2013. november 13., szerda

17. felvonás

Sziasztok! :)
Valami eszméletlen volt vasárnap erre ébredni:
A kattintások száma átlépte a 3600-at!! Nagyon szépen köszönöm! ♥
De a szép számok ellenére sem akarnak jönni azok a fránya kommentek, pedig szükségem van a visszajelzésre ahhoz, hogy lássam, hogy mi az, amin javítanom kell! Viszont az biztos, hogy nem fogok nyavalyogni, itt nem lesz "komment-limit", nem fogom e miatt megmakacsolni magam és visszatartani az új részeket, csak jól esne néhány kedves szó, vagy építő jellegű kritika. :)

A másik pedig, hogy kérlek szavazzatok a chat felett! :)
Ennyi voltam mára, jó olvasgatást! Remélem, sikerül egy kis fényt csempésznem ebbe a hideg napba! :)
Puszi ♥ - W.

Ui.: Ki, hogy éli túl a sulit? Nekem már csak az a néhány szabad perc segít, amikor leülhetek írni... 




WENDY



Furcsa hangokat hallottam, rémülten pillantottam körbe a sötét szobában. Zayn békésen szuszogott mellettem, nyugalma fokozatosan rám is átragadt és visszabújtam az ölelésébe. Lehunytam a szemem és beszívtam mámorító illatát. Újra hallottam a zajokat és ezúttal csörömpölés is társult hozzájuk. Idegesen felpattantam és magamra kaptam a köntösöm. Átfutott az agyamon a gondolat, hogy felébresztem Zaynt, de némi tépelődés után arra jutottam, hogy nem zargatom feleslegesen. A telefonommal világítva mezítláb a folyosóra botorkáltam. Piper szobájának ajtaja résnyire nyitva volt és égett a villany. Kopogni akartam, de félúton megállt a kezem, egyszerűen csak benyitottam. A hangok a fürdőszoba felől jöttek. Besétáltam és szörnyű látvány tárult elém: a földön szanaszéjjel hevertek a törött gyógyszeres üvegek. Piper a wc előtt térdepelt csapzottan, karikás szemekkel, sápadtan. Ahogy rémülten rám emelte a tekintetét, észrevettem, hogy sír. Mit sem törődve az üvegszilánkokkal odasiettem hozzá és a mellkasomhoz vontam.
- Jól vagy? – kérdeztem aggódva.
- Persze, csak egy kicsit terhesen – nevetett szarkasztikusan.
- Ez nem vicces! – toltam el magamtól.
- Tudom, persze hogy…- kezdte, de nem tudta befejezni. Arca zöldre váltott és ismét hányni kezdett. Hátrafogtam a haját és csendben vártam, hogy mindent kiadjon magából. Fintorogva fordult újra felém:
- Ez undorító – nyögte.
- Tudom – sepertem ki együtt érzően egy tincset a szeméből.
- Már három kilót híztam, ha ez így megy tovább, akkor…- elcsuklott a hangja és zokogni kezdett.
- Ne, erre ne is gondolj! – szorítottam meg a kezét bátorítóan.
- Nem élném túl, ha kirúgnának – suttogta halkan.
- Nem fognak – öleltem át.
- Remélem is – motyogta és lassan feltápászkodott. Megmosta az arcát hideg vízzel, majd a fogkeféjéért nyúlt. Amikor végzett, sóhajtva pillantott körbe.
- Hagyd – tettem a vállára a kezem. – Majd én feltakarítok. Menj, aludj tovább!
- Köszönöm – mosolygott rám hálásan és tétován a szobájába sétált.
Mire összetakarítottam, már csak egyenletes szuszogás hallatszott az ágya felől. Lábujjhegyen az ajtóhoz lopóztam és kinyitottam.
- Wendy? – szólt a hangja álmosan.
- Igen?
- Kérlek, ne mondd el anyának!
- Nem fogom – sóhajtottam.
- Köszönöm – nagyot nyelt. – Mindent köszönök!
- Ez természetes. Jó éjt!
- Jó éjt!
Visszamentem a szobámba, Zayn még mindig csendesen hortyogott. Keserűen elmosolyodtam és visszabújtam mellé. Furcsa módon ő lett a biztos pont az életemben.



PIPER



Kellemetlenül éreztem magam a hajnali mami-ébresztő után. Már háromszor mostam fogat azóta, de a rossz íz csak nem akart szűnni a számban. Kicsit émelyegtem, de közel sem volt olyan vészes, mint korábban. Az ágyamban feküdtem és olvastam. Úgy terveztem, egész nap pizsamában maradok. Halk kopogtatás hallatszott. 
- Bújj be!
- Jó reggelt! – lépett be Wendy.
- Neked is! – vigyorogtam. – Hű, de csinos valaki! – mértem végig elismerően a sötét farmerján, a bordó pulcsiján és a hozzáillő cipőn.
 - Köszi – mosolyodott el. Az ágyam szélére ült. – Hogy vagy? – nézett rám aggodalmasan. 
- Jól – hazudtam, de átlátott rajtam. 
- Pipe? – kérdezte komolyan. 
- Jobban, mint voltam. – ez már jobban megfelelt az igazságnak. 
- Akarod, hogy itt maradjak veled? 
- Dehogyis! Ez az utolsó napod Zaynnel mielőtt hazautazik. Ne dobd el egy kis rosszullét miatt. 
- De… 
- Nincs de! – vágtam a szavába. – Érezd jól magad! – mosolyogtam. 
- Biztos? – harapta be az alsóajkát tépelődve. 
- Biztos – bólintottam. – Indulj! – habozott. – Na, menj már! 
- Jó – állt fel vonakodva. – De, ha bármire szükséged van, hívj fel és azonnal itt vagyok. 
- Ooookéé – ígértem meg. – Szia! – tereltem kifelé. 
- Szia! – csukta be maga után az ajtót sóhajtva. 
Tényleg szükségem lett volna a társaságra, de nem akartam, hogy miattam hagyja ki a randit Zaynnel. Az önző dolog lett volna. A telefon után nyúltam és kikerestem Harry számát.


ZAYN



A csókommal igyekeztem kizökkenteni a fásultságából, de nem sikerült. Csak gépiesen mozgatta az ajkait. Feladtam és sóhajtva elhúzódtam tőle. A homlokának döntöttem az enyémet és a szemébe néztem.
- Mi a baj? – simítottam a haját a füle mögé.
- Semmi – erőltetett egy mosolyt az arcára, de a szemében láttam, hogy hazudik.
- Mondd el! – öleltem szorosabban.
- Mindegy – bontakozott ki az ölelésemből és megfogta a kezem. – Sétáljunk tovább! – igyekezett vidáman mosolyogni, de csak egy fintorra futotta neki.
Beleegyezően bólintottam és csendben tovább lépdeltünk a hatalmas fák árnyékában. Gyönyörű volt ez a park, kár, hogy most nem tudott lekötni a szépsége.
- Most már mindig így lesz? – kérdeztem.
- Hmm? – fordult felém.
- Hogy nem mondod el, mi bánt, titkolózol.
- Nem! – torpant meg. – Persze, hogy nem! – nézett rám komolyan.
- Akkor?
Ujjait kicsúsztatta az enyéim közül, távolabb sétált. Összehúzta magán a kabátját és összefonta a mellkasán a karjait. Nagyot sóhajtott, majd újra felém fordult, szeméből ömlöttek a könnyek.
- Utálom ezt a helyzetet – mondta halk, remegő hangon.
Összeszorult a szívem, hogy így kellett látnom.
- Tudok segíteni?
- Nem – rázta meg a fejét. – És én sem tehetek semmit. Ezt egyedül Pipernek kell megoldania – sóhajtott.
Odaléptem hozzá és szorosan a mellkasomhoz vontam.
- Szeretnéd, hogy hazamenjünk?
- Nem – törölgette le az arcáról a könnyeket. – Ez az utolsó nap, amit veled tölthetek mielőtt hazamész. Szeretném kiélvezni.
- Én pedig azt szeretném, hogy boldog légy – cirógattam meg az arcát.
Végre őszintén elmosolyodott és apró csókot lehelt a számra.
- Tudok egy helyet, ahol isteni finom palacsintát sütnek és a forró csoki valami mennyei.
- Mmm…jól hangzik! Menjünk – öleltem át a vállát és elindultunk. Innentől kezdve (annak ellenére, hogy majd’ megölt a kíváncsiság) egy szó sem esett köztünk Piperről és a gondjáról.


HARRY


- Gemma, szállj már le rólam! – kérleltem a folyamatosan engem ölelgető nővéremet. – Nem volt még elég?!
- Nem! – nézett rám duzzogva. – Olyan ritkán vagy itthon. Ilyenkor jár nekem ennyi Pici Harryből – szorított még szorosabban.
- Az lehet…- nyögtem levegőért kapkodva. – de Pici Harry mindjárt megfullad.
- Jaj, bocsi – engedett el nevetve. Mély levegőt vettem és élveztem, hogy a tüdőm végre megtelhet oxigénnel.
- Na? Mit nézünk? – nyúltam a pattogatott kukoricával teli tál után.
- Nem úgy volt, hogy te választasz valamit? – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Ja, de, lehet – jutott eszembe. – Elfelejtettem – küldtem felé egyet az igazi Harry Styles mosolyomból, amitől elolvadtak a lányok. Sajnos a nővérem lévén ő teljesen immunis volt rá.
- Mindjárt gondoltam – forgatta meg a szemét. – Akkor én választok – dörzsölgette meg a kezét sunyin.
- Oké – nevettem. – Csak ne valami csöpögőset.
- Késő – vigyorgott huncutul.
Kiválasztott egy DVD-t és szélsebesen a lejátszóba tette, majd lenyomta a play gombot. Az első pár képkocka után rájöttem, hogy ez egy nagyon-nagyon hosszú másfél óra lesz. Unottan bámultam a képernyőt és egyre laposabbakat pislogtam. Elszenderedtem.
- Hazza – rázogatta Gemma a vállam. – Telefon.
- Hmm? – préseltem ki valami nyöszörgésfélét magamból.
- Csörög a telefonod!
Nem jutott el a tudatomig, hogy mit mond. Az agyam még valahol álomföldön járt, így értetlenül pislogtam rá.
- Istenem – kapta fel a mobilomat az asztalról és hevesen a kezembe nyomta. – Vedd már fel!
Amint megláttam, hogy Piper gyönyörű arca villog a képernyőn, bárgyún elvigyorodtam és megbabonázva meredtem rá.
- Kitalálom – sóhajtott Gemma. – Piper?
Bólintottam. Meglágyult az arca és rám mosolygott.
- Irány az emelet és beszélj vele. A film ráér később is… vagyis, hogy aludni később is tudsz – fojtott el egy vigyort.
Ártatlanul néztem rá és megrándítottam a vállam. Puszit nyomtam az arcára, majd a szobámba rohantam. Az utolsó pillanatban lenyomtam a zöld gombot.
- Szia – szólt Piper meglepett hangja a túloldalról. – Már azt hittem, fel sem veszed.
- Szia. Elaludtam filmnézés közben – válaszoltam bűntudatosan.
- Ez az én formám – nevetett. – Mindig akkor hívlak, amikor alszol.
- Te hozol vissza a valóságba. Miattad állok két lábbal a földön.
- Ó, jaj! – nevetett fel édesen.
Minek mondtam ilyen nyálas dolgot?! Hogy juthatott egyáltalán az eszembe?! Istenem, kezdek elpuhulni.
- Na, és miért hívtál? – próbáltam leplezni a kíváncsiságot a hangomban nem sok sikerrel.
- Telefonáltam a klinikára – váltott teljesen komoly hangnemre. – Január tizenkettedikére kaptam időpontot.
- Ó – nyögtem ki ezt a szuperértelmes dolgot.
- Elkísérnél? – kérdezte bizonytalanul.
- Természetesen.
- De nem akarom, hogy kényszernek érezd!
- Nem érzem annak. Megígértem és be is tartom. De egyébként is: ha valamire szükséged van, legyen az bármi, rám számíthatsz. Melletted leszek – igen, egyértelműen elpuhultam…
- Köszönöm – remegett meg egy kicsit a hangja.
- Ugye most nem sírsz? – kérdeztem aggódva.
- Nem, dehogy – szipogta.
- Istenem, olyan rossz, hogy ilyen messze vagy!
- Igen – mondta halkan.
- De legalább szilveszterkor találkozunk – igyekeztem leplezni izgatottságomat. Habozott a válaszadással, kételkedni kezdtem. - Pipe? Ugye találkozunk?
- Persze – hangja nem csengett túl őszintén.



PIPER



- Istenem, olyan rossz, hogy ilyen messze vagy!
Meghatott, ahogyan ezt mondta és olyan őszintének tűnt. Elérzékenyültem. Én is szerettem volna őt magam mellett tudni és szorosan átölelni.
- Igen – motyogtam.
- De legalább szilveszterkor találkozunk – lelkesedett. A torkomon akadt a szó. Gondterhelten beharaptam az ajkam. Azóta nem voltam buliban, hogy megtörtént az az eset. És hogy őszinte legyek: nem is igazán vágytam rá, hogy részeg, mindenre elszánt fiatalokkal töltsem az estét egy klubban.
- Pipe? Ugye találkozunk?
Mégis mit mondhattam volna?! Nem volt szívem megbántani őt.
- Persze – hazudtam.
- Hazza, szívem! Kész az ebéd! – hallatszott a vonal túloldaláról.
- Mindjárt megyek, anya!
- Nem mindjárt, most!
- Okéé – kiabált vissza Harry bosszúsan, aztán ismét hozzám beszélt: - Mennem kell – sóhajtott.
- Rendben – kuncogtam. – Jó étvágyat, Hazza, szívem! – cukkoltam.
- Köszi – nevetett. – Vigyázz magadra!
- Te is!
- Szia.
- Szia.
Letette a telefont. Egy kis időre megmenekültem a további kérdésektől, fellélegezhettem.



