2013. október 6., vasárnap

8. felvonás

Sziasztok! :))
A kattintások száma 800-nál jár, hú el se hiszem! Ha tetszik a történet, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak! :) ♥
Itt az új fejezet, a következőt szerdán hozom, DE csak akkor, ha minimum 2 (!!) komment érkezik erre a részre. 

Egyébként még mindig szívesen cserélünk linket bárkivel, csak szóljatok! ;)
Puszi ♥ - W.

BTW: jövőhét utáni kedden érettségizek föciből. Fingers crossed everybody!! 





WENDY


    Zayn a hátát az ágy támlájához döntötte, én a lábai között ültem és a mellkasához simultam. A hajamat cirógatta és kérdezz-feleleket játszottunk:
- Kedvenc szín? – kérdeztem.
- Fekete.
- De hát az nem is igazi szín! – nevettem.
- Dehogynem! Ne kötözködj! – puszilt meg vigyorogva. – Első csók?
- Tizenhárom évesen Bradley Johnsonnal egy színházi próba után.
- És jó volt?
- Hé, ez két kérdés! – háborodtam fel.
- Tudom, de válaszolj! Aztán kérdezhetsz plusz kettőt – alkudozott. Megforgattam a szemem és színpadiasan felsóhajtottam.
- Nem. Szörnyű volt: a hajam beleakadt a fogszabályozójába. Iszonyat cikis volt, amikor anyunak akartuk kimagyarázni.
    Felnevetett.
- Eddig azt hittem, ilyenek csak a filmekben történnek.
- Az élet velem olyan, mint egy gagyi vígjáték. Szokj hozzá! – veregettem meg a karját.
- Állok elébe! – puszilta meg a nyakam. – Kérdezz!
    Egy pillanatra elgondolkoztam.
- Mi az, ami nélkül nem tudnál élni? Hajzselét és tükröt válaszolni nem ér! – néztem rá komolyan.
- Ha-ha-ha – nyújtotta ki a nyelvét. – Nem is akartam. Igazából két dolog is van: az egyik a csoki, egy napot se bírnék ki nélküle, a másik pedig…- kopogtatás zavarta meg és kintről beszűrődött Tom félénk hangja:
- Bejöhetek?
- Persze, gyere! – szóltam ki.
    Az ajtó lassan tárult fel.
- Nem akarok zavarni. Majd visszajövök később.
- Nem zavarsz, gyere be, öcskös! – szólt Zayn mosolyogva. Egy pillanatra sem eresztett el. Tom félszegen az ágy szélére ült.
- Nagyon hiányoztál, Wen. El nem tudom mondani, mennyire – nézett rám nagy szemekkel. Kimásztam Zayn karjai közül és megöleltem:
- Te is nekem, Tommy!
    Zayn megköszörülte a torkát, zavarban volt.
- Öhm…azt hiszem, inkább magatokra hagylak titeket – indult az ajtó felé.
- Ne menj, nem kell! – tiltakozott Tommy. – Inkább én.
- Maradj! – mosolygott Zayn. – Rengeteg megbeszélnivalótok van.

ZAYN


    Másfél óra múlva az előkertben búcsúzkodtunk. Átkaroltam Wendy derekát és a homlokomat az övének döntöttem.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy igazi randira? Egy olyanra, ahol nincsenek ott a fiúk és nem egy sötét színházban ücsörgünk?
- Benne vagyok – mosolygott angyalian.
- Szerda este?
- Tökéletes.
- Hétre érted jövök.
- Rendben. Öltözzek ki, vagy nem olyan helyre megyünk?
- Teljesen mindegy, mit veszel fel. Mindenhogy gyönyörű vagy.
    Kissé elpirult, majd lágyan megcsókolt. Az ölembe kaptam és úgy szorítottam magamhoz, egy percre sem eresztve édes ajkát.    Egy hógolyó talált fejen. Mérgesen pillantottam oldalra. A srácok dőltek a röhögéstől.
- Gyere már, Casanova. Még ma szeretnénk hazaérni! – kiáltott Louis.
    Felmutattam a középső ujjamat, aztán ismét Wendy felé fordultam, aki csillogó szemekkel pislogott rám. Gyors puszit nyomtam a szájára:
- Akkor szerdán.
    Bólintott. Még egyszer megszorítottam a kezét és a kocsi felé indultam. Szinte a föld felett lebegtem a boldogságtól. Máris tudtam, hogy hova viszem: különleges hely egy különleges lánynak.


