A TLA-WEEK második napján úgy döntöttem, hogy egy kis bepillantást engedek a "kulisszák mögé" és elmesélem nektek, hogyan pattantak ki a fejemből a történet női karakterei.
Az egyik legjobb barátnőm szerint az összes szereplőben van valami, ami rám emlékezteti, legyen az egy gesztus, az érzelemkifejezés egy formája, vagy akár a személyiségének általános jegyei, viszont egyáltalán nem titok, hogy Wendy James karakterét teljesen magamról mintáztam. Egy évvel ezelőtt (hűű, hogy telik az idő) kezembe vettem egy régi, kopottas füzetet és elkezdtem megálmodni ezt a történetet. A főszereplő megformálása viszonylag könnyen ment: a keresztnév adott volt (ha bármi lehetnék, biztos, hogy Wendy lennék), a személyisége pedig akaratlanul is pont olyan lett, mint az enyém. A színház, a színjátszás nagyon fontos szerepet játszik az életemben, legalább annyira szeretem, mint az írást. A színpadon pont úgy érzem magam, mint Wen: elszállnak a kétségeim, bízom magamban, hatalmas erőt ad nekem, hogy ott állhatok, olyankor úgy érzem, falakat tudnék mozgatni. A karakter adott volt, de megtalálni hozzá az arcot szinte lehetetlennek tűnt. Sorra küldtem Crazy_Curly-nek a fotókat az esetleges jelöltekről, de mindet elvetettük, mert egyszerűen nem illettek a képbe. Végül végső elkeseredésemben lehuppantam a tv elé és hosszas kapcsolgatás után a Disney-n állapodtam meg (kövezzetek meg érte, de 18 éves létemre ez az egyetlen csatorna, ami teljesen ki tud kapcsolni, ha ideges vagyok). Éppen a Limonádé című film ment és amint belépett Naomi Scott Mo szerepében a jelenetbe, rögtön tudtam, hogy ő lesz a tökéletes alany. Mindig is tetszett az a film, de ezek után különösen nagy örömmel nézem meg! 
Ha már adott egy tragikus sorsú, árva lány, akkor elengedhetetlen, hogy legyenek mellette emberek, akik támogatják. Így született meg a kicsit "defektes", de szeretnivaló Davies család, és ezzel együtt Piper karaktere. Természetesen benne is megtalálható egy csipet belőlem: a zene és a tánc mámora egész életemen át elkísért. Kilenc évig jártam zeneiskolába, öt évig táncoltam, a ritmus szeretete szinte belém ivódott. Ha a rádióban hallom a kedvenc számaimat, képes vagyok a szupermarketben vagy az utca közepén is táncra perdülni és fennhangon énekelni. Felmerülhet a kérdés, hogy akkor hogy jön a képbe a balett? Gyerekkori nagy álmom volt, hogy ha felnövök, jégtáncos leszek, aki az edzéseinek egy részét a jégcsarnokhoz közeli balett teremben tölti. Most, hogy már "benőtt a fejem lágya" nincsenek ilyen irracionális elvárásaim saját magammal szemben, de továbbra is csodálom mindkét mozgásforma űzőit. A személyiséghez illő arc kiválasztása ebben az esetben könnyen ment. Csak egyetlen kikötésem volt: a hölgynek ne legyen tökéletes baletttáncos alkata, hiszen Pipe nem emiatt lett a Királyi Balett táncosa, hanem, mert lehengerlően tehetséges. Az elcserélt lányok című sorozat sztárja, Vanessa Marano ideális választásnak tűnt és miután Curly is rábólintott egy újabb névvel gazdagodott a szereplőgárda.
És ha már támogatásnál tartunk: Wendy legjobb barátnője, Daisey sem maradhat le a listáról. Ő az én beteg agyam szüleménye, akiben összegyúrtam legjobb barátnőim tulajdonságait és persze némi őrültséget belegyömöszöltem saját magamból is. Ha boldog vagyok és/vagy fáradt, akkor pontosan úgy tudok pörögni, ahogy Dee teszi néha, olyankor a barátaim agyára megyek és le sem lehet lőni. Ami viszont igazán hozzáköt, hogy szeretném egyszer vörösre festetni a hajam, de eddig még sosem volt hozzá bátorságom, így alapvető volt, hogy a történet kissé különc, lázadó szereplőjének, aki bátran felvállalja önmagát, saját, különleges stílusát, ezt a hajszínt választom. Talán Dee volt az egyik olyan karakter, aki a legtöbb fejtörést okozta nekem, fogalmam sem volt, kit kéne választanom, aki képes lenne "megállni a helyét az ő arcaként." Végül régi jó barátomhoz, a Google-höz fordultam és egyszerűen beírtam a képkeresőbe, hogy "red haired girl". A felugró fotók némi félelemmel töltöttek el, de aztán megpillantottam Hayley Williams-t, aki a maga vad stílusával érdekes színt hozott a történetbe.
Remélem, élvezhető volt a kirándulás az elmém sötét bugyraiba.
Holnap találkozunk, addig is legyetek rosszak ;)
Puszi, W. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése