5. felvonás

Sziasztok! :)
Mivel a negyedik és az ötödik fejezet is rövidebb, mint a többi, úgy döntöttem, hogy ma is felteszek egy részt és vasárnap is! :)

És egy kép, hogy egy kicsit hangulatba kerüljetek... ;)

Jó olvasgatást! Puszi ♥- W.

WENDY

- És ez pedig az én szobám – tárt ki egy ajtót.

Gyanítottam, szándékosan hagyta utoljára. Ahogy beléptem elakadt a szavam: az összes szabad felületet kéjesen vonagló, meztelen nők képei borították. Kérdőn Zaynre néztem, akinek az arcára fagyott a mosoly.

- FIÚK! – ordított egyet. A négy srác a nevetéstől fuldokolva bukkant fel a lépcsőn. – Hülyék! – nevetett rájuk Zayn. Jó kedvük ragadós volt. Az idióták „kitapétázták” a hálószobát, amíg Zayn a tetőtéri stúdiót és játéktermet mutatta meg nekem. Azt meg kell hagyni, hogy alapos munkát végeztek. Tíz perc röhögés után eltávolították a fotókat és magunkra hagytak minket.

Végre megpillanthattam az igazi szobáját. Lassan jártam körbe. Igyekeztem minden egyes apró részletet elraktározni az agyamban: a fal színét, az ágy formáját, a kilátást az ablakból, és az összes családtagjának mosolygó arcát a fényképekről. Nem bírta tovább, hogy teljes csendben sétálok körbe:

- Na? – nyögte ki. 

- Tetszik – huppantam le az ágyára és a párnájára hajtottam a fejem. Éreztem rajta az illatát.  

- Neee! Ne feküdj az ágyamra! – lépett közelebb. 

- Újabb tabu, mint a hajad? – húztam fel a szemöldököm.  

- Nem. Csak így beindul a piszkos fantáziám.

Felnevettem.

- Zayn Malik! Te egy igazi perverz állat vagy! – pattantam fel az ágyáról és álltam elé. 

- És az olyan nagy baj? – meresztett rám kiskutyaszemeket. 

- Várj, had gondolkodjak…- tettettem feszült koncentrációt. Kissé rémültem nézett rám. Elértem a célom. – Nem.

Felkapott és akár a giccses amerikai filmekben: megpörgetett a levegőben úgy, hogy ajkaink egymáséhoz tapadtak. Csillogó szemekkel tett le újra a földre.

- Te egy igazán elvetemült lány vagy! 

- És az olyan nagy baj? – utánoztam előző arckifejezését.

Felszabadultan felnevetett, magához húzott és hosszan, szenvedélyesen csókolt.

ZAYN

A hátamra kaptam, lerohantam vele a lépcsőn és az egyik fotelba dobtam. Rákacsintottam és a kanapéra huppantam.

- Nos, fiúk? Most mit csinálunk? – húzta lábait maga alá. 

- Hó csata – csillogott ördögien Louis szeme. 

- Benne vagyok! – szólt belevalóan Wendy.

Ezt mindenki kihívásnak vette és egymást fellökdösve rohantunk a kabátjainkért. A hátsó kertbe mentünk. Wendy már kint várt. Egy jól irányzott dobással fejen találta Louist. Kezdetét vette a kaotikus hó hajigálás. Egy óra múlva már semmit sem láttam, mert időközben besötétedett. Ujjaim és az arcom teljesen átfagytak. Egy kar ragadott meg hátulról, váratlanul ért, elestem.

- TÁMADÁÁÁS! – hallottam Louis hangját a közvetlen közelemből, majd kíméletlenül hideg, jegyes hó bombák kezdtek záporozni rám.

Ázott verebekként léptünk be a jó, meleg házba. Paul, a menedzserünk ezt látva biztos alaposan kioktatott volna minket. Vacogva a vizes ruhákban ki-ki a saját fürdőszobája felé indult.

Wendy megállt a szobám közepén. Arca kipirosodott, szája kissé elkékült és vadul remegett. Haja csomókba tapadt a hótól.

- Menj, zuhanyozz le jó, forró vízben! Van tiszta törölköző a szekrényben – tereltem finoman a fürdőszoba felé. 

- Bi-bi-biztos nem akarsz te bemenni előbb? – vacogta.

Még ilyen állapotban is önzetlenül viselkedett. Úgy éreztem, megütöttem a főnyereményt.

- Biztos! – pusziltam meg a homlokát. – Sipirc!

Hálásan rám mosolygott, magához szorította a táskáját és besétált a fürdőszobába.

Húsz perccel később már sokkal jobb állapotban bukkant fel. Szerencsére hozott váltóruhát: egy vastag, fekete cicanadrág és egy egyszerű zöldeskék póló volt rajta. Jól állt neki ez a szín, kiemelte a szeme ragyogását. Frissen mosott haja az én samponomtól illatozott. Észrevettem, hogy karja még mindig libabőrös, így elővettem az egyik bolyhos, kötött pulcsimat és a kezébe adtam. Ahogy felvette a rá több számmal nagyobb kék pulcsit, iszonyat viccesen festett. A pulóver alja a combja közepéig ért, ujjai pedig hosszan lógtak lefelé. Észrevette, hogy őt figyelem és elmosolyodott.

