2013. szeptember 18., szerda

2. felvonás

Sziasztok! :)
Ez még csak a második fejezet, de máris megvan az első rendszeres olvasónk! Hűűűű!! Köszönjük! ♥♥♥
Jó olvasgatást :) - W.



- Nos, Mr. Jéghegy. Ön még nem álmos? – néztem Zaynre huncutul.
- Mr. Jéghegy?! – húzta fel a szemöldökét.
- Igen. Egész nap egy szót sem szóltál. Csak ültél ott egyedül, magadba roskadva – közelebb húzódott hozzám – és úgy tűnt, mintha az egész világot utálnád, amiért itt kell lenned ve… - száját a számra tapasztotta. A legédesebb dolgot tette, amit egy fiú tehet: csókjával némított el. Kezem vándorútra indult, hogy a hajába túrhassak, de ő megállított:
- Ne nyúlj a hajamhoz! – suttogta elfúló hangon. ’ Miért ’ akartam kérdezni, de kíméletlenül tovább csókolt. Nyelvével finoman megérintette az alsóajkamat és én utat engedtem neki. Nem tudom meddig lehettünk így összeforrva, de azt vettem észre, hogy idő közben az ölébe húzott. Levegőért kapkodva leállítottam. Csodálatos, izzó szemébe néztem. Ujjai loknis hajamba szántottak.
- Szeretném tudni, hogy milyen az igazi hajad – játszott tovább a tincseimmel.
- Hááát…ha ma nem zavart volna meg öt jólfésült őrült az öltözőmben, akkor tudnád – vigyorogtam pimaszul. Rám nevetett és egy puszit nyomott a számra.
- Mutasd most – kérte. Kecsesen felálltam az öléből, kézen fogtam és határozott léptekkel elindultam az öltözőm felé. Mielőtt kinyithattam volna az ajtót visszahúzott és maga felé fordított. Közelebb lépett. A szívem vadul vert. Uralkodj magadon, gondoltam, de a testem teljesen cserbenhagyott.
 - Nem félsz az éjszaka közepén egyedül lenni egy olyan fiúval, akit csak most ismertél meg? – kérdezte őszinte kíváncsisággal és egy kis huncut éllel a hangjában.
- Nem – néztem fel rá – Talán kéne?
- Az majd kiderül – csókolt meg újra. A szája édes volt, soha többé nem akartam elengedni, de ő finoman eltolt magától. - Talán inkább menjünk be – szólt ellenállhatatlan féloldalas mosollyal.
Pontosan tudta, hogyan kell levenni egy nőt a lábáról. Beléptünk a szobába, felkapcsoltam a villanyt. Ahogy a tükörbe néztem egy pillanatra megrémültem. A hajam kócos volt, az arcom kipirosodott. Alighanem ő is észrevette a rémült pillantásomat, mert hátulról átfogta a derekam. Magához húzott és egy apró puszit nyomott a nyakamra. Ezt suttogta:
- Gyönyörű vagy!
Elengedett, becsukta az ajtót, aztán leült a kanapéra. Lábát hanyagul a kis dohányzóasztalra fektette és várakozva nézett rám.
A térdem gyenge volt, ahogy a sminktükörhöz sétáltam. Remegő kézzel bontogatni kezdtem a loknikat. Nem tudtam elhinni, hogy egy srác ilyen hatással lehet rám. Egy ideig nézte, ahogy kínlódom, majd felállt és a székem mögé lépett.
- Várj, had segítsek – megadóan bólintottam, egyetlen hang sem tudta volna elhagyni a torkom. Ujjai fürgén és tökéletes precizitással dolgoztak. Mintha nem először csinált volna ilyet. Nyelvét a koncentrálástól kissé kidugta a száján. Dús, égnek meredő hajával, a szűk, szürke pólójában és sötét farmerjében szinte megbabonázott. Amint észrevette, hogy a tükörből bámulom, elvigyorodott. Én pedig nem hittem, hogy ez lehetséges, de még jobban elpirultam és lesütöttem a szemem.
Miután gyengéden kifésülte a hajam, a vállamra tette kezeit. Lehajolt, úgy hogy az arcunk egy vonalba kerüljön a tükörben.
- Nem hittem, hogy lehetsz még szebb, de tévedtem – mosolygott rám lágyan.
- Köszönöm – viszonoztam félénken a mosolyt.
- Gyere – fogott kézen – üljünk át a kanapéra, ott kényelmesebb.
A testem automatikusan cselekedett, már szinte úgy éreztem, hogy nem is én irányítom. Leültünk egymással szemben: ő az egyik karfának döntötte a hátát, én a másiknak. Elviselhetetlen volt ez a távolság kettőnk között, de így legalább nem felejtettem el levegőt venni és kissé kitisztult a fejem. Rám pillantott, tekintete csak úgy perzselt:
- Nem válaszoltál Harry kérdésére – ez inkább afféle kijelentés volt, mint kérdés, de én mégis kiéreztem belőle a kíváncsiságot.
- Arra, hogy milyen fiúk jönnek be? – bólintott, én pedig nagyot nyeltem. – Nehéz kérdés – mutatóujjával körkörös mozdulatokat kezdett leírni a vádlimon. Tehetetlenül felsóhajtottam – Nincs ideálom. Az egyetlen dolog, amit elvárok egy fiútól, az, hogy tisztelje a munkámat…az életemet – elcsuklott a hangom. Keze már a térdemnél körözött. Látszólag nem is figyelt arra, amit elmondtam, de ahogy megálltam a beszédben úgy nézett rám, mint egy kisfiú, akinek elvették a kedvenc játékát. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Megfogta a két lábam és közelebb rántott magához. Elakadt a lélegzetem. A mellkasához vont és szorosan átölelt. Hallottam minden egyes szívdobbanását, ami elárulta, hogy ő is pont azt éli át, amit én. Felemeltem a fejem, hogy szemébe nézhessek, államat az ütemesen mozgó mellkasán pihentettem.
- Miért nem engedted, hogy a hajadhoz nyúljak? – kérdeztem halkan.
- Senkinek sem engedem. Nem szeretem, ha piszkálják.
- Ebben akkor egyetértünk.
- Nekem engedted, hogy kibontsam.
- Igen, mert kivételek mindig vannak – fejemet a mellkasára hajtottam. Félálomban még hallottam, ahogy válaszol:
- Igen, vannak – egy puszit nyomott a homlokomra, szorosabban ölelt, majd elaludtunk.

