva integetett, aztán elhajtott az éjszakába.