15. felvonás

Sziasztok! :)

Nos, hol is kezdjem?

Először is: mint látjátok, ugyan csekély számú szavazattal (13!!), de lezárult az előző szavazás. Köszönöm a pozitív visszajelzéseket és a két "Nem tetszik"-et is. Építő jellegű kritikát szívesen fogadok!! :) És kérlek nyomjatok 1-2 szavazatot azzal kapcsolatban is, hogy hány részt szeretnétek olvasni a blogon hetente. Köszönöm ♥

Másodszor pedig: vasárnap jön az MTV EMA díjátadó. Támogassátok a srácokat néhány szavazattal az összes kategóriában, ahol jelölték őket!! :)) (itt)

És harmadjára: még mindig nincs eredmény arról, hogy megdöntöttük-e a VEVO rekordot. De, ami biztató, hogy mi voltunk az első fandom, amely lebénította a VEVO rendszerét. Reméljük, hogy ez csupa-csupa jót jelent!! *-*

Most már tényleg nem húzom tovább az időt! Jó olvasgatást! ;)

Puszi ♥ - W.

ZAYN

Kivételesen én ébredtem hamarabb. Most rajtam volt az ébresztés sora.  Végigpillantottam tökéletes testén, ahogy az finoman kidomborodott a takaró alól. Csak egy pizsamanadrágot és egy falatnyi toppot viselt alváshoz. Óvatosan félrehúztam néhány kóbor tincset az arcából és a nyakát kezdtem csókolni, amíg a kezem a combján barangolt. Álmában közelebb húzódott hozzám, elvigyorodtam és finoman a fülcimpájába haraptam, majd folytattam a nyaka kínzását. Szemeit lassan nyitogatni kezdte és álmosan pillantott rám.

- Jó reggelt, kicsim – csókoltam.

- Ilyen ébresztés után már csakis az lehet – dünnyögte úgy, hogy ajka egyetlen percre sem vált el az enyémtől.

Átkarolta a nyakam, én pedig felé hengeredtem. Csókunk fokozatosan elmélyült és nyelvünk vándorútra indult egymás szájában. Elhúzódtam tőle mielőtt elragadott volna a vágy. Csalódottan csillogó szemébe néztem és elmosolyodtam. Nyomtam egy puszit a szájára, majd lemásztam róla. A mellkasomhoz bújt és végigsimított az arcomon.

- Imádom a reggeli borostádat – motyogta.

- Én pedig imádom, hogy melletted ébredhetek – nyomtam puszit a homlokára.

- Maradjunk ágyban egész nap – ajánlotta.

- Ezt nem tartom túl jó ötletnek...

- Miért? – nézett rám értetlenül. Igyekeztem elfojtani perverz vigyoromat, sikertelenül. – Oké, hülye kérdés volt – nevetett.

Úgy éreztem, hogy édes nevetése jobb hellyé teszi a világot. Szórakozottan a tincseivel kezdtem játszani.

- Hahó, Zayn – cirógatta meg az állam és emelkedett a könyökére, hogy a szemembe nézhessen. – Merre jársz? Figyelsz te rám egyáltalán?

- Öhhm…persze – ocsúdtam fel. – Ne haragudj, mit is mondtál?

Oldalra döntötte a fejét és elvigyorodott:

- Csak azt kérdeztem, hogy hova szeretnél menni vásárolni?

- Nem tudom – húztam össze a szemöldököm. – Oxford Street?

- Oké – nyomott puszit a számra. – Az úgy egy órányi út kocsival, szóval igyekezz – mászott volna ki mellőlem, de visszahúztam:

- Várj még! – kérdőn nézett rám. – Élvezzük ki még egy kicsit a pillanatot.

- Rendben, de csak egy picit – mosolyodott el és jólesőn hümmögve hozzám simult.

TOMMY

- Jó reggelt! – nyomtam puszit a konyhában szorgoskodó anyukám arcára.

- Fél tizenkettő van, Tommy – nézett rám úgy, ahogyan csak az anyák tudnak, hogy bűntudatot keltsenek.

- Tudom – sütöttem le a szemem.

- Ülj le és egyél valamit! – utasított.

- Oké – indultam az asztal felé, amit egy halom édes sütemény fedett. – Ezekből ehetek? - csillant fel a szemem.

- A kekszekből nem, mert az a nagyiéknak lesz, de a többiből igen.

- Új tartós recept? – kérdeztem fintorogva a kemény kekszekre meredve.

- Igen – fordult felém sugárzó arccal, kezében egy újabb tepsi frissen sült, betonkeménységű adaggal.

- Szuper – igyekeztem biztatóan mosolyogni.

A nagyszüleim néhány éve gondoltak egyet és Ausztráliába költöztek. Anyu minden évben küldött nekik egy rakat süteményt karácsonykor, ami rendszerint késve és romlottan érkezett meg. És minden évben azt is megfogadta, hogy az az utolsó alkalom, amikor ennyit vesződött valamivel feleslegesen. Sajnos sosem tartotta be a fogadalmát, amivel már az őrületbe kergetett minket és a nagyszüleimet is.

Kezdett kínossá válni a csend, így inkább a számba tömtem egy jókora adag almás pitét. Élveztem, ahogy az édes íz szétomlott a számban.

Az ajtóban a nevető Wendy és Zayn jelent meg kézen fogva. Úgy látszott helyreállt a világ rendje.

- Jó reggelt! – köszöntek kórusban.

- Nektek is – mosolyogtam.

Vidáman beszélgetni kezdtünk, majd anyu ismét bevetette a pillantását és elcsendesedtünk.

- Jane néni – lépett oda hozzá Wen, hogy puszit nyomjon az arcára, de ő elhúzódott.

- Zayn itt töltötte az estét? – kérdezte dühösen villogó szemekkel.

- Igen. Talán baj? – nézett rá Wendy megütközve.

- Oh, dehogy. Addig, amíg nem rontja meg a keresztlányomat, szívesen látom.

- Jane néni! – háborodott fel Wen.

Zayn tágra nyílt szemekkel, csendben figyelte az eseményeket. Kínosan érezte magát.

- Nyugi! Csak vicceltem – nevetett anyu.

Zayn is kipréselt magából egy feszült kacajt, én pedig a tenyeremnek döntöttem a homlokom és megráztam a fejem: az anyám hivatalosan is megőrült.

ZAYN

- Istenem, Zayn! Annyira sajnálom! – kért bocsánatot ezredjére. Ahogy a kocsival a belváros felé tartottunk.

- Semmi baj – mosolyogtam rá.

- Már hogyne lenne?! Jane néni totál cikisen viselkedett.

- Ugyan, nem volt az olyan vészes - legyintettem.

- Nagyon szégyellem magam miatta – sütötte le a szemét.

- Nem kell – állítottam le a motort egy kávézó előtt és fogtam meg a kezét.

- Biztos? – dünnyögte.

- Igen – csókoltam meg. – Karácsonykor mindenki megőrül egy kicsit.

- Az én családomra ez különösen igaz.

Felnevettem, leheltem még egy apró csókot a szájára, majd megigazítottam a sapkát a fejemen és kiszálltam az autóból. Megkerültem és kinyitottam neki az ajtót:

- Hölgyem – nyújtottam felé a kezem.

Nagyot sóhajtva szállt ki, arcán nem volt őszinte a mosoly. Magamhoz húztam és a fülébe suttogtam:

- Ne hagyd, hogy ezt a napot bármi is elrontsa. Engedd el magad és felejts el minden mást. Ma csak ketten vagyunk: te és én – eltoltam magamtól és a szemébe néztem. – Oké?

- Oké – sóhajtott megadóan és elmosolyodott.

Megfogtam a kezét és bevezettem a kávézóba. Az ajtón belépve megütötte a fülem az ismerős csengetés és megcsapta az orrom a finom kávégőz. Szerettem ide járni: kicsi kávézó, kevés ember, eszméletlen kávé. Wendyt a legeldugottabb asztalhoz tereltem és figyeltem, ahogy lefejti magáról a kabátját. Nagyon csinosan festett a szűk farmerjában és a New York feliratú pulcsijában.

- Mit szeretnél? – nyújtottam felé az étlapot.

- Nem tudom, ajánlj valamit – támasztotta tenyerére fejét és nézett rám kacéran.  Elvigyorodtam és a pulthoz sétáltam. Leadtam a rendelést a feltűnően flörtölő pincérlánynak és visszaültem Wendyhez.

Kisvártatva kihozta a kávénkat és a csokis sütijeinket. A kelleténél kicsit tovább időzött a tányérok rendezgetésével az asztalon, majd rám mosolygott és fenék rázva eltipegett.

- Tetszel neki – vigyorgott rám Wendy.

- Na persze – legyintettem és a tűzforró kávémba kortyoltam, majd prüszkölni kezdtem tőle. Wen nevetve nézte végig az egész jelenetet. – És, ha igen? Akkor mi van? – néztem rá kihívóan.

- Semmi – rántotta meg a vállát és, tanulva az én hibámból, óvatosan a tejeskávéjába kortyolt.

- Nem vagy féltékeny?

- Nem. Kéne?

- Persze, hogy nem! – vágtam rá azonnal.

- Akkor jó – somolygott.

Ez a lány egyszerűen tökéletes volt: tehetséges, okos, gyönyörű, vicces és egy cseppet sem féltékeny típus. Tényleg megütöttem a főnyereményt.

WENDY

Zayn különös jelenség volt, ahogy sapkában és napszemüvegben járkált a téli utcán. Rengetegen megbámulták, de nem foglalkozott vele.

Vidáman, kézen fogva járkáltunk boltról boltra egyre több és több szatyorral a kezünkben. Nevetve meg-megálltunk és egy-egy vicces kirakatra meredtünk vagy csókban forrtunk össze. Már komolyan kezdtem magam úgy érezni, mint egy nyálas tini film főhőse. Eszméletlenül boldog voltam.

Zayn egy bolt bejárata felé húzott. Megtorpantam, amint megláttam az „Erotic Games” feliratot és a 18+ táblát az ajtón.

- Én ide nem megyek be! – nyögtem feszengve.

- Gyere már – nevetett Zayn. – Harrynek is kell valami ajándék.

- Innen?! – böktem undorodva az ajtó felé.

- Ugyan már! Nem olyan szörnyű hely, mint gondolnád – karolta át a derekam.

- Hányszor voltál már itt?! – néztem rá elkerekedett szemekkel.

- Csak egyszer – egyértelmű volt, hogy hazudott.

- Zayn? – kérdeztem sokatmondó hangsúllyal és felhúztam a szemöldököm.

- Oké, oké: háromszor, de mindig csak óvszerért jöttem és…

- Jó – állítottam le fintorogva magasba emelt kézzel. – Nem érdekelnek a részletek – becsukta tátva maradt száját és vigyorogva bólintott. – Gyerünk, ronts meg egy ártatlan lányt.

- Komolyan? – lelkesedett.

- Menjünk, még mielőtt meggondolom magam.

Betolt maga előtt az ajtón. Sokkolt a bolt látványa. A falakat tűzpiros tapéta fedte és a gyéren megvilágított helyiség tele volt mindenféle dolgokkal: bilincsek, láncok, vibrátorok, világító óvszerek, ehető fehérnemű és egyéb, számomra ismeretlen tárgyak vettek körül.

A pultnál álló rövid, tépett, szőke hajú, piercinges lány furcsán méregetett, ahogy feszengve álltam a bolt közepén, amíg Zayn Harry ajándékát kereste.

- Elmúltál már tizennyolc? – vetette oda foghegyről.

- Igen – válaszoltam pásztázó tekintetének kereszttüzében. Lassan forgatta a rágóját a szájában és meredten bámult. Kezdtem félni tőle.

Zayn végre visszatért a kezében valami furcsa izével és a pulthoz lépett. Fizetett és várta, hogy a lány zacskóba tegye a fekete kis valamit.

- Minden vásárlás után ajándékba jár egy óvszer – dobott a lány unottan egy kis tasakot a zacskóba. – Jó szórakozást a kis barátnőddel.

Éreztem, hogy teljesen elvörösödöm, de Zayn nem jött zavarba:

- Köszi – mosolyodott el, majd kézen ragadott és az utcára vezetett. Sokkos állapotban lépdeltem mellette.

- Soha…többé…ilyet! – nyögtem.

Beharapta a száját, hogy visszatartsa a nevetést:

- Oké.

- Hé! Ne nevess ki! – bokszoltam mérgesen a vállába. Kitört belőle a röhögés. – Gonosz vagy! – téptem ki a kezem az övéből és el akartam sietni, de a derekamnál fogva lágyan visszahúzott és erősen tartott. Megcirógatta az orrom és komolyan nézett rám:

- Lásd be, hogy azért egy kicsit vicces volt – megráztam a fejem. – Csak egy egészen picit – mutatott a hüvelyk- és mutatóujjával a levegőben egy kis távolságot.  Összenyomtam az ujjait úgy, hogy csak egy egészen apró hely maradt közöttük:

- Talán – suttogtam.

Elvigyorodott és még közelebb húzott magához. Vadul csókolt, a lábaim elgyöngültek. Kivert a fejemből minden más gondolatot, megszűnt körülöttünk a világ: csak ő létezett és én...