2013. december 19., csütörtök

26. felvonás

Sziasztok, drágák! ♥
Tudom, tudom, késtem, és rettenetesen sajnálom, de elég kaotikus hetem volt/van (több szempontból is), de hál' Istennek holnap már vége ennek az őrültekházának egy kis időre!! Úgy kell nekem ez a téli szünet, mint éhezőnek egy falat kenyér!
Az egyetlen boldogságom a héten az volt, hogy a spanyol lektorom hagyott egy szép üzenetet a szerelemről szóló fogalmazásom hátulján:
"Nagyon szép szavak, Márta. Örülök, hogy szeretsz írni, mert én pedig szeretlek téged olvasni. Csak így tovább!"
No, de akkor vissza a bloghoz: továbbra is várom a mondataitokat a karácsonyi meglepetésemhez. Aki lemaradt volna róla, vagy már elfelejtette, mit is kértem:

Kérlek, küldjetek nekem mondatokat. Lehet vicces, romantikus, fárasztó, rövid, hosszú, tényleg BÁRMILYEN, ami csak eszetekbe jut. Várom őket az elérhetőségeimen vasárnap (dec. 22) ÉJFÉLIG! (twitter: @onthewaytowrite, e-mail: berealcrazy@gmail.com , megjegyzés/chat) Előre is köszönöm! ;)

Na és akkor most érkezzen a friss!
Jó olvasgatást!
Puszi ♥ - W.




WENDY

 

Az erkélyen álltunk. Hátulról fogta át a derekamat és a fejét a vállamra hajtotta. A nyakamba szuszogott, forró lehelete végigbizsergett az egész testemen. Igyekeztem minél többet magamba szívni a mellkasából áradó melegből. Olyan nyugodt és békés volt itt. Már-már giccsesen tökéletes. Szórakozottan a hatalmas tenyerét kezdtem cirógatni.
- Hány óra van? – törte meg a csendet.
- Háromnegyed tizenkettő – olvastam le a telefonomról.
- Akkor induljunk – brummogta a fülembe és kulcsolta össze az ujjait z enyémekkel.
- Imádom a kezeidet – motyogtam az apró ujjaimat tökéletesen körülölelő óriási kézfejet tanulmányozva.
- Tessék? – nézett rám kérdőn.
- Olyan…nagyok…
- Talán inkább a tieid kicsik. Nem gondolod? – nevetett fel az orromhoz dörgölve az övét.
- Az kizárt! – jelentettem ki komolyan. Vigyorogva tapasztotta a száját az enyémre.
- A szüleid hol foglaltak asztalt? – kérdeztem, miután szétváltunk.
- Á, csak a szálloda éttermében. Nem akartak messzebb menni. Még délután szeretnének hazaérni.
- Ó, értem – nyúltam a táskám után.
- Mit csinálsz?
- Öhm…leviszem a cuccaimat? – húztam össze a szemöldökömet értetlenül.
- De minek? – vont közelebb magához és döntötte a homlokát az enyémnek. – Reméltem, hogy ebéd után még egy kicsit visszajövünk a szobába… - somolygott rám perverzen.
Elvigyorodtam és egy puszit nyomtam a szájára.
- Nem lehet – sóhajtottam. – Csak délig béreltem ki.
Lehajtotta a fejét és csalódottan pislogott rám hosszú szempillái alól. Végigfuttattam az ujjaimat az enyhén borostás arcán és a füléhez hajoltam:
- Hamarosan – suttogtam, majd finoman beleharaptam a fülcimpájába. Sóhajtva lehajolt és a nyakamra tapasztotta a száját. Csak egyetlen, hosszú csókot hagyott rajta, de már ebből is rájöttem, hogy ez neki pont ugyanolyan nehéz, mint nekem.
- Megőrjítesz – motyogta rekedtes hangon miközben az ajkai finoman súrolták a nyakamat.
Egy kicsit elhúzódtam tőle, hogy a vágytól sötétlő szemébe nézhessek. Elmosolyodtam és leheltem egy csókot a szájára.
- Menjünk – bontakoztam ki az öleléséből.
Kezét a derekamon pihentette és úgy terelt finoman kifelé. A folyosóra érve Dee-vel és Liammel találtuk szembe magunkat. Daisey éppen egy történetet mesélt, Liam pedig hangosan röhögött rajta.
- Nemááááááár! Nem mondod komolyan! – nyögte ki fuldokolva.
- De, tényleg! Utána egy hétig nem mertem a közelébe menni!
- Jesszus! És a srác mit szólt?
- Szerinted?! – vigyorgott Dee is.
- Fúúú! Asszem, te vagy a legőrültebb csaj, akivel valaha találkoztam – bökött Liam a vállába nevetve.
- Sziasztok – köszöntem vidáman.
- Mi a helyzet? – kérdezte tőlük Zayn.
- Hali – lelkesedett Daisey. – Éppen kajálni indultunk.
- Szuper! Mi is oda megyünk. Nem csatlakoztok? – mosolyogtam, aztán puhatolódzó tekintettel a derekamat ölelő magas, barna csodára sandítottam. – Természetesen csak akkor, ha Zayn nem bánja.
- Persze, hogy nem! Anyuék is örülnének neki. Gyertek nyugodtan. Te pedig legalább addig sem rettegsz, Wen – bökött oldalba sokatmondó vigyorral.
- Héé! – háborodtam fel. – Ez azért csúnya volt – fontam a karjaimat durcásan a mellkasom köré.
- De igaz – cukkolt tovább.
- Igen – adtam meg magam nevetve.
- Az én barátnőm – cuppantott egy puszit az arcomra büszkén.
- Bizony – fordultam felé egy csókért, amit kisvártatva meg is kaptam.
- Öhm…- köszörülte meg a torkát Liam. – Mehetünk?
- Aha – röhögtünk össze Zaynnel ráeszmélve, hogy nem egyedül vagyunk.
- Irány lefelé – húzott maga után a lifthez.



NIALL



Harry már több mint fél órája ment el. Idegesen járkáltam a szobában fel-alá a mobilommal a kezemben. Ezredjére próbáltam hívni:
- Basszus, öreg! Vedd már fel! – motyogtam az ütemesen búgó telefonba. Egy csörgés, kettő, három, négy…- Bassza meg! – hajítottam bosszúsan káromkodva az ágyra.
Lezuttyantam az egyik fotelba és tehetetlenül remegő kezeimbe temettem az arcomat. Akadozva fújtam ki a levegőt és teljes erőmből belerúgtam az egyik földön heverő párnába. Kényszerítettem magamat, hogy megnyugodjak, és valamelyest tisztán gondolkozzak. Felálltam és a fürdőbe botorkáltam. Leöblítettem az arcomat hideg vízzel, aztán a mosdókagylóra támaszkodva a tükörbe bámultam. Cseszett szarul néztem ki, csak úgy sütött rólam az idegesség. Képes lettem volna puszta kézzel megfojtani Harryt. Erőt vettem magamon és visszamenten az ágyon hagyott mobilomért. Tárcsáztam Liam számát:
- Szia, Nialler! – szólt bele vidáman.
- Hol vagy?
- Öhm…a szálloda éttermében – motyogta zavartan. – Miért?
Figyelmen kívül hagytam a kérdését.
- Ki van még veled?
- Wendy, Daisey, Zayn és a családja – válaszolt egyre értetlenebbül. – De, Niall, minden rendbe…
Nem vártam meg, hogy befejezze, hanem azonnal kinyomtam. Zsebre vágtam a telefont, felhúztam a cipőmet, felkaptam a kabátomat és nem bajlódva az ajtó bezárásával kirohantam a szobából.



LIAM



Értetlenül bámultam a kezemben tartott telefonra mielőtt újra a zsebembe süllyesztettem volna.
- Jól vagy? – tette a tenyerét a karomra aggódva Wendy.
- Ühüm – hümmögtem.
- Ki telefonált?
- Niall…és nagyon furcsa volt – ráncoltam a homlokomat.
- Mit mondott?
- Igazából semmit. Csak hallatszott, hogy iszonyatosan feszült.
Egészen eddig senki sem vette észre az asztalnál ülők közül a mi kis privát beszélgetésünket, de most Daisey elkerekedett szemekkel oldalba bökött és a fejével az ajtón belépő Niall felé intett.
A mindig vidám kék szemek most félelemmel telítődtek és szőke tincsei csapzottan meredeztek az ég felé, mintha többször idegesen beletúrt volna.
- Harry eltűnt! – jelentette ki szinte teljes pánikban az asztalunkhoz érve. Mindenki elcsendesedett és meredten bámult rá.
- Hogy mi?! – találta meg a hangját legelőször Wen.
- Még aludt, amikor visszaértem tőletek, úgyhogy elmentem zuhanyozni – hadarta eszeveszett tempóval. – Mire végeztem, az ágyon ült és a telefonját babrálta, aztán csak úgy felpattantat és elrohant.
- Hé! Lassabban! – állította le Zayn. – Hogy érted azt, hogy elrohant?
- Egyik percben még a mobilját nyomkodta, aztán sírni kezdett, ijedten rám nézett és szó nélkül ott hagyott.
- Sírt? Akkor komoly baj lehet – aggodalmaskodott Trisha.
- Próbáltad már hívni? – kérdezte Wendy.
- Neeem. Ez egészen eddig eszembe se jutott – válaszolt Niall szarkasztikusan. – Legalább harminc üzenetet hagytam már neki, de nem veszi fel.
- Ühüm – vette tudomásul Wen a hallottakat és elgondolkozva bólintott. – Liam, te hívd fel Louist, én pedig telefonálok Pipernek. Tíz perc múlva találkozzunk a kocsinál – adta ki az utasításokat, majd elnézést kérve Zayn szüleitől és testvéreitől, felállt és kirohant az érkezőből.



WENDY



Szabadkozva elbúcsúztam Zayn családjától és az előtérbe siettem. Néhány vendég furcsa arccal vizslatott, de ez most a legkevésbé sem érdekelt.
Hogy őszinte legyek: nem sok reményt fűztem ahhoz, hogy Harryt Pipernél találom, de egy próbát megért. Szélsebesen kikerestem a számát és lenyomtam a zöld gombot. Feszülten hallgattam, ahogy kicseng.
- Vedd fel, Piper – rimánkodtam. – Nagyon kérlek, vedd már fel!
A hatodik csörgés után végre megszólalt kissé álmatag hangja a vonal túloldalán:
- Halló?
- Szia! De jó, hogy felvetted! – hadartam. – Ott van Harry?
- Úgy rémlik, ezt a beszélgetést már egyszer eljátszottuk – sóhajtott szarkasztikusan.
- Pipe, sajnálom, de ez most nagyon fontos. Kérlek, válaszolj: ott van Harry? – kezdtem elveszíteni a türelmemet.
- Nincsen – felelte erőtlenül. - De miért olyan fontos ez?
- Mert szó nélkül elrohant – nyögtem ki tömörem, nem akartam azzal tölteni a drága időt, hogy mindent elmesélek.
- Most vagy déja-vum van, vagy ez kísértetiesen hasonlít a szilveszte… - motyogta, majd ledermedve elhallgatott.
- Pipe?! – semmi válasz. – Halló, Pipe, ott vagy még? – néma csend. – VÁLASZOLJ! – emeltem fel a hangomat kiérdemelve ezzel néhány bosszús pillantást.
- Ó, te jó ég – nyögte. – Azonnal gyertek ide! – nyomta ki a telefont. Sejtelmem sem volt, hogy mire véljem ezt a dolgot, de volt egy olyan megérzésem, hogy Harry keze van benne.
A parkolóba sprinteltem félrelökve néhány embert. A többiek már vártak rám. Louis szédületes sebességgel farolt be eléjük.
- Szálljatok be! – kiabáltam már messziről. Bepattantak és szabadon hagyták nekem az anyósülést. Bevágódtam Loui mellé és becsaptam az ajtót. – Irány hozzánk! – adtam ki a parancsot.
- Megvan Harry? – pislogott rám reménykedve Liam miközben a kocsi csikorgó kerekekkel meglódult alattunk.
- Azt hiszem – nyögtem feszülten az ajkaimat harapdálva.
- Hogy-hogy azt hiszed?! – hördült fel idegesen Niall. – Nem biztos?! Ha csak körmöt akarsz festegetni otthon, akkor…
- Dugulj el, Niall!! – ordítottak rá egyszerre a többiek.
Mérges szurkálódását betudtam annak, hogy komoly sokkot okozott neki, hogy Hazz csak úgy lelépett. Igyekeztem elengedni a fülem mellett, amiket mondott és az útra koncentrálni.



PIPER



- Pipe, sajnálom, de ez most nagyon fontos. Kérlek, válaszolj: ott van Harry?
Már kezdett halálosan elegem lenni abból, hogy állandóan rajtam keresték. Lehet, hogy az utóbbi hetekben rengeteg időt töltöttünk együtt, de nem voltunk összenőve. Felnőtt emberek voltunk, önálló élettel és döntésekkel.
- Nincsen – nyögtem ki. - De miért olyan fontos ez?
- Mert szó nélkül elrohant.
- Most vagy déja-vum van – dörzsölgettem a sajgó halántékomat - vagy ez kísértetiesen hasonlít a szilveszte… - teljesen lefagytam a szobámba belépő magas alak láttán. Harry haja izzadtan tapadt a homlokára, arca kipirosodott és szabálytalanul kapkodta a levegőt. Tekintete fátyolos volt, szeme megduzzadt, vállai remegtek a zokogástól. Szörnyen festett.
- VÁLASZOLJ! – rángatott vissza a jelenbe Wendy hangja.
- Ó, te jó ég.  Azonnal gyertek ide! – közöltem még vele, aztán kinyomtam a telefont. A kezemet lassan leeresztettem magam mellé a paplanra és egy hosszú pillanatig egymásba fonódott a tekintetünk. Óriási léptekkel átszelte a szobát és letérdelt az ágyam mellé. Hatalmas kezei közé kapta az enyémet és esdekelve nézett rám.
- Úgy sajnálom, Piper – hangja sokkal inkább volt rekedt suttogás, mint igazi beszéd. – Kérlek, bocsáss meg nekem! – zokogta vadul a tenyerembe fúrva az arcát.
- M-m-mi történt? – dadogtam, majd félszegen végigsimítottam szabad kezemmel a haján. Nem értettem, hogy miről beszél.
Hosszú percekig csendesen hüppögött, aztán felemelte a fejét és elszánt tekintetet vetett rám. Körülnézett, majd felállt és az íróasztalomon lévő laptopom felé indult. Rövid ideig pötyögött rajta, kattintgatott néhányat, majd remegő kézzel átnyújtotta nekem.
- Sajnálom…annyira sajnálom – homályosodott el a tekintete újból.
Elborzadva pislogtam a megnyitott oldalra: HARRY STYLES A GYEREKGYILKOS? –hirdette a főcím. Elkerekedett szemeimet Hazzára emeltem és reménykedtem benne, hogy ez az egész csak egy rossz vicc, vagy egy lidérces álom, amiből hamarosan felébredek. De Harry megtört alakját figyelve sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez a rideg valóság. Rettegve kezdtem olvasni a rövidke szöveget, amit a klinikán készült fotóink tarkítottak. 


HARRY STYLES A GYEREKGYILKOS?


Harold Edward Styles (18), mindenki Harryje a One Directionből a tüneményes fürtökkel és a szédítő mosollyal talán nem is olyan jófiú, mint amilyennek látszik?
Az X-faktor ideje alatt a sajtó a nála jó néhány évvel idősebb műsorvezetővel, Caroline Flackkel folytatott viszonyán csámcsogott, manapság pedig olyan pletykák keringenek róla, hogy ártatlan lányokat csábít fel magához egy- egy éjszakára. Ezek most beigazolódni látszanak, hiszen január 12-én délelőtt egy csinos, barnahajú lány oldalán látták besétálni egy köztudottan abortuszokra szakosodott magánklinikára. Na de ki is ez a titokzatos szépség? Piper Anne Davies (19) a Londoni Király Balett egyik prímabalerinája, aki két évvel ezelőtt kezdte meg a munkáját a neves tánckarban.
Egy – a neve eltitkolását kérő – nővér állítása szerint Harry erőszakosan viselkedett és kényszerítette az érzelmileg megtört lányt, hogy elvégeztesse a műtétet: „ A lány láthatóan rettegett. Legszívesebben elmenekült volna, de Harry erősen tartotta, így moccanni sem tudott. Úgy tűnt, hogy nem önszántából van itt, csak megfélemlítették. Sok ilyet lehet itt látni, bármikor felismerem.”
Egy másik ápolónő, aki a beavatkozás idején a műtőben tartózkodott szintén hasonló dolgokról számolt be: „Harry is jelen akart lenni, talán azért, hogy meggyőződjön róla, hogy az abortuszt tényleg elvégezték, de láttam, hogy a lány mennyire szenvedett, így kiküldtem. Még sokáig könyörgött, hogy engedjük vissza, valószínűleg félt a következményektől.”
Miután a meseszép áldozat elhagyta a műtőt elájult, de Harry a személyzet komoly ellenállását figyelemre sem méltatva elhajtott vele az autójával. Elég sok macera egyetlen jó éjszakáért, na de mindenkit más hoz lázba.
Minden „barátnőd” így végzi, drága Harry? Nem gondolod, hogy meg tanulhatnál már uralkodni magadon? 

Hitetlenkedve ráztam a fejem és a tekintetem szóról-szóra egyre jobban elhomályosodott. Minden egyes mocskolódó betű a lelkembe tiport. Patakokban ömlöttek a könnyeim.
- Úgy sajnálom – borult Harry újra a lábaim elé. – Tönkretettem az életedet…

3 megjegyzés:

  1. ó..te...jó..ég
    úristen annyira izgalmas
    még sose vártam ennyire a szombatot mint most.
    nagyon jó

    VálaszTörlés
  2. Jaj, Istenem! :'( Szegények! :(
    Attól függetlenül, hogy szomorú rész, megint egy fantasztikusat alkottál! :) Imádtam! *-* Ahogy leírod... Érdemes volt várnunk! :D
    Szombaton várjuk a részt! ;)
    Puszillak! ♥ ~ B

    VálaszTörlés
  3. Ú szegény Piper és Harry,miért kell nekik ebben a "kapcsolatban"szenvedni?
    Na nindegy szóval ez hát tudod ez nagyon ZSÍÍÍÍR,meg tök szupi,meg minden.Szóval tudod,hogy mire gondolok!!!!!! Azt hiszem téged az ég egy félistennek teremtett.!!!!! :D Egyszerüen szupiiiiiiii vagy.Puszi :*

    VálaszTörlés