                                                                WENDY

- Igazad volt – tömött Zayn a szájába egy hatalmas adag palacsintát – ez tényleg valami isteni! Nagyon ízlik!
A csoki öntet kifolyt a szájából, végig az állán.
- Azt látom – nevettem és egy szalvétával letörölgettem maszatos állát.
- Köszönöm – nyomta be az utolsó falatot. – Azt hiszem, kérek még egy adagot – kezdett körbekémlelni a pincérnőt keresve.
- A harmadikat? – vigyorogtam.
- Igen – bólogatott hevesen. – Legyen szíves, hozzon nekem még egy adagot ebből a mennyei palacsintából – fordult az ősz hajú, kedvesen mosolygó pincérnő felé.
- Azonnal, kedveském!
- Zayn Jawadd Malik, te hivatalosan is függő lettél! – állapítottam meg nevetve.
- Most miért mondod ezt?! – nézett rám szomorú kiskutyaszemekkel.
- Hülye - leheltem csókot a szájára.
- Mmm – dünnyögte. – Finom ízű a szád.
Elvigyorodtam és úgy csókoltam tovább. Keze a derekamon pihent, közelebb vont magához és szorosan tartott.
- Khhmm – köszörülte meg a torkát a pincérnő, aki időközben visszatért a rendeléssel. Nevetve elhúzódtunk egymástól. – Itt a palacsinta, kis drágáim – mosolygott ránk sokatmondóan miközben az asztalra tette a tányért, majd visszatipegett a konyhába.
Rázkódtunk a nevetéstől, Zayn nyakába fúrtam a fejem. Puszit lehelt a hajamba, majd hozzálátott a harmadik palacsintatorony betermeléséhez. Fejemet a mellkasán pihentettem és hallgattam ütemes szívdobbanásait miközben a hasát simogattam.
- Hogy tudsz ennyit enni? – kérdeztem őszintén csodálkozva, ahogy az üres tányérjára meredtem.
- Jól esett – rándította meg a vállát.
Mosolyogva megforgattam a szemem és puszit nyomtam az arcára.
- Menjünk, sétáljunk tovább!
- Ohh- nyögte. – Várj még egy kicsit, moccanni se bírok.
- Nem-nem! Gyerünk, husi – paskoltam meg a pocakját. – Rád fér a mozgás.
- Hogy mit mondtál?! – kapott utánam tettetett sértettséggel, de én gyorsabb voltam és szélsebesen kicsusszantam a boxból. Játékosan kinyújtottam a nyelvem, majd felkapva a kabátomat kifelé indultam.
- Viszlát, Nancy! – köszöntem el mosolyogva a pincérnőtől, majd kitártam az ajtót és élveztem, ahogy a hideg szél az arcomba vágott.
Kisvártatva Zayn is követett és hátulról átkarolta a derekamat. Félresimította a hajamat és finoman beleharapott a fülcimpámba.
- Gonosz egy nőszemély vagy, ugye tudod? – lehelt apró csókokat a nyakamra. Hatalmas erőfeszítés kellett, hogy megőrizzem a nyugalmamat.
- Tudom, husi – igyekeztem elfojtani a nevetést, ahogy a hitetlenkedő arcára néztem, amikor felé fordultam. Átkaroltam a nyakát és puszit nyomtam az orrára. - Most haragszol? – meresztettem rá kiskutyaszemeket.
- Igen, nagyon – tettetett duzzogást.
- Mondd, mivel tehetném ezt jóvá? – simítottam lassan, érzékien végig az ajkain.
- Nekem lenne egy tippem – suhant át az arcán egy pajzán vigyor.
- Azt mindjárt gondoltam – forgattam meg a szemem nevetve.

4 megjegyzés:

  1. Szia Csajszi! :D
    Ne gondold, hogy nem kommentelne senki sem szívesen, csak lusták és nem veszik a fáradtságot egy pár mondat leírására. Na, mindegy! :)
    Nagyon jó rész lett! Sajnálom Pipert! :'(
    Siess a kövivel! *-*
    Puszillak! ♥ ~ B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!! :))
      Köszönöm! ♥♥ Szombaton hozom ;)
      Pusziii ♥ - W.

      Törlés
  2. Sziia!!
    Imádom a blogod,fantasztikusan írsz!!!!
    Nagyon cukik voltak Zayn-ék!!!!
    Már várom a következőt!!!
    :)))
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, kedves, Névtelen! :)
      Örülök, hogy tetszik és nagyon szépen köszönöm!! :') <3
      Puszillak - W.

      Törlés