16. felvonás

Sziasztok! :)
Holnap 21:00-kor EMA díjátadó, én már alig várom *-* 

De ma nem nagyon húzom az időt, jó olvasgatást! ;)
Puszi ♥ - W.

Ui.: köszönöm a több, mint 3100 kattintást és a 8 feliratkozót! ♥

WENDY

Zayn után rohantam kezemben egy mikulássapkával.

- Ne közelíts a hajamhoz azzal az izével! – helyezkedett úgy, hogy a kanapé köztünk legyen.

- Na, kérleeeeek. Vedd már fel – néztem rá kiskutyaszemekkel.

- Nem!

- Ó, ne csináld már! Ez nálunk karácsonyi hagyomány – kérleltem.

- Még nincs karácsony – érvelt.

- Ez igaz, de te nem leszel itt – tettem csípőre a kezem dacosan.

- Akkor sem – makacskodott.

- Ne legyél már olyan, mint egy kislány – cukkoltam. Hatásos volt:

- Hogy mit mondtál?! – kérdezte tettetett sértettséggel palástolt vigyorral az arcán.

- Kis-lány – szótagoltam neki lassan.

- Na, ezért most megfizetsz!

- Neee! – visítottam és az emeletre rohantam. Szorosan a nyomomban volt. A folyosón felkapott és a szobámba cipelt, becsukta az ajtót, majd ledobott az ágyra. A csípőmre ült és lihegve, nevetve félreseperte az arcomba hullott hajam. Mozdulni sem tudtam, de nem is akartam. Vigyorogva lehajolt és lágyan csókolt, mindenféle nyelvhasználat nélkül. Átkaroltam a nyakát és a sapkát ügyesen a fejére csúsztattam.

- Győzelem – suttogtam elfúló hangon.

Elvigyorodott, nyomott még egy puszit a számra, majd lemászott rólam és engem is felhúzott. A tükörhöz battyogott és igazgatni kezdte a sapkát a fején.

- Igazából egész jól áll – jelentette ki elismerően méregetve a tükörképét.

- Na látod – öleltem át hátulról.

- Ez a pillanat fényképért kiált.

- Majd én megcsinálom – ugrottam egyből a telefonja után. Amikor feloldottam, észrevettem, hogy azt a képet állította be háttérképnek, amin az ő pulcsijában vagyok. Mosolyogva meredtem a képernyőre. Hátulról lágyan hozzám simult.

- Én vagyok a háttérképed?

- Még szép – lehelt puszit a nyakamra. – Ha az embernek ilyen gyönyörű barátnője van, legyen rá büszke.

Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást.

- Csináljuk meg a képet.

- Majd én – bújtam ki az öleléséből.

- Nem – húzott vissza és kikapta a kezemből a mobilt. – Te is rajta leszel – terelt a tükörhöz.

Őrülten vigyorogva, csókolózva, vicces arcokat vágva csináltunk kismillió képet és végül nevetve huppantunk le az ágyra. A mellkasához vont, szorosan ölelt. Puszit lehelt a homlokomra, én pedig a nyakához fúrtam a fejem. Eszméletlenül boldog voltam.

PIPER

Álmosan, ásítozva lépdeltem lefelé a lépcsőn. Wendy és Zayn kis híján elgázoltak. Elvigyorodtam gyerekes civódásukon. Jó volt látni, hogy boldogok és kibékültek.

A konyhába vonszoltam magam és készítettem egy jó erős kávét. A bögrém forró tartalmával a pulthoz ültem és unottan bekapcsoltam a tévét. Egyik műsor se kötött le igazán, csak az éjjeli telefonbeszélgetésen járt az eszem. Vigyorogva meredtem magam elé, amikor a telefonom rezegni kezdett a zsebemben. Lassan, ügyetlenkedve előkotortam és elolvastam az smst:

Jó reggelt, szépségem! :) xx Harry 

Mosolyogva megforgattam a szemem és válaszoltam: 

Jó reggelt, Hazza! Te sosem alszol? ;) xx Pipe 

Azonnal érkezett a válasz: 

Ha van jobb dolgom, akkor nem…;) 
Akkor miért smst küldtél és nem hívtál? O.o 
Mert családi ebéd van nálunk -.- 
Akkor azonnal tedd le a telefont! 
De én szeretnék beszélgetni veled! *kiskutyaszemek* 
Harold Edward Styles! Tedd le a telefont! 
De, Piper! 
Csak semmi de, majd később! 
De… 
KÉSŐBB!! 
Nevetve dobtam félre a telefont és egy halom mézeskaláccsal, krémessel, tejfölös uborkasalátával meg a kávémmal az emeletre vonultam.

ZAYN

A földön ült és kidugott nyelvvel koncentrálva az ajándékokat csomagolta. Annyira édes volt, képes lettem volna órákon át figyelni őt. Én az ágyra telepedtem és tanácstalanul néztem a kezembe nyomott csomagolópapírra. Fogalmam sem volt, hogyan kéne hozzákezdenem. Sosem csomagoltam még be semmit. Maximum csak vettem egy szép tasakot és beletettem a dolgokat, de most rábeszélt, hogy ez ünnepélyesebb és nagyobb a meglepetés. Végül is igaza volt, de azt az apró tényt elfelejtette közölni velem, hogy nekem kell csomagolnom.

Befejezte az utolsó dobozka kicsinosítását is és egy takaros kis kupac tetejére tette. Elégedetten elmosolyodott és rám nézett. Színpadiasan felsóhajtottam és igyekeztem szomorú arcot vágni. Vigyorogva megforgatta a szemét és az ölembe kuporodott, majd kezelésbe vette a kaotikus kinézetű csomagjaimat. Hálásan leheltem csókot a nyakára és csendben figyeltem, ahogy dolgozik. A mellkasomnak döntötte a hátát, én pedig átkaroltam a derekát. Külön élvezet volt nézni, ahogy minden csúf doboz megszépült ügyes kis ujjai nyomán.

Megcsörrent a telefonom. Nagyot sóhajtottam és vonakodva felálltam mellőle. A kijelzőn Liam arca villogott. Aggódva néztem a mobilra: ő nem szokott csak úgy, ok nélkül telefonálni. Sokáig haboztam.

- Nem veszed fel? – kérdezte Wen.

- De – éreztem, hogy kiszárad a szám. Nagyot sóhajtva lenyomtam a zöld gombot.

- Szia, Zayn – szólt bele Liam.

- Szia – nyögtem.
- Láttad már a mai újságokat? – kérdezte elfojtott nevetéssel. Megnyugodtam: ó, szóval csak egy újabb firkálmány rólunk, semmi komoly.

- Nem. Miért?

- Jó lenne, ha elolvasnád. Folytassuk skype-on, szólok a srácoknak.

- Oké – ráncoltam a szemöldököm és kinyomtam a telefont.

- Na? – kíváncsiskodott Wendy.

- Liam skype-olni akar és szerinte el kéne olvasnom a mai újságokat – válaszoltam kissé zsibbadtan és gondterhelten beletúrtam a tökéletesen beállított hajamba. – Kölcsönadod a laptopodat? Az enyém valahol a bőrönd alján van.

- Persze – nyitotta fel a laptopját és nyújtotta felém. – Mitől vagy ilyen…öhhm…- kereste megfelelő szót – rémült?

- Liam nem szokott ok nélkül telefonálni, csak, ha valami komoly dolog történik…de most….nevetett.

- És az olyan nagy bűn? – döntötte oldalra a fejét vigyorogva.

- Nem. Igazad van, túlreagálom.

Leültem az ágyra, ő pedig hátulról szorosan átölelte a derekam a lábával és a vállamra hajtotta a fejét. Beléptem skype-ra, a fiúk már vártak.

- Sziasztok! – köszöntek kórusban.

Wendy mosolyogva integetett és puszit dobott a kamerába. Elvigyorodtam és apró csókot leheltem a szájára. A fiúk hangos húú-zásban törtek ki. Felmutattam egy közismert kézjelet, majd ismét feléjük fordultam.

- Na? Mi a helyzet? – kérdeztem.

- Igen, Liam, mondd el! Eleanor nem sokára itt lesz – sürgette Louis.

- Én meg éhes vagyok – dünnyögte Niall.

- Ki gondolta volna?! – forgatta meg a szemét Harry, mire Niall duzzogva kinyújtotta a nyelvét. Wendy nevetve fúrta a fejét a hátamba, én sem tudtam elfojtani egy vigyort.

Végre mindenki lecsendesedett és Liam elküldött egy linket. Vad egérkattintgatás, majd nevetés hallatszott a túloldalról. Mi is elkezdtük olvasni Wendyvel. A cikk néhány rólunk készült ölelkező, csókolózó fotóval kezdődött, de nem ez volt az, ami igazán kiverte nálam a biztosítékot, hanem a főcím és az első pár sor:

Betörik a One Direction vad csődörét?

 

   A tini lányok körében méltán népszerű One Direction ügyeletes rosszfiúját, Zayn Malikot (19) az Oxford Streeten látták andalogni a Nemzeti Színház új üdvöskéjével, Wendy Jamesszel (18). Titkos források szerint a fiatal pár egy közös, romantikus kávézással indította a napot, majd sorra járták az utca boltjait. Szemtanúk szerint…

Nem bírtam tovább olvasni. Wendyre pillantottam, aki elkerekedett szemekkel pislogott rám, de az arcán mosoly bujkált. Bezártam az ablakot és a röhögő fiúkra meredtem. Félretettem a laptopot és a fürdőszobába mentem. Be akartam zárni az ajtót, de meggondoltam magam, és inkább csak a kád szélére ültem. Dühös voltam, a büszkeségemen esett csorba.

