2014. március 26., szerda

43. felvonás

Sziasztok! :)
Szégyellem magam, hogy egy teljes hétig nem adtam életjelet, sajnálom! A mai résszel egyáltalán nem vagyok elégedett és viszonylag későn is hoztam, DE végre itt vagyok. Az elmúlt napokban teljesen a feje tetejére állt az életem, de igyekszem visszaterelni mindent a régi, jól bevált kerékvágásba.
Mindenesetre köszönöm a díjat, a kritikát és a cseréket, mindent kiteszek, amint lesz rá időm! ♥
Nem húzom tovább, jó olvasgatást!
Puszi ♥ - W.



WENDY

 


Álmélkodva néztem végig a piciny, csillámló izzókon. Lassan lépdeltem fel a lépcsőn, teljesen megbabonázott ez a váratlan meglepetés. Az égősor végigfutott az emeleti folyosón, majd bekanyarodott a szobámba, ahonnan lágy zene és egy mély, tisztán zengő énekhang szólt. Elmosolyodtam, ahogy a dal hallatán jóleső borzongás futott végig a gerincemen. Kitártam a résnyire nyitott ajtót és a szívem nagyot ugrott az elém táruló látványtól. Zayn egy sötét nadrágot és egy szürke felsőt viselt, a pulcsiját hanyagul a székre dobta. A hátát az ágy támlájának vetette és lazán elnyúlt a felhalmozott párnákon. Amikor észrevett, befejezte az éneklést, kedvesen elmosolyodott és mogyoróbarna, csillogó íriszeivel az arcomat fürkészte.
- Szia – mély hangja zene volt füleimnek.
- Szia – suttogtam, még nem igazán voltam ura a tetteimnek. Felállt és határozott léptekkel elindult felém. Az arcán csábító, féloldalas mosolya ült és a kezében egy szál vörös rózsát szorongatott. Átadta a virágot és várakozva nézett rám. Ledobtam a táskámat a földre, letettem a rózsát, majd egy levakarhatatlan vigyor kíséretében a nyakába ugrottam. Karjai egy apró, felszabadult kacaj után körülfonták a derekamat és ajkai édes játékba kezdtek az enyémekkel. Kissé megemelt, hogy aztán az ágyhoz vihessen és óvatosan végigfektethessen rajta. Egy pillanatra sem engedtem el, ragaszkodóan öleltem és miután megéreztem a hátamnak ütköző matrac érintését, a lábaimmal körülfontam a csípőjét. Belemosolygott a csókba, ahogy még közelebb vontam magamhoz, majd nyelvével gyengéden végigszántott alsóajkamon, Keze lágyan simított fel-alá az oldalamon, kiváltva belőlem egy jóleső sóhajt, amit ő szemfülesen ki is használt és elmélyítette a csókunkat. Vonakodva bár, de végül levegőért kapkodva kénytelenek voltunk elhúzódni egymástól. A homlokát az enyémnek döntötte és apró puszit hagyott az orromon. – Miért? – motyogtam halkan, még mindig zihálva egy kissé.
- Mert megérdemled – válaszolt magától értetődően. – Úgy gondoltam, hogy a heti stressz után jól fog esni egy forró, nyugtató fürdő, meg egy film….velem – tette hozzá az utolsó szót szégyenlősen.
- Köszönöm – hagytam egy újabb csókot a száján.
- Neked bármit – kacsintott rám.
- Hogy is volt azzal a fürdővel? – pislogtam rá kacéran.
- Gyere – nevetett rám és magával húzott a mosdó felé. – Tádááá – nyitotta ki az ajtót és nekem néhány percen belül már másodjára akadt el a szavam. A kádban a habos víz hívogatott és a fürdőszoba minden elképzelhető szegletén egy-egy illatosított gyertya lángja lobogott. – Igazából én nem tudtam, hogy mit kellene a vízbe tennem, ezért ebben Piper segített és… - hadarta zavarában a fejét vakargatva, mire én halkan kuncogni kezdtem és a szájára tapasztottam a kezem.
- Köszönöm – hálálkodtam ismét, mélyen a szemébe nézve, mire halványan elmosolyodott.
- Akkor most magadra hagylak, fürödj nyugodtan – nyomott egy puszit az arcomra, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Titkon reméltem, hogy velem marad, de féltem is tőle. Más az, ha valaki ruhában az ágyra dőlve csókol, vagy ugyanezt teszi a kádban teljesen meztelenül, erre még nem álltam készen. Ő volt az első barátom azóta, amióta elég idős lettem ahhoz, hogy komolyra fordítsak egy kapcsolatot.
Mielőtt elmerültem volna a relaxáló habokban, a tükörhöz sétáltam, hogy összefogjam a hajam és észrevettem egy kicsiny MP3 lejátszót „játssz le” felirattal. Felcsatoltam kóbor tincseimet és mosolyogva a fülembe dugtam a fülhallgatót. Bemásztam a kádba és lehunyt szemmel élveztem a nyugalmat, amit a zene nyújtott a belsőmnek és a vanília illatű víz a testemnek.
Félóra múlva egy teljesen új, kisimult Wendy lépett ki a fürdőből. Kipihentségem és nyugalmam jeleként egy kicsiny, derűs mosoly bujkált a szám sarkában. Tekintetemet ismét végighordoztam Zayn alakján és ezúttal megállapítottam, hogy tetoválásai gyönyörű kontrasztot alkottak sötét bőrével. Halkan dúdolva indultam el felé, éppen a telefonját babrálta. Felmásztam az ágyra, hátulról a lábaimmal körülöleltem a testét és apró csókokkal kényeztettem a nyakát, majd játékosan beleharaptam a fülcimpájába. Eleinte mereven, teljes mozdulatlanságban, egyetlen sóhaj nélkül tűrte a dolgot, majd durván lefejtette magáról a lábaimat és felállt.
- Valami baj van? – kérdeztem összezavarodva.
- Elárulnád, hogy mi ez?! – préselte ki magából a szavakat, majd felém dobta a mobilját. Értetlenül kaptam el, de dühödten remegő, ökölbe zárt kezeit látva jobbnak láttam, ha azonnal a képernyőre szegezem a tekintetem. A szemeim elkerekedtek a főcím láttán, semmit sem értettem, vadul faltam a sorokat:

Zayn Malikot felszarvazták? avagy két kapura játszik a barna szépség

Péntek este milliók találgattak világszerte a twitteren, hogy vajon a One Direction mogyoróbarna szemű szívtiprója megtalálta-e a tökéletes társat maga mellé, miután Zayn egy képet tweetelt, amint a fiatal színésztehetség, Wendy James volt látható. A kép megerősíteni látszott a még tavaly decemberben szárnyra kelt pletykákat, miszerint a két művész egy párt alkot.
A rajongók felbolydultak, azonnal tudni akarták a részleteket. Wendy újabb szaftos híreszteléseket eresztett szélnek a Zayn kiírására adott válaszával, ami a köztük lévő szoros viszonyra engedett következtetni.
De mindenki kételkedni kezdett a hitelességében, amikor ma újabb fotók láttak napvilágot, amin a lány félreérthetetlen helyzetben látható egy másik, feltűnően jóképű fiúval. Miss James és a new yorki Broadway sztárja, Bradley Johnson együtt töltöttek néhány meghitt órát a londoni Pablo’s kávézóban.
Vajon Felszarvazták a híres énekest? A barátnője tényleg két kapura játszik és minden gazdag jóvágású srácra ráveti magát? Túléli Zandy ezt a helyzetet, vagy Brandy kerül előtérbe? 

Az utolsó néhány sort már képtelen voltam elolvasni, a szemembe könnyek szöktek, nem láttam semmit. Lassan leeresztettem a kezemben tartott mobilt az ölembe és egy mély levegőt véve összekapcsoltam a tekintetem Zaynével. Ezernyi dolgot akartam egyszerre mondani neki, de nem jött ki hang a torkomon. Csak ültem ott megkövülten és úgy éreztem, megaláztak. Hosszan bámultunk egymásra szótlanul, végül Zayn törte meg a csendet:
- Nos?! – kérdezte ridegen, majd az íróasztalomnak dőlve tekintélyt parancsolóan összefonta a karját a mellkasa előtt. – Nincs semmi mondanivalód?! Ki ez a srác? – köpte a szavakat gúnyosan.
- Bradley Johnson – motyogtam.
- Cöhh – hörrent fel. – Mondj valami újat! – szavai iróniától csöpögtek.
- Ő játssza a férfi főszerepet a Grease-ben. Nagyon régóta ismerem, viszont már évek óta nem találkoztunk, ezért elhívott kávézni és én igent mondtam. De esküszöm, hogy nem történt köztünk semmi – hadartam magyarázkodva, majd tehetetlenségemben a tenyerembe temettem az arcom.
- A képek másról árulkodnak… - mutatott rá a tényekre ingerülten.
- A képek manipuláltak! Nem történt semmi, hinned kell nekem! – fúrtam a tekintetem az övébe esdeklően. Nem válaszolt semmit, hosszú percekig merült a gondolataiba és engem ez a csend komolyan az őrületbe kergetett. – Zayn? – szólítottam meg halkan, mire lassan rám emelte a tekintetét. – Soha nem fogsz bennem megbízni, igaz? – kérdeztem rá félve.
- Nem arról van szó, hogy benned nem bízom – sóhajtott nagyot. – Az ilyen körülötted legyeskedő bájgúnárokért nem vagyok odáig… - feszítette meg az állkapcsát fel-fellobbanó dühében.
- Hm… - húztam el a számat elgondolkodva egy pillanatra. – Kérlek, most menj el! – folytattam határozottan. Elkerekedtek a szemei és a meglepetéstől tátva maradt a szája.
- Rendben – egyezett bele mereven biccentve.
Egy árva szót sem szóltunk egymáshoz, amíg a földszintre értünk. Kerülte a szemkontaktust, sosem feszengett még mellettem ennyire, de most talán érezte, hogy betelt a pohár, ez egyszer túllőtt a célon: először azzal gyanúsított meg, hogy Harry-vel szűrtem össze a levet, majd Willel és most Braddel. Az én türelmem is véges… Megvártam, amíg felvette a kabátját és felhúzta a cipőjét, majd kitártam előtte az ajtót, a földet bámulta kifelé menet.
- Zayn? – szóltam utána, mire ő reménykedő, bűntudatos arckifejezéssel fordult felém. – Utálom a kifogásokat – szögeztem le. – A bizalom csak elhatározás kérdése és rettentően fáj, hogy amíg én hiszek abban, hogy sosem csalnál meg, te a legapróbb félreértéseket is felfújod – szólásra nyitotta a száját, de leintettem. – Ne, kérlek, ne szólj bele! – remegett meg a hangom a torkomat fojtogató, előtörni készülő sírástól. – Szerintem át kéne gondolnunk a kapcsolatunkat… - buktak elő belőlem a szavak halkan.

NIALL

 


