19. felvonás

Sziasztok! :)
Bocsi a kis csúszásért, de tegnap nem voltam a toppon, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mivel ma úgysem mentem suliba a holnapi érettségim miatt, felteszem az új részt! :)
Jó olvasgatást!
Puszi ♥ - W.

Ui.: Szombaton 1D Day *-* 

Uui.: Még mindig leadhatjátok a szavazataitokat a chat felett! :) Köszönöm a 4300+ kattintást és a 10 feliratkozót! :* Néhány kommentnek is örülnék! :$ Ó, és még valami, utána tényleg befogom: ha a fejezet közben egy számot említek, a nevére kattintva meghallgathatjátok! ;)
További szép napot!! Legyetek rosszak!! ;)

DECEMBER 29, SZOMBAT

PIPER

- Felkészültél? – robbant be a szobámba vidáman szökdécselve Wendy.

- Igen…– nyögtem fel félálomban - mire is?

- A vásárlásra – huppant le mellém az ágyra boldogan vigyorogva. Sugárzó jókedve annak szólt, hogy egy teljes hét után ma végre újra találkozhatott Zaynnel.

- Perszeeee – hazudtam és rámosolyogtam. Imádkoztam, hogy bevegye, mert teljesen kiment a fejemből.

- Oké, akkor készülődj! – adta ki a parancsot, majd felpattant mellőlem. Úgy tűnt, hogy az öröm teljesen eltompította az érzékeit. A Last Christmast (?!) dúdolva kitáncolt az ajtón. A párnámba fúrtam a fejem és belefojtottam egy tanácstalan kiáltást. Néhány másodperccel Wen érkezése előtt arra ébredtem, hogy smsem érkezett: 

Már csak két teljes nap és szilveszterkor újra látlak! xx Harry 
Még nem volt szívem elmondani neki, hogy nem megyek. Amikor csak szóba került, mindig eltereltem a témát. Ez nem volt fair vele szemben, ő tényleg számított rám.

Nagy nehezen feltápászkodtam és a fürdőbe battyogtam. Megmostam az arcomat, a fogamat, összefogtam a hajamat és feltettem egy leheletnyi sminket. Magamra kaptam egy csíkos felsőt és egy sötét farmert.  Egy táskával a kezemben lesétáltam a lépcsőn. Egyből a konyha, azon belül is a kávégép felé vettem az irányt. Már éppen töltöttem volna ki magamnak az életben tartó fekete nedűt, amikor Wen leállított:

- Hagyd! – húzott az ajtó felé. – Erre most nem érünk rá!

- De a kávém – nyavalyogtam.

- Majd útközben megállunk valahol és megreggelizünk.

- Na, de…- kezdtem a tiltakozást, de egy pillantásával elhallgattatott.

- Csajok, – tűnt fel Tommy az előszobában – a Plázába mentek?

- Igen – válaszolt sugárzó mosollyal Wen. Fel nem tudtam fogni, hogy van ennyi energiája kora reggel.

- Akkor el tudnátok vinni?

- Persze – rázogatta meg széles vigyorral a kulcscsomót a kezében. Tegnapelőtt küldték ki a jogosítványát, úgyhogy most eszméletlenül büszke volt magára. – Indulhatunk?

Halálfélelemmel huppantunk be a kocsiba. Tommynak és nekem is első dolgunk volt bekapcsolni a biztonsági övünket. Wendy nem igazán tartozott a biztonságos sofőrök közé.

WENDY

- Kávé és fánk? Elkényeztetsz – dünnyögte Piper jólesően majszolva.

Tommy már korábban ott hagyott minket és izgatottan Katie keresésére indult.

- Kell az energia a tökéletes ruha megtalálásához – kacsintottam. – Elvégre a One Directionnel szilveszterezünk!

- Öhm…igen – motyogta.

Belekortyoltam a kávémba és közben Pipert figyeltem. Lesütötte a szemét, kerülte a pillantásomat, titkolt valamit.

Miután befejezte a reggelit egy gyors mosolyt villantott rám:

- Akkor munkára fel! – ragadott kézen és húzott maga után, át a bámészkodó tömegen.

A sokadik bolt és a kismilliomodik ruha után végre áttörést értünk el: rátaláltam arra, amit kerestem.

- Ez a ruha gyönyörű! – áradozott Piper.

- Iiiigeenn – bámultam megbabonázva tükörképem.

- És mesésen áll!

- Iiiigeenn – bólintottam kábán.

