10. felvonás

Sziasztok!! :)))
Ma nosztalgikus hangulatban vagyok, bocsássátok meg! :D Úgyhogy régi képeket nézegettem és rájöttem: akkor kezdtem el igazán szeretni a fiúkat, amikor bebizonyították, hogy ezek a jelzők mind igazak rájuk...

De nyugi, nem húzom tovább az agyatokat! Remélem sikerül egy kis mosolyt csalnom az arcotokra egy ilyen csúf, esős napon az új résszel! ;)
Jó olvasgatást! 
Puszi ♥ - W.
Ui.: túl vagyok a föci írásbelin és a megoldókulcs okozta sokkon is, úgyhogy egy ideig megint át tudom adni magam az írásnak *-* 
ÉS: 1322 kattintás...6 rendszeres olvasó...hihetetlenek vagytok!! Köszönöm ♥♥♥

WENDY

    Két súlyos test landolt hirtelen a fejemen és a lábaimon. Fájdalmasan felnyögtem.
- Ébresztő, Csipkerózsika! – kezdett Tommy kíméletlenül ugrálni az ágyamon.
- Ohh…hagyjál – húztam a fejemre a takarót, de Piper lerántotta rólam:
- Kelj fel!
    Elhúzták a függönyt, a fény váratlanul ért, így hunyorogni kezdtem.
- Hány óra van? - motyogtam.
- Fél tizenkettő – érkezett a válasz.
- Jó, akkor még aludhatok – fordultam az oldalamra, összekuporodtam és jólesően lehunytam a szemem.
- NEEEM! – kiáltott egyszerre Tommy és Piper. Elkezdtek vadul püfölni párnával.
- Jó…JÓÓÓ! – ültem fel. – Felkelek, csak hagyjatok békén!
- Győzelem! – pacsiztak össze galád támadóim.
    Dühösen kinyújtottam rájuk a nyelvem és a fürdőszoba felé indultam. Hosszan zuhanyoztam, kiélveztem, ahogy a meleg vízsugár végigfolyt a testemen. Sokáig készülődtem: egy is elmúlt mire a földszintre értem.
- Ulállá! Hova-hova ilyen csinosan? – vigyorgott rám Piper.

- A fiúkhoz, és ti is jöttök – libbentem be szűk, sötét farmeromban és csipkés pólómban a konyhába.
- Én nem – mondta Tommy.
- Miért? – állt meg a kezem félúton a hűtő felé és megütközve néztem rá.
- Randija lesz – csipkedte meg az arcát Pipe.
- Ez nem randi! – nézett rá durcásan Tommy.

- Kettesben leszel egy lánnyal, elmentek itthonról és beültök valahova. El kell, hogy szomorítsalak Tommy, de ez igenis egy RANDI.

- Ugyan már! Csak a kémia labormunkát beszéljük át.
- Egy sült krumpli felett a Mekiben? – vigyorgott Piper.
- És ha igen?! – kezdett komolyan mérges lenni Tommy.
- Akkor ez egy R-A-N-D-I – húzta el az utolsó szót Pipe.
- Áhh…lehetetlen vagy!
Kezdett elmérgesedni a helyzet. Hangosan kiabáltak. Közbe kellett lépnem.

- Hé! HÉÉ! – kiáltottam. – Leállnátok végre?! Piper: ne csesztesd Tommyt, Tommy: egy lánynál a „kémia házi írás” randit jelent. Érezd jól magad – mosolyogtam rá. – Te pedig, – mutattam Piperre -  irány készülődni! AZONNAL!

- Igenis, főnökasszony! – szalutált és az emeletre rohant.
- Köszönöm!
- Hmm? – merültem bele teljesen a hűtő tartalmába.
- Hááát... hogy megvédtél Piperrel szemben.
- Ez természetes – borzoltam fel a haját, majd elkezdtem megvajazni egy zsemlét.
- Igazából…- pirult el.
- Iiiigen? – fordultam felé.

- Igaza volt. Katie nagyon tetszik nekem. Ez lesz az első randink, de tudod milyen Piper – forgatta meg a szemét. – Jobb, ha nem mondok el neki semmit, mert úgyis csak cukkolna.

- A tesód, ez a dolga – nevettem.
- És az unokatestvéreké mi? – húzta fel a szemöldökét.

- Hogy azt mondják a cuki unokaöccsüknek, hogy egy ilyen helyes, jófej srácba bármelyik lány azonnal belezúgna.

- Hülye vagy! – vigyorodott el.

LIAM

- Egy kocsi állt meg a ház előtt – hallatszott Niall izgatott hangja a konyhából.
- Na és, Niall? Az autók szoktak olyat csinálni – cukkolta Louis.
- Wendy és Piper van itt – jött be a nappaliba egy gigantikus szendviccsel a kezében.
- Piper?! – kerekedett el Harry szeme ijedten. – Nem láthat meg így – nézett végig magán. Taco szószos pólóján kívül csak egy alsógatyát viselt.
- Ugyan, Hazza bébi! Ne titkold el az igazi éned! – ölelgette őt Louis. Harry felmutatta a középső ujját és az emeletre rohant.
    Nevetve nyitottam ajtót:
- Sziasztok, lányok! Gyertek be.
- Szia, Liam! – ugrott Wendy egyből a nyakamba.
- Minket már nem is szeretsz? – szólt Louis lebiggyesztett szájjal.
- Dehogynem, Boo Bear! – kacsintott rá Wen és összeölelkeztek. - A többiek? – kérdezte.
- Sziasztok – beszélt teli szájjal Niall a nappaliból.
- Szia, Nialler! Jó étvágyat! – nevettek rá a lányok.
- Harry pedig… - kezdtem vigyorogva.
- Már itt is van! – jött le az emeletről sugárzó mosollyal az arcán. Nyoma sem volt a korábbi elhanyagolt külsejének. Elfojtottam egy vigyort.
    Miután mindenki köszönt mindenkinek Wendy felém fordult:
- Zayn?
- Még alszik.
- Segíthetek felkelteni, ha gondolod – ajánlkozott gonoszul csillogó szemekkel Louis.
- Köszi, Lou, de megoldom – kacsintott rá kacéran Wen – Ne ijesszétek el Pipert, amíg nem vagyok itt, oké? – azzal vigyorogva a lépcsőhöz indult.

WENDY

    Beléptem a szobájába. Zayn tagjait szétvetve, hason fekve mélyen aludt az ágyon. A takaró teljesen rácsavarodott. Nem bírtam elfojtani egy mosolyt, ahogy az édesen szuszogó pasimra néztem. Pasim? De furcsa ezt így kimondani. Azóta ízlelgettem ezt a szót, amióta a tegnapi vacsoránál hivatalossá tettük, hogy együtt vagyunk. Nem volt szívem felébreszteni, de nem azért jöttem, hogy egész délután az ütemesen fel- lemozgó izmos hátát bámuljam. Bár ez se lett volna rossz program...
    Levettem a cipőmet és bebújtam mellé az ágyba. A karját kezdtem cirógatni, de semmi reakció. Közelebb húzódtam hozzá és apró puszikkal halmoztam el a vállát, a nyakát és a fülcimpáját. Végre kipréselt magából valami nyöszörgésfélét és mocorogni kezdett. Résnyire nyitotta a szemeit és álmosan pislogott rám hosszú szempillái alól.
- Szia! – köszöntöttem vidáman.
- Szia! – dünnyögte rekedten és próbált mosolyt varázsolni az arcára. Behunyta a szemét.
- Naa…ne aludj vissza! – kérleltem. Csukott szemmel átkarolt és közelebb rántott magához.
- Aludj velem! – motyogta és kiszabadította a paplanba gabalyodott lábait.    Betakargatott és még közelebb húzott.
- Zayn? – kezdtem visszafojtott nevetéssel. – Nincs rajtad alsógatya?
- Nincs – motyogta a hajamba félálomban.
    Felnevettem és kimásztam mellőle. Úgy nézett rám, mint egy kisfiú, akinek elvették a kedvenc játékát. Lehajoltam és nyomtam egy puszit a szájára:
- Öltözz fel, odalent várlak.
    Még végigsimítottam a kissé borostás arcán, aztán magára hagytam.

PIPER

    Louis visítva futott Niall elől, mert elcsórt egy sült krumplit (?!) a szendvicséből. Niall egy jól irányzott ugrással Lou hátán termett, aki elvesztette az egyensúlyát és így mindketten az épp belépő Wendyn landoltak. Wen feje hatalmasat koppant a parkettán.
- Uhh – kaptam a kezem a szám elé és egyből elmúlt a jó kedvem.
    Liam pattant fel először, majd Zayn lépteinek zaját hallottuk, ahogy lerohant a lépcsőn.
- Mi történt? – nézett körül ijedten.
- Louis és Niall elgázolta Wendyt – segített a kicsit kába Wennek felállni Liam és a kanapéra ültette.
- Jól vagy, kicsim? – fogta aggódva két keze közé az arcát Zayn.
- Igen…azt hiszem – tapogatta meg óvatosan a fején növekvő púpot.
- Ne haragudj! – léptek Wendy elé bűnbánó arccal a fiúk.
- Semmi baj – préselt ki magából erőlködve egy mosolyt.
- Hozzak jeget? – meresztett kiskutyaszemeket Nialler.
    Wendy bólintott és kisvártatva a kezébe kapott egy hatalmas zacskó jeget. Úgy látszik, Niall nem csak a kajával esik túlzásokba, hanem bármivel, ami a konyhához kötődik.
- Köszi – nevetett fel Wendy és egy elégedett sóhaj kíséretében a hideg zacskót a púpra illesztette.
    Zayn az ölébe vonta és készségesen átvette tőle a tasakot, hogy ő nyomhassa oda. Szemében féltés csillogott. Csak arra tudtam gondolni, hogy Wendy nagyon szerencsés.

HARRY

    Nem tudtam levenni a szemem a tökéletes alakjáról. Gyönyörű volt, ahogy hosszú, sötét haja szabadon lengett az arca körül. Amikor édesen a szája elé kapta a kezét ijedtében, védelmezően átkaroltam. Kezemet akkor sem rázta le a válláról, amikor már megnyugodott.
    Most elégedetten vettem tudomásul, hogy a mellkasomhoz simult. Hajának édes illata vaníliára emlékeztetett. Hangosan nevetett a vígjátékon, amit néztünk. Őrülten szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen közel tudhattam őt magamhoz.
    Mocorogni kezdett, rápillantottam. Hatalmas barna szemeit az enyéimbe fúrta.
- Szomjas vagyok – suttogta.
- Gyere – fogtam meg a kezét. – Kikísérlek a konyhába.
    Kettesben voltam vele. Az izgalomtól ugrálni tudtam volna. A szívem vadul dübörgött és idiótán vigyorogtam. A figyelmemet erőszakkal a hűtő tartalmára tereltem:
- Ásványvíz, narancslé, gyömbér…esetleg tej? Mit kérsz?
- Az ásványvíz jó lesz, köszi.
- Tes…- fordultam meg és nyújtottam felé, amikor a száját az enyémre tapasztotta. – Hűha – nyögtem ki. – Ezt miért kaptam?
- Csak úgy – rándította meg a vállát miközben kacéran beharapta az alsóajkát.
    Ellenállhatatlan volt. A földre dobtam az ásványvizet és magamhoz húztam. Vadul csókolni kezdtem, szája mosolyra húzódott közben. Nyelvemmel finoman végigsimítottam az ajkain, mire azok elnyíltak és elmélyült a csókunk. Lihegve húzódtunk el egymástól. A homlokának döntöttem az enyémet és a tincseivel kezdtem játszani. Nyomott egy puszit az arcomra, felkapta a földről az ásványvizet és visszasétált a nappaliba. Leforrázva álltam ott. Mi a fene volt ez?!

és még így a végére: kérlek mondjátok el kommentben, hogy tetszett-e a rész... *kiskutyafej* - W.