*** 

Reggel arra keltünk, hogy Louis ordítva rontott be az ajtón:
- ITT VANNAK! MEGTALÁLTAM ŐKET! – nyomában pedig feltűnt Niall, Liam és Harry is. Zayn összerándult az ijedtségtől, ösztönösen közelebb vont magához. Amikor végre felfogta, hogy mi történik, álmosan csak annyit dünnyögött:
- Kopj le, Louis! – hangja imádni valóan érdes volt. Arcát pedig finom borosta borította. Kedvem lett volna megsimítani és csókokkal elhalmozni, de türtőztettem magam. Inkább az ajkamba haraptam és feltápászkodtam. A táskámhoz botorkáltam, elővettem a sminkcuccaimat és a telefonomat: 6 nem fogadott hívás Daiseytől. Hú, ki fog nyírni, de ezzel még ráérek foglalkozni, előbb azt kell kitalálnom, hogy mit mondjunk az inkvizíciós bíróságnak az estéről.
Louis megbökdöste a vállam, megfordultam, hogy szembe kerüljek vele. Komoly arccal nézett vissza rám:
- Ülj le, lányom! – mutatott a kanapéra Zayn mellett egy pap komolyságával. Leültem. - Ne olyan közel! Távolabb! Mééég távolabb! – utasítgatott, míg végül a lehető legmesszebb kerültem Zayntől. Elégedetten nézett rám. Leült a dohányzóasztalra elénk, és ellenmondást nem tűrő hangon így szólt: - Gyermekeim! Túl sokáig vártam- törölt le egy nem létező könnycseppet az arcáról. – Fel kell világosítsalak titeket arról, hogyan születnek a gyerekek.
A fiúk hangosan felröhögtek én pedig hevesen hozzávágtam az egyik díszpárnát. Vadul párnacsatázni kezdtünk, majd kimerülten, nevetve rogytunk a földre. Amint végre sikerült levegőt is vennünk Niall szólalt meg:
- Éhes vagyok! – erre még hangosabban nevettünk. Liam felállt és engem is felhúzott. A többiek is lassacskán elmásztak a kanapéig, székekig. Harry, Niall és Louis, mint három jól nevelt kisfiú, meghúzták magukat a kanapén. Zayn a tükör elé ült és a haját kezdte igazgatni.
Megforgattam a szemem és odasétáltam a háta mögé. Lehajoltam, hogy a fülébe tudjak suttogni, átöleltem a nyakát:
- Tökéletes, mint mindig. De egyszer lesz még miattam borzas – kacsintottam a tükörképére. A fiúk értetlenül figyelték, ahogy az ölébe ránt, hiszen nem hallhatták, amit suttogtam.
- Szeretném én azt látni! – felelte Zayn és puszit nyomott az arcomra. Ezt kihívásnak vettem. Márpedig én imádom a kihívásokat.
- Húha, az este szépen összemelegedtek – bökdöste meg Louis Niall vállát. Zaynnel egyszerre hajítottunk felé egy- egy párnát. A kettős támadás váratlanul érte, és átbucskázott a kanapé karfáján, amin addig ült. A földön elterülve felkiáltott:
- TOUCH DOWN! – kitört belőlünk a nevetés. Felült, megrázta a fejét, majd mintha mi sem történt volna felpattant a földről és sunyin rám vigyorgott. Aztán a lehető legkomolyabb arccal így szólt:
- Ezt a csatát lehet, hogy megnyerted, de a háborút még nem.
Annyira komikusan adta ezt elő, hogy képtelen voltam komolyan venni, de belementem a játékba:
- Ezt netán vegyem fenyegetésnek, Mr. Tomlinson? – fontam keresztbe a karom a mellkasomon és kihívóan néztem rá.
- Miss James, igazán méltó ellenfél lesz – pukedlizett egyet.