- Na, gyere ide! Ezt meg kell örökítenem! – nyúltam a telefonom után, hogy készítsek egy képet. Pontosan elkaptam a pillanatot, amikor kinyújtotta a nyelvét. – Tökéletes – vigyorogtam. 

- Mutaaaasd! – kérlelt. A magasba tartottam a telefont, hogy ne érje el. A közelharc elkezdődött. Nevetve a mellkasomhoz húztam a szabad kezemmel, lehajoltam és megcsókoltam. Magasba emelt kezemet leengedtem, így végre ő is megnézhette a képet. Csilingelően felnevetett, megpuszilt, kibontakozott az ölelésemből és így szólt: 

- Irány a zuhany! Mire kijössz, csinálok neked kakaót. 

- Istennő vagy, köszönöm!

Kisétált az ajtón és dúdolva elindult lefelé.

WENDY

Vajon hol tarthatják a kakaót? Tűnődtem. Minden hozzávalót megtaláltam nagymamám híresen finom italának elkészítéséhez, kivéve a legfontosabbat, a kakaóport. Székre álltam és kinyitottam a legfelső szekrényt. Győzelem! Megtaláltam. A tűzhelyhez mentem és egy nagy lábasban tejet kezdtem melegíteni. Egyenként tettem bele a hozzávalókat. A konyhát ismerős illatok töltötték meg. Karácsonyi hangulatom lett.

A srácok közül először Niall tűnt fel ásítozva.

- Kérsz kakaót, haspók? – kérdeztem. 

- Igen, kérek. Köszi.

Egy bögrébe öntöttem neki, beledobáltam néhány mini mályvacukrot, beletettem egy kanalat és elé toltam. Amint belekóstolt lekötelezetten bámult rám, mintha legalábbis az életét mentettem volna meg vele. Mellé ültem egy bögrével és beszélgetni kezdtünk:

- Örülök, hogy itt vagy, Wendy! – mosolygott kakaóbajusszal a szája felett. 

- Ennek én is örülök! – hajtottam a fejemet a vállára. 

- Tudod, jó végre egy kis lány hangot hallani a házban. Eleanor és Danielle már régen jártak itt. Nekik elég sűrű hónap a december – hallottam némi szomorúságot a hangján, felemeltem a fejem. – Isteni ez a kakaó! Mit tettél bele? – váltott témát. 

- Az titok – kacsintottam rá.

Ekkor csörtettek be a többiek.

- Mmm…mi ez a mennyei illat? – szaglászott a levegőbe Liam. 

- Kakaó. Kértek? – vigyorogtam. 

- Igen – vágták rá egyszerre mind a négyen.

Mindegyikőjüknek készítettem egy-egy bögrével, Niallnek a második adagot. Eléjük toltam és hálásan szürcsölni kezdték. Egyszer csak Liam óriásit sikoltott, messzire elhajította a kanalát és magából kifordulva kirohant az ajtón. A fiúk röhögni kezdtek én pedig dermedten, elkerekedett szemekkel álltam ott a padlóhoz cövekelve.

- Ez meg mi volt?! – nyögtem ki. 

- Kanálfóbia – fuldoklott a nevetéstől Louis. 

- Hogy mi?! 

- Kanálfóbiája van – mondta ezúttal érthetőbben. 

- Ez komoly? – fordultam a másik három srác felé. Bólintottak.

Az ajtóban Liam tűnt fel remegve, szemében rettegés ült.

- Ne haragudj! – esdekeltem. – Nem tudtam. 

- Semmi gond – mosolya inkább grimaszhoz hasonlított. – Ugye már nincs a kakaóm közelében? 

- Nincs – motyogtam bűntudatosan.

A fiókból elővett egy villát és azzal kezdte kavargatni bögréje tartalmát. Értetlenül pislogtam rá.

- Ne izgulj – suttogott Zayn a fülembe – nem az a haragtartó, bosszúálló típus.

Felnyögtem: - Szuper.

Pár perccel a kanál okozta sokk után minden visszatért a rendes kerékvágásba. Rápillantottam az órára: 23:10.

- Srácok! Későre jár, nekem mennem kell. 

- Szó sem lehet róla! – tiltakozott Liam. 

- Ma este itt alszol – így Louis. 

- Velem – vigyorgott perverzen Zayn. 

- És nincs vita – tartotta magasba a mutatóujját Harry. 

- Punktum – tette még hozzá Niall. 

- Rendben – sóhajtottam megadóan– meggyőztetek. 

- PIZSI PARTIIIII – ugrott fel Louis és körbetáncolta velem a konyhát. Hirtelen a hátára kapott és Tarzanként kiabálva berohant velem a nappaliba.