2013. október 2., szerda

7. felvonás

Sziasztok! :)) 
Ha szerda, akkor új rész ;) 


Szomorúan látom, hogy bár az oldalmegtekintések száma növekszik, nem nagyon kapok visszajelzést. KÉRLEK írjátok meg a véleményeteket a részek alatt, sokat jelentene. KÖSZÖNÖM! ♥
És a következő pár sor a hasonló cipőben járó bloggerináknak szól:
Szívesen cserélünk linket! Csak küldjétek el a blogotok címét a megjegyzéseknél, vagy e-maillezzétek el nekünk. ( Elérhetőségeink az oldal alján. )
Na, de nem húzom tovább az időt: jó olvasgatást!! 
Puszi ♥ - W.




ZAYN

- JANE NÉNI – kiáltott fel önfeledten, amikor meglátta a házuk előtt parkoló klasszikus Chevrolet Camarot. 
Leállítottam a motort és kérdőn néztem rá. Végre megadta a választ: 
- Anyu nővére. Ő vigyáz rám azóta, hogy a szüleim…- nagyot nyelt. – Úgy látszik visszatért Northamptonból – vigyorgott.
Szinte kirepült a kocsiból és egyik lábáról a másikra ugrálva várta, hogy a többiek csatlakozzanak hozzánk.
Kezében remegtek a kulcsok, nem talált a zárba, túl izgatott volt. Amikor végre kinyitotta az ajtót egy tizennégy éves forma fiú ugrott a nyakába:
- WEEEENDY! – kis híján hátraestek, de az utolsó pillanatban Liam elkapta őket. Hangos nevetésben törtek ki. A nagy hangzavarra egy korunkbeli hosszú, feketehajú lány szaladt ki a nappaliból. 
- PIPEEER! – szorította őt is magához Wendy. Jó volt látni az örömüket. A nagy összeborulást egy a harmincas éveinek végén járó hölgy megjelenése koronázta meg. Az egymást szorongató négyes együtt sírt, együtt nevetett.
A fiúkkal tanácstalanul néztünk össze. Végül Wendy kiszabadította magát az ölelésből, megigazította a haját, megköszörülte a torkát és sugárzó arccal így szólt:
- Bocsánat! – lihegett kissé – ők itt Jane nénikém és az unokatestvéreim: Piper és Tommy – mutatott be mindenkit sorban. – Ők pedig itt: Harry, Liam, Niall, Louis és Zayn. 
- Oh…te…jó…ég – suttogott elkerekedett szemekkel Jane. Tőle vártam ezt a legkevésbé. – Te haza hoztad a One Directiont?!  
- Igen – mosolygott ránk büszkén Wendy. 
- Miről maradtunk le, amíg Northamptonban voltunk? – kérdezte a jobbján álló Piper.  
- Ohh, ha te azt tudnád – nevetett édesen Wen.

HARRY



    Piper, ízlelgettem a nevét. Gyönyörű, akárcsak ő maga. Hosszú, hullámos, fekete haja lágyan omlott a vállára. A szűk, sötétkék ruha, amit viselt teljesen kiadta tökéletes alakját.
Elvette tőlünk a kabátjainkat és nyújtózva akasztgatta őket a fogasra. Ahogy felemelte a kezét, rövid ruhája egyre többet hagyott szabadon formás combjaiból. Wendy családjában jó géneket örököltek a lányok, gondoltam magamban és elfojtottam egy perverz vigyort.
Csoportosan besétáltunk a nappaliba. Piper mellé ültem a kanapé karfájára. Rám mosolygott. És ezzel tudtán kívül megadta nekem a kegyelemdöfést.

WENDY

- Skacok, ebéd! – kiáltottam át a nappaliba. Szerencsére az étkezőasztalunk elég nagy volt ahhoz, hogy ennyien is kényelmesen elférjünk. Zayn lelkesen segített megteríteni néhány lopott csókért.
Mindenki elfoglalta a helyét és vidáman beszélgetni kezdtünk. Az ajtóban Jane néni tűnt fel két hatalmas tállal a kezében. Liam előzékenyen felpattant és segített az asztalra tenni őket.
- Sajtos makarónit csináltam. Remélem nem baj. Csak ezt tudtam összedobni ilyen rövid idő alatt. 
- Uhh… sajtos makaróni! – vetette rá magát az egyik tálra Louis. Felnevettünk. 
- Azt hiszem, Boo Bear nem bánja. – vigyorogtam Loura, aki éppen a szájába tömött egy óriási adag tésztát. 
- Köszönöm – vigyorgott teli szájjal Jane-re az asztalterítőre potyogtatva némi kaját.  
- Disznó! – röhögte ki Zayn.
Az egész ebéd hasonló hangulatban telt. A végére már fájt a hasunk a nevetéstől.
- Buff…tele vagyok – dőlt hátra elégedetten a mellettem ülő Niall. 
- Hölgyeim és uraim! Dobpergést kérek – szólaltam meg egy cirkuszi porondmester hivatalos hangján. – Történelmi pillanathoz érkeztünk: Niall Horan nem éhes!!! – Niall hangosan felnyerített, játékosan a vállamba bokszolt és így szólt: 
- Ne örülj annyira, nem tart sokáig! 
- Jól van, pocak, de azért ezt még kiélvezem! – dörzsölgettem meg gügyögve a hasát.
Párbeszédünk láttán az egész társaság nevetésben tört ki.