- Elmentem! – kiabáltam be a házba a srácoknak.
- Oké, érezd jól magad! – válaszolt Haz.
- Üdvözlöm Dee-t! – ordibált le az emeletről Liam is.
- Már éppen becsuktam volna az ajtót, amikor meghallottam, hogy valaki hatalmas robajjal rohant le a lépcsőn. Megtorpantam és vártam, hogy kiderüljön, ki az. Kisvártatva Louis tűnt fel vadul zihálva, széles vigyorral az arcán.
- Vigyél óvszert! – nyújtott felém egy fekete kis tasakot.
- Istenem – forgattam meg a szemem nagyot sóhajtva és elindultam kifelé.
- Nem akarok ilyen hamar nagybácsi lenni! – kiabált az ajtóból.
- Nem leszel! – nyugtattam meg.
- De gondoljatok a biztonságra! – győzködött.
- Szia, Louis! – huppantam be az autóba nevetve és beindítottam a motort, majd egy utolsót intve felé kifaroltam a kocsibejáróról.
Bekapcsoltam a rádiót és a ritmust a kormányon ütve hajtottam Daisey-ék háza felé. Most éppen boldog voltam, de a mai nap folyamán a hangulatváltozásaim már-már az őrület határát súrolták: néha üvölteni és sírni tudtam volna a rám törő pániktól, néha pedig le se lehetett vakarni az arcomról a mosolyt.
Lehúzódtam az út mellé, leállítottam a motort, majd kettőt dudáltam és mielőtt kiszálltam volna, a visszapillantó tükörben megigazítottam a hajam. Újra kezdett elhatalmasodni rajtam a pánik, félszegen lépdeltem a bejárat felé. Az előtt, hogy kopogtathattam volna, az ajtó feltárult és Dee vigyorgó arcával találtam szembe magam.
- Szia – mosolyodtam el lágyan.
- Szia – ölelt magához szorosan.
- Indulhatunk? – kérdeztem idegesen.
- Persze – bólintott. – Csak hozom a kabátomat – tűnt el a házban néhány percre, hogy aztán vastag télikabátba burkolózva térjen vissza hozzám. Félszegen átkaroltam a vállát és úgy tereltem az autó felé, zavarban voltam, a korábbi magabiztosságom egy csapásra elpárolgott, túlságosan is fontos volt nekem ez a randi.
Az út első néhány perce teljes némaságban telt, végül úgy döntöttem, bekapcsolom a rádiót, hogy ne legyen olyan nyomasztó a dolog. Hosszan babráltam az állomáskereső gombbal, de az összes adón lírai, szerelmes balladákat adtak, kezdtem egyre kétségbeesettebb lenni. Egy örökkévalóságnak tűnő szenvedés után Dee a kezemre tette az övét és mosolyogva kikapcsolta a rádiót.
- Mi van veled, Niall? – simított végig a váltót görcsösen markoló karomon lágyan.
- Semmi – fordultam felé egy nem túl hiteles műmosollyal az arcomon.
- Aha… - húzta fel a szemöldökét. – Szóval semmi… - fordult el tőlem konokul az ellentétes irányba nézve, hogy ezután az elsuhanó utcákat kezdje tanulmányozni az ablakon keresztül.
A számat elhagyta egy néma szitkozódás, ezt megint elszúrtam. Miért kell nekem mindig leblokkolnom a fontos helyzetekben? Miért nem lehetek olyan ember, aki elemében van ilyenkor?
Hamarosan megérkeztünk, lehúzódtam ez út szélére, leállítottam a motort, majd mély levegőt véve Daisey felé fordultam.
- Sajnálom, zavarban vagyok melletted… - motyogtam.
- De, hát miért? Nincs okod rá – győzködött mélyen a szemembe fúrva a tekintetét.
- Daisey, én… - szólítottam meg, de a mondat felénél elhalt a hangom.
- Igen? – bíztatott.
- Kedvellek téged! – hadartam.
- Én is kedvellek téged – fonta össze az ujjait az enyémekkel mosolyogva.
- De én nem úgy, mint mások… - tartottam egy kis szünetet, majd hatalmasat nyelve folytattam. - …sokkal jobban - az arca felderült vallomásom hallatán és szorosan a mellkasomhoz bújt, félszegen karoltam őt át, a szívem boldogan verdesett a mellkasomban. – Dee – toltam el magamtól egy kicsit néhány percnyi jóleső ölelkezés után. – Ki kéne szállnunk a kocsiból.
- De én maradni szeretnék – jelentette ki gyerekes makacssággal, majd még szorosabban ölelt.
- Akkor oda meglepetés – nyomtam puszit a homlokára halkan nevetve.
- Hmm… - húzta el a száját elgondolkozva. – Oké, meggyőztél – pattant ki igazi szélvészként az autóból, de mielőtt becsukta volna az ajtót még visszakiabált nekem. – Mi az? Te nem jössz?
Nevetve csóváltam a fejem ás miután bezártam az összes zárat, én is követtem őt, már sokkal felszabadultabb voltam. Boldogan ragadtam meg a kezét és az előttünk tornyosuló nagy csarnok felé vezettem. Odabentről kiáltások, visítások és felszabadult kacajok jelezték, hogy jó helyen járunk. Dee eltátott szájjal nézett körbe, miután beléptünk, sütött róla, hogy még sosem járt ilyen helyen.
- Sziasztok! – lépett elénk egy srác mosolyogva, festékfoltos pólója arról árulkodott, hogy nem csak itt dolgozik, de aktívan ki is veszi a részét a játékból. – Adonis vagyok - mutatkozott be, mire felvontam a szemöldökömet. – Csak hülyülök, Antony-nak hívnak – nyújtotta felém a kezét nevetve.
- Szia! Niall vagyok, az a csinos lány meglepett arckifejezéssel pedig Daisey – mutattam Dee felé, aki végre feleszmélt neve hallatán.