PIPER


    Miután végre befejezte a fiúk utáni integetést és belépett a házba, azonnal kézen ragadtam és felrángattam a szobámba. Az ágyra huppantunk és izgatottan faggatni kezdtem:
- Na, mesélj!
- Mit szeretnél tudni? – szólalt meg kissé kótyagosan a boldogságtól.
- MINDENT! Hogy találkoztatok?
- Emlékszel rá, amikor a vörös rózsákról meséltem neked?
- Igen…és? – néztem rá értetlenül.
- Zayn küldte őket.
- Ezt nem mondod komolyan?! – maradt tátva a szám.
- De igen. Képzelheted, hogy meglepődtem, amikor pénteken az előadás után az egész One Direction beállított az öltözőmbe.
- Azta! Mázlista! – böktem meg az oldalát.
- Na, és mi a helyzet veled meg Harryvel? Hm? – húzogatta meg a szemöldökét.
- Hááát…próbálkozik.
- És? Sikerrel jár? – vigyorodott el.
- Jaj, Wen, tudod, hogy nem az esetem!
- De? – a fenébe, lebuktam. Kislány korom óta ismert. Előtte nem tudtam eltitkolni semmit.
- De…tetszik – mondtam ki őszintén.
- Úúúúúgy tudtam! – nevetett fel.
    Most, hogy így az ágyon feküdtünk újra úgy éreztem magam, mint tizenkét éves korunkban. Csak akkor még annak örültünk, ha egy fiú egyáltalán ránk mosolygott.
- Zayn hogy csókol? – emelkedtem a könyökömre, hogy lássam az arcát. Elpirult és kezeivel igyekezett eltakarni. Ujjai közül halkan motyogta a választ:
- Jól…nagyon-nagyon jól! – hangján hallatszott, hogy vigyorog.
- Jobban, mint az a nyomi Bradley Johnson? – cukkoltam.
    Lekapta kezét az arca elől:
- Héé! Tizenhárom voltam, ő meg tizenöt. Az akkor igenis nagy dolognak számított!
- Igen, igen, ismerem a történetet – forgattam meg a szemem és unottan elismételtem: - A darab próbája után, amiben te játszottad Wendyt, ő meg Pán Pétert, behúzott a színpad egy sötét szegletébe és rád vetette magát.
- Eww – fintorgott. – Azóta is rémálmaim vannak tőle.
    Felnevettünk. Csak úgy rázkódott az ágy alattunk. Hiányoztak már ezek a csajos délutánok Wendyvel.
- Zayn elhívott randizni – nyögte ki.
- És ezt még csak most mondod?! – háborodtam fel. – Mondta, hogy hova visz? Tudod már, hogy mit veszel fel?
- Várj, Piper! – tiltakozott, de én ellenmondást nem tűrve magam után rángattam a közös gardróbunk felé.


WENDY


    Három óra és körülbelül kétszáz különböző összeállítás felpróbálása után végre megtaláltuk a tökéleteset. Most egy vállfára akasztva ott pihent a szekrényemben.
    Leültem az ágyra és az ölembe vontam a laptopomat. Nem igazán kötötték le a figyelmemet a szokásos weboldalak, egyre csak Zayn járt a fejemben. Szerda. Miért pont szerda?! Addig még van három nap! Hogy élem túl nélküle?! Badarság: eddig is túléltem fiú nélkül, ezután is túl fogom!
    Gondolataimból a telefonom csörgése szakított ki. A kijelzőn Daisey arca villogott. Felderültem: na, végre! Benyomtam a zöld gombot és Dee azonnal hadarni kezdett:
- Szia, Wen. De jó, hogy végre tudunk beszélni! Kell valaki a civilizált világból, aki kiment az őskorból!
    Felnevettem. Dee családja a téli szüneteket a nagyszülei írországi farmján töltötte, ahol nem volt elektromosság és vezetékes víz. A szülei szerint „tökéletes hely, hogy újra megtalálják önmagukat”. Daisey utálta.
- Megkaptam az smsed. Mesélj! Szórd el nekem az apró morzsákat, de siess, mert csak bevásárolni jöttünk be a városba és hamarosan elkezdik keresni a tékozló lányukat…
- Zayn Malik küldte a rózsákat és összebarátkoztam a One Directionnel – hadartam gyorsan, leállítva a szóáradatát. Nem válaszolt. Ritka pillanatok egyike: Daisey Wilson nem tud megszólalni. - Dee? Ott vagy még?
- Igen – válaszolta lassan. – Komolyan beszélsz? Mert, ha csak viccelsz, esküszöm, kicsinállak téged Wendy Samantha James! – szólított a teljes nevemen.
- Igen, komolyan beszélek – forgattam meg a szemem, bár ezt ő úgysem láthatta.
- Hát ezt nem hiszem el! Én tehenet fejek, te meg a One Directionnel haverkodsz – nevetett a saját szerencsétlenségén. – Azért remélem, tervezted, hogy bemutatsz nekik!
- Igen – nevettem fel. - Ez természetes!
- O-ó – szólt ijedten. – Most le kell tennem! Az őskor expressz megérkezett értem – kinyomta a telefont én meg a hirtelen beállt csendben vigyorogva meredtem magam elé.


4 megjegyzés:

  1. Hello, mehet a csere nálam már kint van :))

    VálaszTörlés
  2. Szia-Mia! :)
    Jaj, de jó visszajönni erre a blogra! ;) Imádtam a részeket, viszont csak most sikerült elolvasnom, mert eddig mindig csak tanultam! :/ :D
    Kirakod az oldalamat?? :D Te már kinn vagy nálam!
    http://ialwayswanttobeyours1d.blogspot.hu/
    Ja, és sok szerencsét a törihez! *-*
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Halihóó! :))
      Már kezdtem aggódni :D De tudom, miről beszélsz: a suli mostanában engem is kizsigerel... -.-
      DE nagyon örülök, hogy tetszettek a részek, holnap hozom az újat :)
      Puszi ♥ - W.

      Ui.: egy ideje már te is kint vagy ;)

      Törlés