2013. december 11., szerda

24. felvonás

Sziasztok! :)
Szeretném, ha tudnátok, hogy végtelenül hálás vagyok nektek, nélkületek már régen abbahagytam volna! Köszönöm a rengeteg kattintást és a megjegyzéseket, a szívem mindig hatalmasat dobban, amikor meglátom a Gmail fiókomban a "[Theatre Love Affair] - Új megjegyzés érkezett a következő bejegyzéshez:..." feliratot. Ezért arra gondoltam, hogy ezt szeretném nektek valahogyan viszonozni, de ehhez szükségem van rátok is. Azt találtam ki, hogy egy kicsit titeket is bevonlak a világomba. És mégis hogyan? Egyszerű:

Kérlek küldjetek nekem mondatokat: vicceset, szerelmeset, egy szólást, egy idézetet, tényleg BÁRMILYET, ami csak eszetekbe jut. 

Szeretnék nektek egy kis meglepetéssel készülni karácsony környékén. Úgyhogy várom a mondatokat e-mailben (berealcrazy@gmail.com), twitteren (@onthewaytowrite), vagy akár ITT, megjegyzésben és chaten is. Köszönöm! ♥ 
Na, de nem is rizsázok tovább, jó olvasgatást! :))
Puszi ♥ - W.



HARRY



Olyan aprónak és törékenynek tűnt a fehér takaró halom alatt. Sokáig érthetetlenül motyogott és idegesen fészkelődött, de egy ideje már békésen aludt. Tommyval feszülten figyeltük minden egyes lélegzetvételét. Ő az egyik, én a másik kezét szorongattam. Lassan nyitogatni kezdte a szemét. Értetlenül cikázott a tekintete közöttünk, aztán megállapodott rajtam.
- Mi történt? – suttogta kiszáradt torokkal.
- Elájultál – simítottam ki egy tincset a homlokából.
Összehúzta a szemöldökét és elszántan rázni kezdte a fejét, mintha ezzel meg nem történtté tehetné az eseményeket. Legördült egy könnycsepp az arcán. Az aggódó öccsére nézett:
- Tommy! Hoznál fel nekem egy pohár vizet meg valamilyen édes kekszet?
- Persze, azonnal – nyomott puszit a nővére arcára és kiment a szobából.
Piper lassan, elkínzott arccal felült és beharapta az alsóajkát. Látszott rajta, hogy tépelődik.
- Wendy hol van? Ő is látott…így?
- Nem – rázta meg a fejem. – Csak Tommy volt itthon, amikor hazahoztalak – megkönnyebbülten felsóhajtott. – De Wen hagyott neked üzenetet – nyomtam a kezébe a cetlit, ami a komódján hevert: 
     Pipe!
Minden oké? Egyetlen szó nélkül leléptél. Ezerszer próbáltalak hívni, de ki voltál kapcsolva. Nagyon aggódok. Kérlek, hívj fel, ha hazaértél!
                                  xx Wen 
Gyorsan átfutotta a rövid levélkét, aztán félbehajtotta és letette maga mellé az ágyra. Lesütötte a szemét és az ágyneműt kezdte gyűrögetni.
- Hány óra van? – kapta fel a fejét hirtelen.
- Öhm…félnyolc…miért?
- És te még mindig itt vagy?! - csattant fel.
- Tessék?! – néztem rá megütközve. – Még jó, hogy itt vagyok! Féltelek téged! – zártam két kezem közé az ő kecses kis ujjait.
- Ne haragudj – mosolyodott el halványan. – Nem így akartam fogalmazni, de neked most Zayn buliján lenne a helyed. - lágyult el a hangja.
- Nem szeretnélek egyedül hagyni.
- Nem leszek egyedül – simított végig az arcomon. – Tommy itt lesz velem.
- Na, de…
- Csak semmi de! Menj el! – győzködött.
- Biztos? – kérdeztem feszengve. Mélyen legbelül tépelődtem: választanom kellett az egyik legjobb barátom és egy megtört lány között, akibe szépen lassan, de beleszerettem. A döntést sehogy sem akaródzott meghoznom.
- Igen! Holnap átjöhetsz és megfojthatsz az aggódásoddal, de most menj! – látta, hogy habozok. – Indulj már! – tessékelt kifelé.
Sóhajtva felálltam és még egyszer szorosan a mellkasomhoz vontam. Leheltem egy puszit a homlokára és elindultam kifelé.
- Ó, és Harry – szólt utánam mielőtt lenyomtam volna a kilincset. – Köszönöm. Hálás vagyok mindenért.
- Ez természetes – bólintottam és becsuktam magam után az ajtót.
Tommyval a lépcsőfordulóban futottam össze. Egy hatalmas tálcát cipelt, amin legalább nyolcféle keksz és négyféle üdítő kapott helyet.
- Vigyázz rá – kértem.
- Ne aggódj, haver! Úgy lesz – bólintott komolyan.
Már akkor éreztem, hogy egyfajta kimondatlan kapocs húzódik közöttünk: mindketten szerettük Pipert és bármit megtettünk volna érte.



WENDY



Egy csiptetős mappával járkáltam körbe a teremben és az utolsó simításokat végeztem a díszítésen. Azt akartam, hogy minden a lehető legtökéletesebb legyen. Pontról pontra pipáltam ki a listámon szereplő dolgokat. Ahogy végignéztem a termen büszkeség fogott el és úgy éreztem magam, mint egy igazi rendezvényszervező. Még másfél óra volt hátra Zayn tervezett érkezéséig, de a szívem máris a torkomban dobogott.
- Ó, hát itt vagy! – karolt belém Eleanor vigyorogva. – Eszméletlenül néz ki ez a hely! Csak neked juthat eszedbe, hogy itt tarts egy bulit a tél kellős közepén! – na, igen, egy szálloda beüvegezett tetőterasza tényleg nem éppen szokványos helyszín, de úgy gondoltam, hogy Zayn különlegeset érdemel. – Gyere! Készülődnünk kell! – húzott a lifthez.
A szálloda fenntartott néhány szobát a messziről jött vendégeknek és azoknak, akik az este folyamán túlságosan eláznak. A lányokkal mi is befészkeltük magunkat az egyikbe és afféle csajos főhadiszállássá alakítottuk. Belépve megcsapott az édes parfümillat. Elvigyorodtam a sminktükör előtt kidugott nyelvvel koncentráló Daisey láttán. Felkaptam a neszesszeremet és a fürdőbe vonultam. Nem törődtem a hívogató jakuzzival, egyszerűen csak beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajam, gyorsan megtörölköztem és a hajszárító után nyúltam. Amikor már egyik hajtincsemből sem csöpögött a víz, felvettem a fehérneműimet és a harisnyámat, majd a tükör előtt sminkelni kezdtem. Gyakorlott mozdulatokkal húztam ki a szememet és vittem fel a szemhéjpúdert, már nem először csináltam. Rakoncátlan tincseimet hajvasalóval igyekeztem megszelídíteni. Amikor végeztem, elégedetten mosolyogtam a tükörképemre. Visszasétáltam a szobába. A lányok már nem voltak ott: úgy fél órával ezelőtt elmentek, hogy fogadják a vendégeket. Lassan végigsimítottam az ágyra terített barackvirágszínű ruhámon. Tudtam, hogy nemsokára nekem is jelenésem lesz, úgyhogy nem vacakoltam sokáig: a lehető leggyorsabban felvettem és felhúztam a cipzárt. Belebújtattam a lábam egy gyönyörű türkizkék magas sarkúba, aztán hozzáillő kiegészítőket aggattam magamra. Parfümöt fújtam a csuklómra és a fülem mögé. Amikor hivatalosan is késznek nyilvánítottam magam, a hátsó lépcsőn elindultam a tetőre. Nem kockáztathattam, hogy véletlenül is összefussak a fiúkkal.




LOUIS



Leparkoltam a bejárat előtt. Zayn körbekémlelt, aztán értetlenül nézett rám:
- Hol vagyunk?
- Az év legtutibb bulija előtt, bébi! – pattantam ki a kocsiból esélyt sem adva neki, hogy tovább kérdezősködjön. Betrappoltam az előtérbe, a portás már diszkréten elvonult.
- De hát ez egy szálloda! – aggályoskodott Zayn. – Egy meglepően kihalt szálloda…- nézett körbe.
- Na és? – nyomta meg Niall a lift hívógombját.
- Mégis mit akartok itt csinálni?!
- Csak egy kicsit nézelődni – karolta át Zayn vállát Liam és Harry. Elkezdték befelé tolni a liftbe, esélye sem volt ellenkezni.
- De ez nem törvénytelen? – kezdett komolyan kétségbeesni.
- Csak nem berezeltél? – cukkoltam.
- Nem! – nézett komolyan.
- Akkor irány a tető – bökött rá Nialler a legfelső gombra. Zayn nagyot nyelt és feszülten figyelte a számok váltakozását a kijelzőn emeletről emeletre.
Megérkeztünk, s lift egy rántással megállt. Lassan kinyílt az ajtó. Teljes sötétség fogadott minket. Zayn félszegen indult el kifelé. Hirtelen kigyúltak a fények és kiabálás töltötte be a teret:
- MEGLEPETÉÉÉÉS!



ZAYN



El nem tudtam képzelni, hogy mégis mit akarnak csinálni a srácok egy kihalt szállodában az éjszaka kellős közepén. Ami azt illeti megrémültem, és komolyan elkezdtem kételkedni az épelméjűségükben. Feszülten figyeltem, ahogy a liftben váltanak a számok: egyről a kettőre, majd háromra, négyre, ötre és így tovább. A nagy T betűnél végre egy rántással megállt és nagyot csengetve feltárult az ajtó. Sötét volt, semmit sem láttam. A szememet hunyorítva lassan kisétáltam. Hirtelen hatalmas fény támadt:
- MEGLEPETÉÉÉÉS! – ugrottak elő mindenhonnan mosolygó emberek.
Ijedten hátrahőköltem, aztán vidáman nevetni kezdtem. A tekintetemmel körbepásztáztam a tömeget. Ott volt a családom: anyu, apu és a lányok; Paul; Simon és még sokan mások, de azt a gyönyörű arcot sehol sem találtam, amelyikre epekedve vágytam. Mindent megadtam volna azért, hogy akár csak egy röpke másodpercre is megpillanthassam. De nagyon úgy tűnt, hogy tényleg elfelejtette a szülinapomat, a reményem legutolsó szikrája is elhalt. Mosolyt erőltettem az arcomra és igyekeztem vidáman fogadni a köszöntéseket. Valaki a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt és vidáman vigyorogva a tömeg közepén találtam magam. Egy pillanatra elcsendesedett minden és felcsendült a legangyalibb hang, amit valaha hallottam:
- Boldog szülinapot – ballagott befelé egy tortával a kezében Wen. Az emberek utat nyitottak neki. Énekéhez rengetegen csatlakoztak, de én csak rá figyeltem. Nem tudtam levenni róla a szemem. A gyertyák különös fénybe vonták szép metszésű arcát, úgy festett, mint egy igazi angyal. Egyre közelebb lépdelt, majd megállt előttem.
- Boldog születésnapot, Zayn! – mosolygott csillogó szemekkel.
- Hát te itt vagy? – nyögtem ámulva.
- Csak nem gondoltad komolyan, hogy kihagynám a szülinapodat?!
- Háááát…- jöttem zavarba.
Édesen felnevetett és közelebb tolta a tortát:
- Fújd el a gyertyákat és kívánj valamit!
Csak most kezdtem el tüzetesebben megvizsgálni a süteményt. Egy nagy fehér cilindert ábrázolt hangjegyekkel és egy vörös rózsával. Rajta volt minden, ami számított, ami miatt ez az egész este létrejött.




- Mégis mit kívánhatnék, amikor mindenem megvan, amire vágyok? – karoltam át Wen derekát és fújtam el a gyertyákat. Vigyorogva puszit lehelt az arcomra. Kikaptam a kezéből a tortát és odaadtam a legközelebb álló embernek, fogalmam sem volt, ki az. Történetesen az sem érdekelt volna, ha a Jeti áll velem szemben, mert én csak azzal foglalkoztam, hogy az ajkaimat a Wendyére tapasszam. Átöleltem a derekát, szorosan magamhoz vontam és lágyan csókolni kezdtem. A tömeg hangos húú-zására hátradöntöttem és úgy folytattam tovább. A „közönség” elsöprő tapsviharral jutalmazta a kis előadásunkat. Nevetve talpra állítottam és a homlokának döntöttem az enyémet.
- Őrült vagy – suttogta perzselően kacér pillantással.
- Tudom, és minden percét élvezem! – leheltem még egy apró puszit a szájára. - Na, ki kér tortát? – kérdeztem az embereket egy percre sem eresztve el Wen kezét.



***



Hosszú percek óta táncoltunk egymáshoz simulva. A vállamra hajtotta a fejét. Lassan forogtunk körbe a zene ritmusára. Vége lett a számnak és kissé álmosan a szemembe nézett.
- Gyere! Bemutatlak a szüleimnek – fogtam kézen.
- Hogy mi?! – kerekedett el a szeme rémülten.
- Nyugi – nyomtam puszit az orrára. – Nem harapnak.
- Megnyugtató – nevetett fel feszülten.
Átszlalomoztunk a tömegen és nagy nehezen kikötöttünk anyáék asztalánál.
- Anya, apa – kezdtem hivatalos hangon. – Szeretném bemutatni a barátnőmet, Wendy Jamest. Wendy: ők itt a szüleim.
- Nagyon örülök Mr. és Mrs. Malik!
- Ó, kedveském – ölelte át őt szívélyesen anya. – Még sokkal szebb vagy, mint ahogy elképzeltelek a hangod alapján a telefonban.
- Köszönöm – pirult el Wen.
- Szólíts minket nyugodtam Trishnek és Yasernek.
- Örülök, hogy végre megismerhetlek – vonta magához apu is. – Zayn már nagyon sokat mesélt rólad.
Wendy mosolyogva rám pillantott.
- Na, mi ez a nagy, családi összeborulás? – tűnt fel nővérem, akit kisvártatva követtek a húgaim is.
- Lányok: bemutatom Wendyt; Wendy: ők itt a nővérem, Doniya, és a húgaim Waliyha és Safaa.
- Sziasztok – adott mindegyikőjüknek puszit Wen mosolyogva.
- Na, és Wendy – szólította meg őt komolyan apa. – Úgy hallottam, színésznő vagy. Milyen darabokban játszol?
Hátulról átkaroltam a derekát és a vállára hajtottam a fejem. Tudtam, hogy hosszú beszélgetés elé nézünk.



NIALL




Daisey egy kicsit bolondosan nézett ki a virágos ruhájában, a lila harisnyájával és a göndör, vörös fürjeivel, de talán pont ez volt az, ami miatt nem tudtam kiverni a fejemből. Ő annyira más volt, mint a többiek, különleges.
Lehúztam az utolsó korty whiskymet és elindultam felé. Egyedül ült az asztalnál és a táncoló párokat figyelte.
- Szia – léptem mellé.
- Szia – mosolygott rám.
- Csatlakozhatok?
- Persze, gyere nyugodtan.
- Tudod…tetszik így a hajad.
- Tényleg? – arca sugárzott a boldogságtól.
- Igen. Nagyon jól áll.
- Köszönöm – pirult el egy kicsit.
A pincér felénk közelített. Lekaptam a tálcájáról két pohár pezsgőt és az egyiket Dee felé nyújtottam.
- Uhh – nyögte. – Ezt nagyon nem kéne. Már így is egy kicsit becsiccsentettem.
- Ugyan! Egyel több vagy kevesebb! – győzködtem.
- Oké – vette el a poharat vigyorogva. – De te cipelsz be a szobámba, ha kiütöm magam! – alkudozott.
- Megegyeztünk! – nevettem.
Koccintottunk és legurítottunk egy- egy kortyot. Aztán kértünk még egy pohárral, majd még egyel, és még egyel, a végén már nem is számoltuk, mennyit ittunk. Csak az számított, hogy jól érezzük magunkat.
- Dee, menjünk táncolni – motyogtam akadozó nyelvvel.
- Jó – pattant fel és húzott a táncparkettre.
Egy gyors szám ment, de mi egymásba csimpaszkodva toporogtunk egy helyben.
- Imádom ezt a számot! – kiabálta és énekelni kezdte a szövegét.
- Én is! – vigyorogtam.
- Anyám azt akarta, hogy Georgia Rose legyen a nevem – közölte csak úgy mellékesen.
- És? Miért nem lettél az?
- Mert ő is rájött, hogy ez egy hülye név. Meg az apu az meg fogorvos, de nem megy neki túl jól. Azt mondja, mindenkinek koszos a szája. Ó, de szép rózsaszín a szád – kuncogott és megcsókolt. Nyelve vad táncot járt az enyémmel. Átkarolta a nyakamat és a hajamba túrt.
- Te, figyelj már! Hazavihetlek? – kérdeztem lihegve miután elhúzódtunk egymástól.
- Csss- tapasztotta a mutatóujját az ajkaimra. – Arról nem is álmodj!



WENDY



- Nagyon jól éreztem magam. Köszönöm ezt az estét – fonta körül a derekamat hátulról Zayn és lehelt a nyakamra apró csókot miközben a fülbevalómmal küszködtem.
- Nagyon szívesen – nyomtam puszit a szájára vigyorogva.
A fürdőbe mentem, fogat mostam, majd elkezdtem letörölni a sminkemet. Zayn az ajtófélfának dőlve figyelt.
- Igazából nem is értem, minek sminkelsz. A nélkül is gyönyörű vagy!
Rámosolyogtam és megforgattam a szemem: ő ezt úgysem érheti. Amikor végeztem a ruhám cipzárja után nyúltam.
- Várj! – ugrott mellém azonnal. – Majd én!
Lassan húzta le a cipzárt és apró csókokkal borította el a helyét, végig a gerincem mentén. A földre ejtette a ruhát és én kiléptem belőle. Felé fordultam és lágyan megcsókoltam. A nyelve türelmetlenül végigfutott az ajkamon, de még megvárattam egy kicsit. Csak egészen óvatosan nyílt el a szám, de végül hagytam neki, hogy kedve szerint elmélyítse a csókunkat. Lihegve húzódtam el tőle és parázsló szemeibe néztem. Végigsimítottam fel-lemozgó meztelen mellkasán. Mikor került le róla az ing? Fel nem foghatom.
- Nem lehet, Zayn. A szüleid a szomszéd szobában vannak!
- Na és? – csókolta, szívogatta a nyakamat kíméletlenül.
- ZAYN! – toltam el magamtól. – Elsüllyednék szégyenemben, ha a szüleid hallanák – pirultam el.
- Oké – cirógatta meg az égő arcomat nevetve. – Meggyőztél. De akkor vegyél fel valamit…kérlek – szólt a hangja egyre rekedtebben, ahogy végigmért fehérneműben.
- Jól van – kuncogtam és magamra kaptam az egyik szállodai köntöst. – Így megfelel?
- Sokkal jobb – nyomott puszit a homlokomra.
A zakója zsebében kezdett turkálni én pedig kiléptem az erkélyre. Magával ragadott a kilátás, az éjszaka sokszínűsége.
- Hű – álmélkodtam. – Csodálatos innen a város!
- Igen, azt elhiszem – szólt a hangja a hátam mögül. Megperdültem a sarkamon. Tisztes távolban állt, egészen a szoba közepén.
- Nem jössz ki megnézni? – dőltem a korlátnak.
- Öhm…köszi nem…inkább passzolok – feszültsége szinte tapintható volt.
Összevont szemöldökkel méregettem, aztán rájöttem:
- Csak nem tériszonyod van?
- De igen – állt bátortalanul egyik lábáról a másikra.
- Na, gyere ide – nyújtottam felé a kezem. Megrázta a fejét. – Gyere hát! – megadóan felsóhajtott és félszegen elindult felém. – Hunyd le a szemed – kértem mielőtt kilépett volna az erkélyre.
- Tessék?! – nézett rám rémülten.
- Csak csináld!
- Oké – csukta be a szemét.
A korlátra tettem a kezét és megvártam, amíg a légzése egy kicsit lelassul.
- Most képzeld el, hogy egy olyan helyen vagy, amit imádsz, ahol önmagad lehetsz, kikapcsol az agyad és boldog vagy. Megvan?
- Igen – motyogta.
- Most pedig képzeld el, hogy azt csinálod, amit a világon legjobban szeretsz.
- Hmm…
- Nyisd ki a szemed! – öleltem át hátulról.
- Hű – nyögte – Sosem láttam még ilyen szépet! – aztán hozzátette: - Rajtad kívül, persze.
- Londonnak megbocsátom, hogy elvette az első helyet – vigyorogtam rá. – De csak neki! Meg ne halljam, hogy más városra is szemet vetettél! – emeltem szigorúan a magasba a mutatóujjamat.
- Ez csak természetes – tapasztotta a száját nevetve az enyémre. – Menjünk be, hoztam neked valamit.
Kézen fogva besétáltunk és leültetett az ágyra. Amíg ő lehajolt a zakójáért én gyorsan benyúltam a komódba és elővettem a már korábban elrejtett ajándékát. Lehuppant mellém és a kezembe adott egy kis dobozt.
- Neked van szülinapod és én kapok ajándékot? – néztem rá kérdőn.
- Valahogy úgy!
- Előbb nyisd ki te az enyémet! – húztam elő a hátam mögül a nagy masnival ellátott csekélységet.
- Azt hittem, a buli volt az ajándék!
- Részben – vontam meg a vállam. – Na, bontsd ki!
- Bontsuk ki együtt.
- Jó – adtam meg magamat. 
Egyszerre kezdtük szaggatni a csomagolást. Amint meglátta az övét elvigyorodott:
- Karkötő.
- Igen. Miért? Nem tetszik? – estem pánikba.
- Dehogynem! Köszönöm – húzta fel azonnal a kezére a barna, bőrkarkötőt. – Imádom! Na, bontsd tovább! – karolta át a derekamat.
Elhúztam az utolsó réteg fóliát is, ami takarta a doboz tartalmát és álmélkodva néztem a gyönyörű karkötőre, amiről rengeteg különböző szívecske lógott le. Zayn óvatosan felemelte és a kezemre csúsztatta.
- Boldog hónapfordulót, kicsim – nyomott puszit az arcomra.

________
További szép napot, kitartást a sulihoz, és NE feledjétek a mondatokat!! :*

2 megjegyzés:

  1. Sziaaa! :)
    Most nem tudok semmit írni azzal a bizonyos mondattal kapcsolatban! ;) Majd jön az ihlet! :D
    Egyébként nagyon jó rész lett!!! *-* Imádtam, egyszerűen IMÁDTAM!!! ♥.♥
    Kitartást az utolsó hetekhez a suliban! Holnap szombat! :)
    Puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága! :))
      Köszönööm!! ♥
      És várom azt a "bizonyos mondatot" ! ;)
      Puszillak!! ♥

      Törlés