Mi fut át egy színész agyán mielőtt a színpadra lép? A szöveg? A mozdulatok? Nem tudom, tényleg nem tudom. Én ilyenkor sosem gondolkozom. Csak csendben állok és várom, hogy felvonják a függönyöket. És mit érzek akkor, amikor a fény betölti a színpadot és a közönség izgatott moraja végigfut a termen? Mámorító örömöt, és azt, hogy az életem így teljes.
Vagyis csak az volt egészen addig az estéig, amikor minden megváltozott. Talán aznap merészkedtem ki először ÉLETEM színpadjára. Akkor döntöttem úgy, hogy kipróbálok egy új szerepet, kilépek a megszokott életemből és utat nyitok egy másik felé. A szívem nagyobb volt, mint azt valaha képzeltem volna: a színjátszás mellett helyet kapott benne ez a srác is. És ő sosem járt egyedül, hozta magával a hatalmas csomagját: a zenéjét és a barátait. Aztán lassacskán ők lettek a családom, a családom helyett…
<3
VálaszTörlésén is szeretlek, Berni drága ♥♥
Törlés