WENDY

Miután Zayn kitrappolt a szobából elköszöntem a vigyorgó srácoktól és újra megnyitottam a cikket. Elolvastam az elejétől a végéig. Megnéztem a tucatnyi képet, amin szerelmesen andalogtunk kéz a kézben és azt a néhányat is, amin Zayn félmeztelen, tetovált mellkasát mutatták be, meg a többit, amin a Rómeó és Júliából vett jelenetek szerepeltek. Megforgattam a szemem és lecsuktam a laptopot: pletykalapok, a semmiből is tudnak óriási hírt kreálni.

Felálltam és bekopogtam a fürdő ajtaján.

- Gyere – szólt ki Zayn.

Beléptem. A kád szélén ült magába roskadva. Odasétáltam hozzá és a lábai közé furakodtam. Átkaroltam a nyakát, amíg ő a derekamat fonta át.

- Én vad csődöröm – suttogtam kacéran kacsintva.

- Ez nem vicces – eresztette le a kezét duzzogva.

- Még egy egészen kicsit sem? – mutattam fel vigyorogva a hüvelyk- és mutatóujjammal egy kis távolságot a levegőben, ahogy ő tette tegnap.

- De – ismerte el és elmosolyodott. Közelebb húzott magához és megcsókolt. A homlokomnak döntötte az övét és huncutul rám vigyorgott:

- Lehet, hogy tényleg be fogsz törni.

- És ha nem szeretnélek? – kérdeztem a kelleténél egy kissé kacérabban.

- Olyan variáció nincs – mosolyodott el pajzánul.

Hangosan felnevettem és hagytam, hogy az ölébe húzzon. Mélyen csókolt és keze bejárta az egész testem. Egy óvatlan pillanatban elvesztette az egyensúlyát és mindketten visítva a kádban landoltunk. Nevetni kezdtem és vigyorogva csókot leheltem az ajkaira. Átölelt és maga alá gyűrt. Tiszta szerencse, hogy évekkel ezelőtt kiharcoltam, hogy ilyen hatalmas kádat kapjak, most kényelmesen elfértünk benne mindketten. Egyik kezét a fejem alá csúsztatta, hogy megtámassza, a másikkal végigsimított az arcomon és a hajamba túrt.

- Annyira gyönyörű vagy – suttogta rekedten. Éreztem, hogy elpirulok, de álltam vágytól csillogó, vadító pillantását. – Imádom, amikor elpirulsz – hajolt olyan közel, hogy ajkai súrolták az enyémeket, ahogy beszélt.

A szívem vadul kalapált, elakadt a lélegzetem. Nem kínzott tovább, végre megcsókolt: hosszan és egyre hevesebben. Lábaimmal a csípőjét fontam körül. Felhúzta a pólómat és keze végigszántott a bőrömön, érintése szinte perzselt.

Határozott kopogtatás zavart meg. Lihegve, sóvárogva húzódtunk el egymástól. Csalódottan lehengeredett rólam és a hátán fekve nagyot sóhajtott. Hosszan pislogott, és amikor újra kinyitotta a szemét, vágytól elhomályosult tekintete kitisztult egy kissé.

- Menj – motyogta rekedten. – Én még maradok…- utalt férfiasságára.

Bólintottam és beharaptam az ajkam, hogy elfojtsak egy vigyort. Sosem hittem volna, hogy valaha ilyen hatással leszek egy pasira. Nyomtam még egy gyors puszit a szájára és kimásztam a kádból. Ujjaimmal átszántottam borzas hajamon, belepillantottam a tükörbe, majd a fürdőben hagytam Zaynt.

- Gyere be! – szóltam ki. Piper lépett be a szobába vigyorogva.

- Voltál mostanában Twitteren? – kérdezte.

- Nem. Miért? – ráncoltam a szemöldököm értetlenül. Ő tudta a legjobban, hogy nem a szívem csücske a dolog.

- Trend lettél! – alig palástolta az izgalmát.

- Hogy mi?! – kaptam a laptopom után és jelentkeztem be Twitterre. Hatezer új követőm volt és a számuk folyamatosan emelkedett. Elképedve pislogtam a számokra és a sok ismeretlen arcra. Több százan tweeteltek nekem, többségük Directioner volt. Sokan kérték, hogy tartsam magam távol a fiúktól, de még többen gratuláltak, hogy együtt vagyok Zaynnel. Néhányan szimplán ribancnak tituláltak, megint mások a jövendőbeli Mrs. Malikot látták bennem. Szóhoz sem jutottam.

- A trendeket nézd! – kapta ki Pipe türelmetlenül a kezemből a laptopot és olvasni kezdte őket:

 #whoiswendyjames? #zandy<3 #wendyissolucky #gotothehellwendy #new1Dlove #zandyisreal? #theatreloveaffair 

  - Várj! Állj le! – nyögtem. – Ezt nem tudom elhinni...


Nyomjatok egy szavazatot a chat felett! Köszönöm :* ♥
További szép hétvégét! ♥