- Zaynnek is biztosan tetszeni fog.

- Úgy gondolod? – haraptam be az ajkam aggodalmasan.

- Biztos vagyok benne – hajtotta hátulról a vállamra a fejét. – Ha egy zsák lenne rajtad, akkor is gyönyörűnek tartana.

- Nem is! – perdültem meg a sarkamon hirtelen, mire Piper kis híján elveszítette az egyensúlyát. Nevetve lehuppant az egyik fotelbe és onnan nézett fel rám.

- De igen! Fogalmad sincs arról, hogy milyen szerencsés vagy, Wendy!

- Ó – ugrottam a nyakába. – Te vagy a legeslegjobb unokatestvér a világon!

Nevetve elengedtük egymást és én visszasétáltam a tükörhöz. Pipe is feltápászkodott és mellém állt.

- És a világ legjobb unokatesója most azt mondja, hogy keressünk egy vadító magas sarkút ehhez a dögös kis rucihoz.

- Benne vagyok! – bólintottam lelkesen.

Egy röpke pillanatra úgy tűnt, hogy minden tökéletes az életemben: szerető család, csodás barátok, odaadó pasi, remek karrier és persze álomszép ruhák.

TOMMY

Azt beszéltük meg Katievel, hogy fél tizenegykor találkozunk a szökőkútnál. Már 10:22kor ott szobroztam és izgatottan kémleltem a tömeget. Egyszer csak apró, puha kezek takarták el a szememet. 

- Na, ki vagyok? – suttogott egy angyali hang a fülembe.
- Katie? – vigyorodtam el. Leeresztette a kezét, én pedig felé fordultam.
- Szia – nyomott puszit az arcomra vidáman.
- Szia – viszonoztam én is. – Nagyon csinos vagy! – mértem végig elismerően piros csőfarmerját és szürke Mickey egeres pulcsiját.

Katie és a ruhája

- Köszönöm – pördült körbe előttem boldogan mosolyogva. – Készen állsz a vereségre? – vigyorodott el sunyin.

- Arra, hogy a földbe döngöllek? Természetesen – válaszoltam.

Édesen felnevetett. Megfogtam a kezét, ujjait az enyéim közé fűzte. Így sétáltunk a játékterem felé. Egy meseszép lány önszántából vállalta, hogy eljön velem Lasertag-ezni, még győzködnöm sem kellett, sőt: az ő ötlete volt. Mivel érdemeltem ki azt a csodát?!

Két órával és több száz lövéssel később fáradtan huppantunk le a Pláza Coffee egyik boxába. Leadtuk a rendelést és beszélgetni kezdtünk.

- Ismerd el, hogy lenyomtalak – bokszolt a vállamba Kate.

- Soha – válaszoltam vigyorogva.

- Pedig így van! – bólogatott hevesen. Hosszú, hullámos, barna tincsei csak úgy repkedtek az arca körül.

- Á-á – ráztam meg a fejem.

- Valaki nem tudja elviselni, ha veszít – cukkolt játékosan az arcomba csípve.

- Azt mondod?!

- Azt!

Elvigyorodtam és vadul csikizni kezdtem.

- Ne! Ne! NE! ELÉÉÉÉG! – sikított, de kíméletlenül tovább folytattam.

- Mondd, hogy én vagyok a legjobb!

- Soha! – visította nevetve.

- Hát jó – vontam meg a vállam és tovább csikoltam.

- Rendben…- állított le elfúló hanggal. – Te vagy a legjobb!

- Ezt már szeretem! – öleltem át és nyomtam puszit a homlokára. A mellkasomhoz simult és ziháló légzése lassan lihegéssé szelídült. Elpirulva húzódott el tőlem, lesütötte a szemét. Az álla alá akartam nyúlni, hogy felemeljem a fejét és a szemébe nézhessek, de a kezem tétován megállapodott a nyakláncánál.

- All you need is love? – olvastam fel a feliratot.

- Igen – motyogta miközben csillogó szemeit az enyéimbe fúrta.

Félénken felém hajolt és megcsókolt. Átkaroltam a derekát, közelebb húztam és lelkesen viszonoztam a dolgot. Szája puha volt és édes. Az első csókom nem is lehetett volna ennél tökéletesebb.

ZAYN

Elfordítottam a kulcsot a zárban és beléptem az ajtón. Jó volt újra itthon lenni. A bőröndöt a földre dobtam és vigyorogva néztem Liam tökéletesen makulátlan, precízen egymás mellé letett cipőire. Lerúgtam magamról a sajátomat és ott hagytam, ahová esett. Lábujjhegyen a nappaliba sétáltam, aztán át a konyhába, fel az emeletre, ki az udvarra, de sehol sem találtam őt. Furcsa. Biztos, hogy járt itt, mert a cuccai a szobájában voltak. Megrándítottam a vállam és a bőröndömmel a szobámba battyogtam. Lezuhanyoztam, megborotválkoztam, felöltöztem, majd tökéletesen beállítottam a hajam. A konyhába vonszoltam magam és kinyitottam a hűtőt. Legnagyobb csalódásomra, néhány romlott joghurtot leszámítva, teljesen üres volt. A hasam fájdalmasan korogni kezdett. Rátapasztottam a kezem és tanácstalanul néztem körbe, hogy hol találhatnék bármi ehetőt. Felforgattam a szekrényeket, de egy nagy zacskó són és egy halom üres gabonapelyhes dobozon kívül más nem volt bennük. Délután kettőt ütött az óra. Kattant a zár és kitárult a bejárati ajtó. Kisvártatva Liam bukkant fel a kezében egy halom szatyorral.
- Cső, haver! De örülök neked! Életmentő vagy! – vetettem magam azonnal a szatyrokra.
- Hali – koccolt le velem. – Ha nem tudnám, hogy csak a kaja miatt lelkesedsz, akkor most komolyan meglepődnék ezen a szeretetkitörésen – nevetett.
Teli szájjal, hálásan vigyorogtam rá és megrándítottam a vállam.
- Milyen volt az ünnep? – kérdeztem, miután végre sikerült lenyelnem a kiflit, amit egészben a számba tömtem.
- Egész jó – válaszolt miközben pakolni kezdett. – Tipikus, békés karácsony a Payne családnál.
- Hogy van Geoff és Karen? – érdeklődtem a szülei iránt.
- Ó, jó, hogy mondod- szaladt ki a konyhából, fel az emeletre. Egy nagy dobozzal tért vissza. – Mindenkit üdvözölnek és küldtek sütit – nyitotta ki.
- Anyukád egy istennő! Ő süti a világ legjobb brownieját!
- Tudom – nevetett Liam. Leült mellém és nekiláttunk a doboz tartalmának elpusztításához. Fél óra múlva elégedetten dőltem hátra és a hasamat simogattam.
- Mikor érkeznek a srácok? – kérdeztem.
- Harryvel beszéltem, azt mondta, már úton van.
- Igen, Louis is. Szerintem ő már nemsokára itt lesz.
- És Niall?
- Csak az éjszakai járatra kapott jegyet, úgyhogy éjfélnél korábban biztosan nem ér haza.
Kivágódott az ajtó és Louis kiabálása töltötte be az egész házat:
- MEGJÖTTEM!
- Gyere a konyhába! – ordibált neki vissza Liam.
Lou hangosan betrappolt egy csokor répával a kezében. Az arcára fagyott a vigyor és durcásan lebiggyesztette a száját:
- Csak ketten vagytok?
- Mi is örülünk neked, Louis – nevettem.
- Sebaj – vigyorodott el újra, mintha mi sem történt volna. – Egy neked és egy neked – osztotta ki a répaadagot, majd közénk furakodott és átkarolta a vállunkat. – Meséljetek szépen Louis bácsinak: milyen volt a karácsony?

PIPER

Kicsivel este hét után értünk haza. Kimerült és farkaséhes voltam. Wendy boldogan az emeletre rohant készülődni, én pedig a konyhába sétáltam. Felkapcsoltam a villanyt és visítva hőköltem hátra, amikor megláttam a pultnál majszoló Tommyt.
- Ó, helló – köszönt bárgyún vigyorogva.
- Szia – kezdtem lenyugodni. – Miért ülsz itt a sötétben?
- Sötét van? Észre se vettem – motyogta fátyolos tekintettel.
- Jól vagy? – húztam össze a szemöldökömet. – Milyen volt a randi?
- Jó – dünnyögte.
- Bővebben? – ültem le mellé egy nagy tál salátával.
- Megcsókolt – fordult felém álmodozó tekintettel.
- Ó, – nevettem – így már mindent értek. Gratulálok.
- Várj – értetlenkedett. – Nem is cukkolsz?
- Nem, miért tenném? Az öcsikém boldog és én örülök neki.
- Ki vagy te és mit csináltál a nővéremmel?
- Bolond vagy – bokszoltam a vállába nevetve. – Anyu hol van?
- Fogalmam sincs – vonta meg a vállát. – Biztos megint a műteremben festeget.
A Davies család tagjai híresen jól tudtak festeni. Leslie néni, Wen anyukája is mesés dolgokat alkotott. Anya pedig, miután elveszítette egyetlen húgát, ebbe menekült. Képes volt órákon, néha napokon keresztül a saját világában élni.
Wendy lépett be az ajtón illatos parfümfelhőbe burkolózva. Átöltözött és haját csinos lófarokba kötötte. Táskája egy kisebbfajta bőröndnek is beillett volna.
- Te hány napra mész? – bökött felé Tommy.
- Csak estére, holnap már itthon leszek – mosolyodott el Wen.
- Akkor minek ekkora táska? Feldaraboltál egy hullát?
- Nem – nevetett Wendy. – Csak ajándékot viszek a fiúknak.
- Azta – nyögte Tommy.
- Milyen volt a randid? – kortyolt bele a narancslébe Wen, amit az előbb töltött ki magának.
- Csókolóztak – vigyorodtam el.
- Piper! – fordult felém mérgesen Tommy, aztán bárgyún elvigyorodott, szeme fátyolos lett és újra Wendyre nézett. – Csókolóztunk – sóhajtott a tenyerére támasztott fejjel.
- Ó – ölelte át Wen. – Úgy örülök!
- Hát még én! – nevetett Tommy. – Ja, és üzenem Zaynnek, hogy köszönöm.
- Mit is? – nézett rá értetlenül Wen.
- A tanácsait, nélkülük nem sikerült volna.
- Ti szoktatok Zaynnel beszélgetni?
- Többet, mint gondolnád.
- Hű – nyögte Wen. Megcsörrent a telefonja. Előkotorta a táskájából és elvigyorodott. – Zayn az – közölte, majd a folyosóra sietett.
Tommyval sokatmondóan összenéztünk és újra enni kezdtünk. Kisvártatva Wendy is visszatért, szélsebesen puszit nyomott az arcunkra, elköszönt, felkapta a kabátját és elhajtott az éjszakába.

WENDY

Pontban nyolckor értem a házhoz. Csengetni akartam, de mielőtt még megnyomhattam volna a gombot, kivágódott az ajtó és Zayn kapott a karjaiba. Vadul csókolni kezdett és szorosan magához ölelt. Lihegve húzódott el és a homlokát az enyémnek döntötte:
- Úgy hiányoztál – nyögte.
- Te is nekem – simítottam végig az arcán.
- WENDY – repült felém Harry. Nem rég érkezhetett, mert még kabátban volt és a bőröndje a cipők között hevert. Magához vont és puszit nyomott az arcomra. Őt követte Louis és Liam. Pár perc vidám csevegés után végre beléptünk a házba. Furcsálltam, hogy szerencsehozó ír manón nem ugrott egyből a nyakamba, így hát rákérdeztem:
- Niall hol van?
- Még a repülőtéren. Csak egy óra múlva indul a gépe – válaszolt a derekamat körülölelő Zayn puszit lehelve a nyakamra. Leült a kanapéra és én az ölébe kuporodtam. Jó volt érezni a szuszogását a tarkómon, hallani a szívdobbanásait és mélyen beszívni az illatát. Behunytam a szemem és egyszerűen élveztem az egészet.
- Hiába tettet alvást, Hercegnő! Akkor sem hagyjuk békén! – bökdöste meg az oldalamat keményen Lou.
- Mit szeretnél? – sóhajtottam, miközben kinyitottam a szemem.
- Mikor jön a baba?
- Öhm…tessék? – néztem rá megütközve. Jeges rémület kerített hatalmába: mégis honnan tudhat Piperről?! Harry árulta el? Lopva rápillantottam, de hasonlóan feszült arcáról azt olvastam le, hogy ő sem tud semmiről. Újra Louisra néztem. – Miről beszélsz?
- Jaj, tudoooood! – simogatta meg a hasam. – Mikor jön a kis Zaynie?
- Dugulj el! – dobta fejbe Zayn egy párnával.
Megkönnyebbülten nevetni kezdtem. Kibontakoztam Zayn öleléséből, aki egyszerre nézett rám durcásan és értetlenül.
- Csak a mosdóba megyek! – forgattam meg a szemem nevetve, majd a táskámmal együtt Zayn szobájába sétáltam. Elővettem a neszesszeremet és kivettem belőle egy tampont. Utolsó nap ide vagy oda, nem akartam cikis meglepetést.
Amikor végeztem és kinyitottam az ajtót Zayn állt előttem azzal a huncut kis féloldalas mosollyal az arcán. Átkarolta a derekamat és magához vont. Kiszedte a hajamból a hajgumit és beleszagolt.
- Úgy…szeretem…a hajad…- adott nyomatékot minden egyes szavának egy-egy a nyakamra és a fülem mögé adott csókkal. Ujjai a tincseim közé szántottak és mélyen a szemembe nézett. Végigsimítottam az arcán, lassan át a száján, egészen le az álláig. Behunyta a szemét, úgy élvezte a cirógatásomat. Amikor kinyitotta őket, vágy izzott bennük. Csókot lehelt a számra. Aprót, cseppet sem követelőzőt. Lassan mozgatta az ajkait, nem akart elsietni semmit. Elhúzódtam tőle:
- Ne most - motyogtam rekedten.
Lemondóan bólintott, megfogta a kezem, lehelt még egy puszit az arcomra és lesétáltunk a lépcsőn.
- Már éppen kerestetni akartunk titeket – vigyorgott ránk Harry.
- Vagyis csak Hazza és Lou – nevetett Liam.
- Úgy van, fogd csak ránk – nyújtotta ki a nyelvét Boo Bear durcásan.
Ez volt az, ami már igazán hiányzott.