- De még mennyire! – vigyorogtam rá gonoszul csillogó szemekkel. A fiúk már nyerítettek a nevetéstől. Mi egy hosszú pillanatig még szúrós szemmel néztünk egymásra Louisszal, aztán kibontakoztam Zayn birtoklóan derekamra font karjai közül és odasétáltam hozzá. Időközben visszaült a kanapé karfájára, így nem kellett nyújtózkodnom. Lazán átöleltem a nyakát és megpusziltam az arcát. Fejemet a vállára hajtottam, ő pedig átfogta a derekam.
- Srácok! – szólaltam meg néhány perc csendes ölelkezés után. – Miért is vagyunk még mindig a színházban? Nem kéne már hazamennünk?
- De ha hazamegyünk, Boo Bear hiányolni fog – ölelt ezúttal két kézzel magához Louis.
- És én is! – mondta kórusban Liam, Harry és Niall. Zayn csendesen figyelt minket, de egyetlen pillantásából kiolvastam, hogy ő is így gondolja.
- Ti is hiányozni fogtok nekem – őrültség, de egy éjszaka alatt megszerettem ezt az öt idiótát. – Habár ezt orvosolhatjuk.
- Igazán? – engedett el végre Louis. – Hogyan? – kérdezte izgatottan.
- Nekem most haza kell mennem, lezuhanyoznom, átöltöznöm, és ha akarjátok, délután találkozhatunk.
- Hazaviszlek – ajánlkozott Zayn.
- Aztán átjöhetsz hozzánk! – lelkesedett Niall.
- Igeeen…gyeeeeree! – kérlelt kiskutyaszemekkel Louis.
- Benne vagyok! Induljunk!
Amíg a fiúk elmentek a kabátjaikért a ruhatárba, kezelésbe vettem a szemem alatti karikákat, feltettem egy kis spirált és boldogan vigyorogtam a tükörre. A kezembe kaptam a telefonom, szélsebesen körmölni kezdtem egy sms-t Daiseynek:  
          Dee! Bocsi, hogy nem hívtalak. Kaotikus estém volt. Rengeteget kell mesélnem! *-* W. 
Miután elküldtem, behajigáltam a cuccaimat a táskámba, felkaptam magamra a kabátomat, a nyakam köré tekertem a sálam és a fejembe nyomtam a fehér, bojtos sapkám. Elindultam a parkoló felé, ahol a fiúk már vártak rám.

6 megjegyzés:

  1. Szia!
    Viiii! *-* Imádom! Ahogy írsz, beleélem magamat és amikor elképzelem, amiket írsz, lejátszódik a lelki szemeim előtt, mint egy film! *-*
    Jaj, most teljesen felpörögtem! Kellenek a részek!
    Remélem holnap is lesz! De akár ma is lehet;)
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :)
      Nagyon örülök neki, hogy ennyire tetszik! :D
      Hát, ha holnap nem is, de a hétvégén biztos, hogy teszek fel új részt! :)

      Törlés
    2. :D
      A hétvége még jobb is, mert akkor vendégek jönnek hozzánk és kell az energia, úgyhogy majd félóránként elhúzódok megnézni, hogy ven-e rész! ;)
      Na mind1! Sok ihletet kívánok! :D

      Törlés
  2. Szia!Nagyon tetszik ahogy írsz,olvasok és teljesen belerudom élni magam.Nagyon ügyes vagy.Alig tudom letteni.
    U.I.:Neharagudj hogy név nélkül írok de elfelejtettenm a jelszavam. <3 :-D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága!
      Nagyon szépen köszönöm! ♥

      Törlés
  3. Szia!Nagyon tetszik ahogy írsz,olvasok és teljesen belerudom élni magam.Nagyon ügyes vagy.Alig tudom letteni.
    U.I.:Neharagudj hogy név nélkül írok de elfelejtettenm a jelszavam. <3 :-D

    VálaszTörlés