- Üdv – intett felé Tony, amit félszegen viszonzott. – Akkor vágjunk is bele – csapta össze a kezét lelkesen a srác és magyarázni kezdett. – A játék lényege a szórakozás. Itt nincsenek győztesek vagy vesztesek, nincs időkorlát, addig lehettek a pályán, ameddig csak jólesik. A védőszemüvegek viselése kötelező – nyomott a kezünkbe egy-egy úszószemüvegre hasonlító darabot. – De azért tartózkodjatok a fejre való célzástól. Festékkel telt lufikat a pálya kilenc pontján találtok a menedékül szolgáló falak, gumiabroncsok, üvegek mellett. Azt hiszem, ennyi – vigyorodott el.
- Tyű – nyögte ki Dee álmélkodva.
- Ja, és még valami: ha sajnáljátok összekenni magatokat, váltóruhát biztosítunk, és az értékeiteket is megőrizzük a menet végéig.
- Hülyéskedsz?! – nyomta a fejébe Daisey a védőszemüvegeket. – Induljunk, most azonnal! – rohant a pályára lelkesen.
Gyorsan Antony kezébe nyomtam a mobilomat meg a slusszkulcsot és én is a színes forgatagba vetettem magam. Sehol sem láttam Daisey-t, ezért kerestem magamnak egy menedéket, hogy onnan kémlelhessek körbe. Éreztem a hátamba fúródni az első festékkel teli lufit és ahogy megfordultam Dee kaján vigyorával találtam szembe magam. Felkaptam a földön elhelyezett kosárból néhány „lövedéket” és a nyomába eredtem, de a hatalmas kavarodásban, a rengeteg ember között újra szem elől vesztettem. Egy lufi csattant szét a vádlimon és megperdülve a tengelyem körül, rájöttem, hogy Dee állt a támadás mögött. Rohanni kezdtem felé, de megcsúsztam egy festékfolton és egy hatalmas ordítás kíséretében elterültem a földön. Daisey nevetve nyújtotta felém a karját, megfogtam és lerántottam magamhoz, úgy, hogy a kezemben lévő összes lufi tartalma a felsőjén landolt. Hátravetett fejjel nevetett, kisepertem az arcából egy kósza tincset és bepárásodott szemüvegemen át az ő tekintetét kerestem. Széles mosolyra húzta ajkát, kivillantva tökéletes fogsorát, majd lehajolt hozzám, ajkaink már alig néhány milliméterre voltak egymástól. A külvilág ebben a pillanatban megszűnt létezni körülöttünk, csak ő volt ott és én, egészen addig, amíg a többiek észre nem vették a földön heverő, sebezhető kettősünket és el nem kezdtek minket vadul dobálni. Visítva, nevetve pattantunk fel és rohantunk egy fal mögé menedéket keresve.
Két órát töltöttünk a csarnokban, a hajunkból és a ruháinkból csöpögött az ezerszínű festék kavalkád. Erre számítva, előrelátóan pakoltam be magunknak váltóruhát.
Dee mosolyogva lépett ki a mosdóból. Az én szürke melegítőalsómat és az egyik fehér pólómat viselte, szívdöglesztően festett még a rá több számmal nagyobb ruhadarabokban is. Arcán színes festékcsíkok húzódtak, vörös haját lila, zöld és citromsárga színek tarkították. Mellém ért és a nyakam köré fonta a karját:
- Nagyon jól éreztem magam – dörgölte az orrát az enyémhez.
- Ennek nagyon örülök – cuppantottam puszit az arcára. – Mert szeretnék kérdezni valamit…
- Hallgatlak – csillant meg a szeme kíváncsian.
- Daisey Wilson – váltottam komoly hangnemre. – Lennél a barátnőm?
- Ezer örömmel, Niall Horan – kúszott az arcára egy felszabadult mosoly.
Felszabadultan felnevettem és az ölelbe kapva megpörgettem a levegőben. Kézen fogva sétáltunk az autóhoz és az út a házukig iszonyatosan rövid ideig tartott, túl hamar értünk oda, órákon keresztül képes lettem volna még hallgatni vidám csacsogását.
- Hát, akkor… - álltam meg félszegen a bejárati ajtó előtt. – Azt hiszem, én most megyek…
- Várj még! – kért.
- Hm? – fordultam felé, mire ajkát hirtelen az enyémre tapasztotta. Egész nap erre vártam, ezért a csókért epekedtem és most a beteljesült vágy ereje villámcsapásként futott át rajtam. Tenyeremet a csípőjére simítottam és közelebb fontam magamhoz, élveztem, ahogy nyelve az enyémet becézgette, majd vad táncba hívta.
Felpattant az ajtó, mi pedig ijedten rebbentünk szét.
- Itt meg mi folyik?! – ordított Dee édesapja haragtól szikrázó szemekkel. Az ereimben megfagyott a vér.

4 megjegyzés:

  1. Szerintem ez is jó rész lett.Alig bírom kivárni hogy végre kibéküljenek és Zayn elsőre is higgyen Wendynek.Niall és Dee pedig fantasztikus párost alkotnak remélem nem lesz baj.Várom a kövi szerdát!!

    xoLucy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Lucy! :)
      Köszönöm minden egyes szavadat! ♥
      Ui.: sajnálom, hogy megint csak csúszással tudom feltenni az új részt :/

      Törlés
  2. Szia Drága Márti! :)
    Ne haragudj, hogy ilyen régóta nem írtam komit, csak ki sem látszom a tanulnivaló alól! :/
    A rész... Wow *-* Wendy-vel együtt csalódtam Zayn-ben! :( Nagyon gonosz dolog volt Tőle, hogy a barátnőjének sem hisz, ráadásul nem első alkalommal! :/
    Millió puszi: Fanni ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, Fanni! :)
      Már azt hittem, elvesztél! :O De örülök, hogy visszatértél! ♥
      Puszillak :*

      Törlés