PIPER

A közös, kaotikus mosogatás után, ahol csodálatos módon csak két tányér és egy pohár tört el visszavonultunk a nappaliba. Mindenki egyszerre kezdett el beszélni, túl sok volt a mesélnivaló. Engem Harry és Liam tartott szóval. Hazza le nem vette rólam nagy, zöld szemét. Megható volt, hogy így próbálkozott, de nem volt az esetem.
- És hova jársz suliba? – kérdezte. 
- Nem tanulok, én táncos vagyok. 
- Igazán? – kapta fel a fejét Liam. – A barátnőm, Danielle is táncol. Hol szoktál fellépni? 
- A Királyi Balettban.
Tátva maradt a szájuk. Nem is számítottam igazán másra. Ez volt az általános reakció.
- Ebben a családban mindenki ilyen tehetséges? – nyögte ki végül Harry.
Felnevettem. Göndör fürtjeit vizslatva arra gondoltam, hogy talán most az egyszer kivételt tehetnék.

WENDY

Egy ideje csendben ültem Zayn ölében. Hallgattam ütemes szívdobbanásait. Együtt figyeltük, ahogy a többiek elmélyülten beszélgetnek.
- Lógjunk meg – suttogta a fülembe. 
- Oké!
Felálltunk és feleslegesen óvatoskodva lábujjhegyen kisétáltunk a nappaliból. Senki sem vette észre a hiányunkat.
Lassan becsuktam a szobám ajtaját és nagyot sóhajtva nekidőltem. A gondolataimba merültem.
- Min gondolkozol? – fogta meg a kezem Zayn. Előreléptem, hogy érezzem az illatát. 
- Azon, hogy ez alatt a három nap alatt sikerült fenekestül felforgatnotok a világomat. Kizökkentettetek a szürke hétköznapokból. És ezért hálás vagyok. Főleg neked – fúrtam bele barna szemeibe a tekintetem. 
- Ezer örömmel – kacsintott és magához húzva megcsókolt. Tolatni kezdett az ágy felé. Nem fektetett le, mint ahogy gondoltam, hanem egyszerűen leült és az ölébe vont. Lábaim gyengéden szorították a csípőjét, miközben ő a derekamon nyugtatta kezeit. Finoman eltolt magától és lefejtette a nyakáról ölelő karjaim. Miután nyomott egy-egy puszit a két tenyerembe, így szólt vágytól csillogó szemekkel: 
- Megőrjítesz.
Nyomtam egy puszit az orrára és lemásztam róla. Nekidőltem az íróasztalomnak, így tisztes távolságból tudtam ránézni.
- Te is engem. – hagyták el a szavak halkan a számat.
Féloldalas mosolyra húzódott a szája és a kezeire támaszkodva egy kissé hátradőlt az ágyon.
- Azok ott az én rózsáim? – biccentett a szekrény tetején felhalmozott száraz vörös rózsák felé. 
- Igen – pirultam el. 
- Az összeset eltetted? – nézett a tekintetes mennyiségre ámulva. 
- Igen – sütöttem le a szemem. 
- De miért? 
- Nem minden nap kap az ember rózsákat a titkos hódolójától – vigyorodtam el keresztbefont karral.

6 megjegyzés:

  1. Szia :)
    Benne vagyok a cserében, már ki is tettelek <3
    Millio puszi xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :))
      Köszönööm, már te is kint vagy! ;)
      Puszi! ♥

      Törlés
  2. imádom az összes részt!! :)) <3 csak gondoltam elmondom még egyszer:P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hahahaa! köszönöm, Berniii!!!! :'))) ♥♥♥

      Törlés
  3. Szia! Benne vagyok a cserében :)
    Már kint is vagy :)
    http://onedirectionwithdasie.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöööm :)) ♥ egy perc és téged is kiteszlek ;)

      Törlés