***

Egy rakat süti, chips, kóla és egy egész halom egészségesnek nem éppen nevezhető kaja betermelése után elfoglaltam a kanapét. Kényelmesen elnyúltam rajta és nevetve figyeltem, ahogy a fiúk Liam anyukájának utolsó brownieján civakodtak. Vagyis csak szerintük volt az utolsó: sikerült néhányat kimenekítenem Niallernek. Zayn feladta a küzdelmet és befurakodott mellém. Hátulról átkarolta a derekamat, a másik kezét pedig a fejem alá csúsztatta. Lou bekapta a sütit ezzel lezárva a vitát és a fiúk végre elcsendesedtek.
Letelepedtek a tévé elé: ki-ki a földre, vagy a fotelbe. Egy unalmas, régi filmet kezdtünk nézni. Lassacskán mindenkit elnyomott az álom, hosszú volt ez a mai nap.
Arra ébredtem, hogy valaki rázogatja a vállam.
- Éhes vagyok – suttogta.
- Niall? – motyogtam, majd felszállt a köd álomittas agyamról. – NIALL! – karoltam át a nyakát boldogan.
Vigyorogva nézett rám és segített felállni, majd kibotorkálni a konyhába.
- De jó, hogy itt vagy! – suttogtam vidáman.
- Legalább te örülsz nekem – mosolyodott el keserűen.
- Ne hibáztasd őket! Hosszú volt ez út hazáig.
- Tudom – sóhajtott és elmosolyodott, de szemében láttam, hogy rosszul esik neki.
- Liam anyukája küldött browniet – vettem elő egy tányér sütit a szekrényből.
- Szuper! – lelkesedett Niall és falni kezdett.
Tejet töltöttem magunknak. Olyan jóízűen evett, hogy én is éhes lettem. Elővettem egy adag kekszet és a tejbe mártogatva én is majszolni kezdtem.
- Milyen volt az út? – kérdeztem.
- Hosszú és unalmas – dünnyögte szomorúan.
- Niall – simítottam végig a karján. – Tényleg ne haragudj rájuk!
- Jó – motyogta lehajtott fejjel. – Nem haragszom.
- Vas happenin’? – botorkált be a konyhába ásítozva Zayn. – Ó, szia Niall – koccolt le vele, majd kivéve a kezemből a poharat kihörpintette a tartalmát – Köszi – nyomott puszit a homlokomra. Nevetve megforgattam a szemem és lehúztam a mellettem álló székre. Teljesen kába volt szegény. Kellett neki néhány perc, hogy magához térjen.
- Hogy telt az ünnep? – mosolygott Niallre.
- Zajt hallottam, minden oké? – sétált be Liam is. – Niall! – ugrott a szőke srác nyakába. – Skacok, itt van Niall! – kiabált ki a hétalvóknak. Kisvártatva ők is megjelentek és egymás szavába vágva mesélni kezdtek. Ír manóm arcán végre igazi mosoly jelent meg, boldog volt és ez által én is.