2014. június 26., csütörtök

Wazzup guyz? - avagy, hogyan születtek meg a srácok

Sziasztok! :)
Elérkezett a TLA-WEEK negyedik napja és ezzel együtt az is, hogy a lányokhoz hasonlóan, ejtsek néhány szót a történet férfi karaktereiről.


Igazából egy írónak minden karakterét ugyanúgy kéne szeretnie, de az egyik srác az én szívemhez mégis egy picivel közelebb áll, mint a többi. A személyes kedvencem a fiúk közül igazából spontán született meg, egyáltalán nem szőttem bele őt a történetbe már a kezdetektől fogva, csak az egyik rész megírásakor úgy éreztem, hogy még hiányzik valaki, egy újabb szereplő. Így jött létre Will Evans karaktere, a legjobb baráté, aki mindig Wendy mellett áll. Mélyen legbelül minden lány vágyik egy fiú barátra, akivel megoszthatja féltett titkait, de fél is ettől az egésztől, mert mint tudjuk: fiú és lány között nincs barátság, egy idő után az egyik fél mindig többet érez a másik iránt. Ezt a problémát kiküszöbölendő lett William egy felelősségteljes családapa, édes gyerekekkel és szerető feleséggel. Nála már az elejétől kezdve biztos voltam abban, hogy ki fogja őt megjeleníteni. Mint Stephen King hatalmas rajongója én is lelkesen vártam könyvének, a Búra alatt-nak sorozatfeldolgozását. A Junior Rennie szerepét játszó Alexander Koch már az első epizódban belopta magát a szívembe, és nem csak rosszfiús sármjával, de hihetetlenül jó színészi játékával is. Innentől kezdve nem volt kérdéses, hogy ő valamilyen módon belekerül a TLA-be.

A történet női szereplőinek nincs szerencséje a férfiakkal, erről az egyedülálló anyaként két gyermeket felnevelő Jane Davies sokat tudna mesélni. A múltbeli szerencsétlenségek és a magány ellenére én mégis valamilyen módon ellensúlyozni akartam a nőuralmat Wendy családjában, így létrejött mindenki kisöccse, Tommy. A személyiségébe mindent belezsúfoltam, amit egy jó testvértől elvárna az ember. Ő lett az én titkos öcsikém, hiszen egy nővér mellett felnőve mindig vágytam egy fiú tesóra, akit kedvemre nyúzhatok, piszkálhatok, cukkolhatok és a szeretetnyilvánításaimmal az őrületbe kergethetek. Talán emiatt lett Piper és Tommy kapcsolata olyan, amilyen. Ők ketten a világ minden kincséért sem vallanák be, hogy milyen fontosak egymásnak és mennyire hálásak a másik támogatásáért, de apró gesztusokkal igyekeznek kimutatni a szeretetüket. Tommy sokszor úgy érzi, hogy az egyetlen, aki megérti őt a családjában, Wendy, ezért a kettejük között lévő szálak iszonyatosan erősek.  Hozzá megtalálni a megfelelő arcot rettenetesen nehéz volt, végül azért esett Logan Lermanra a választásom, mert bár már 22 éves, de arcának kisfiús vonásait még nem vesztette el, így tökéletesen megállja a helyét Tom Davies szerepében.

A történetben eddig viszonylag kevesebb szó esett Bradley Johnsonról, de tekintve, hogy nem véletlenül került bele abba a bizonyos szereplőgárdába, úgy tartottam tisztességesnek, ha róla is elárulok néhány dolgot. Sokunk életében van egy srác, aki gyerekként a rajongásig udvarolt nekünk, de akkor valamiért kikosaraztuk őt, viszont az évekkel későbbi viszontlátás után ezerszer megbántuk meggondolatlan, gyermeki tettünket, mert a fiú egy fejjel magasabb, izmosabb, sármosabb és sokkal férfiasabb lett. Valami ilyesmi lenne Brad Wendy életében, a beteljesületlen gyermeki szerelem, egy csábító lehetőség, ha úgy tetszik. Hozzá megtalálni "az arcot" hosszadalmas munka volt, végül itt is azt alkalmaztam, amit Daisey-nél, beírtam a Google-be a kulcsszavakat és vártam a csodát. A képek között böngészgetve ráakadtam a Glee egyik sztárjára, Dean Geyerre, aki minden tekintetben tökéletesnek tűnt, magas volt, izmos és jóképű. Csak amikor később gif-eket nézegettem róla, akkor fedeztem fel, hogy néhány rész erejéig egy sorozatban játszott a Wendy-t alakító Naomi Scottal, ezért azóta is úgy vélem, a sors hozta el őt hozzám.

Mára ennyi lett volna a kirándulás az elmémben! ;)
Holnap újra jelentkezem, addig is legyetek jók, de ne nagyon!
Puszi, W  ♥

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése