Sziasztok! :))
Meghoztam az új részt ezen a csodaszép iskolamentes napon...hozzá tudnék szokni ;)
Egyébként rájöttem, hogy felesleges kommentekért könyörögnöm, ha szeretnétek, majd úgyis hagytok egyet-kettőt. Úgyhogy megpróbáltam "Tetszett", "Nem tetszett" gombokat varázsolni a bejegyzések aljára, de természetesen nem sikerült (nem vagyok a számítógép nagymestere :D). Még próbálkozok, nem adom fel!! :D Na meg hátha Crazy-Curly beveti csodaképességét és segít nekem (igen, ezt veheted burkolt célzásnak, drága :D ♥ ).
Nem húzom tovább az időt: jó olvasgatást! ;)
Puszi ♥ - W.
TOMMY
- Jó
reggelt! – léptem be vidáman a konyhába. Piper észre sem vett, csak vigyorogva
a telefonját babrálta. Más esetben felhúztam volna rajta magam, de most túl
boldog voltam hozzá. Tegnap nagyon jól éreztem magam Katievel. Még csak négy
hónapja költöztek vissza Londonba, de mégis úgy tudtunk beszélgetni, mintha
egész életünkben ismertük volna egymást.
Gabonapelyhet
tettem egy tálba, majd felöntöttem tejjel. Pipe mellé telepedtem és a tévét
kezdtem kapcsolgatni. Reggel lévén mindenhol mese ment, így végül ez egyik
zenecsatornán állapodtam meg. Éppen Miley Cyrus vonaglott kéjesen az új
klipjében. Egy kicsit sok volt ez így nyolc után tíz perccel, de jobb volt,
mint csendben ülni a vihorászó Piperrel.
-
Szép jó reggelt! – sétált a hűtőhöz Wendy.
-
Neked is! – köszöntöttem.
Piperre
nézett, aki semmit sem reagált.
-
Pipe? – csettintett egyet az arca előtt. – Piper? Hahó! – próbálta felvonni
magára a figyelmet miközben kezében egy pohár narancslével leült velünk
szemben. – Hé! Föld hívja Pipert! – kapta ki a kezéből a mobilt.
-
Naaa! – háborodott fel Pipe. – Add vissza!
-
Addig nem, amíg meg nem mondod, hogy mi olyan fontos, hogy átálltál kocka
üzemmódba.
A
telefon rezegni kezdett, sms érkezett. Pipe türelmetlenül nyúlt érte:
-
Harry smseit olvasom – kikapta a lefagyott Wen kezéből a telefont és egyből
rávetette magát.
- És
miért smsezik neked Harry? – kérdezte felvont szemöldökkel Wendy.
-
Mert tegnap megcsókoltam – rántotta meg a vállát Pipe.
-
Tessék?! – prüszkölte a narancslevet Wen az asztalra.
Uhh,
szappanopera 3D-ben, gondoltam magamban és számba tömve egy nagy adag
gabonapelyhet kíváncsian vártam a folytatást.
WENDY
Aggódtam
Piperért, annyira nem vallott rá, hogy így játszadozzon egy fiúval. Valami
történhetett Northamptonban, amit el akar felejteni. De mi? És miért pont
Hazzát használja fel ehhez?
Nagyot
sóhajtottam, felnyitottam a laptopomat és az e-mailjeimet kezdtem böngészni. Az
egyiket a színházigazgató küldte. Lelkesen nyitottam meg:
Feladó:
Howard Black
Címzett: Wendy James
Tárgy: Megbeszélés
Hétfőn a próba után szeretném, ha még ott maradnál egy kicsit, hogy megbeszéljünk valamit. - H. B.
Címzett: Wendy James
Tárgy: Megbeszélés
Hétfőn a próba után szeretném, ha még ott maradnál egy kicsit, hogy megbeszéljünk valamit. - H. B.
Értetlenül
ráncoltam a szemöldököm. Mégis mit? Ennél ködösebben már nem is fogalmazhatott
volna. Nem elég, hogy Piper miatt nyugtalankodok, de még ezen is kattogni fog
az agyam. Remek.
Lecsuktam
a laptopot és sóhajtva elnyújtóztam az ágyon. A plafont bámultam és teljesen a
gondolataimba merültem. Ijedten rezzentem össze, amikor a telefonom hangosan
csörögni kezdett. Kedvetlenül nyúltam utána.
-
Szia! – szólt bele Zayn.
-
Szia! – próbáltam lelkesen viszonozni, több-kevesebb sikerrel.
- Ne
haragudj, de ma nem tudunk találkozni.
-
Miért? – erőltettem közömbösséget a hangomra.
-
Paul az utolsó pillanatban leszervezett egy fotózást. Este tíznél korábban
biztos, hogy nem végzünk.
-
Értem. Érezzétek jól magatokat! – igyekeztem elfojtani a kitörni készülő
könnyeimet, de a hangom egy kicsit megremegett.
-
Minden oké, kicsim? – aggódott Zayn a vonal másik oldalán.
-
Persze…minden – gördült le egy könnycsepp az arcomon.
A
háttérből kiabálás hallatszott, őt keresték.
-
Mennem kell – sóhajtott fel.
-
Rendben, szia – köszöntem el.
-
Szia – hangján hallatszott, hogy még nem akarja letenni, mert nem sikerült
maradéktalanul meggyőznöm. Így hát én nyomtam le a piros gombot hamarabb.
A
fejemet zokogva a párnámba fúrtam. Teljesen átadtam magam a reménytelenségnek.
Lentről Jane néni hangja hallatszott:
-
Wendy? Segítesz nekünk feltenni a díszeket?
Letöröltem
a könnyeimet, mosolyt erőltettem az arcomra (több mint tíz év színészkedés után
ez már könnyen ment), aztán mintha mi sem történt volna lesétáltam a lépcsőn.
Másfél
hét múlva karácsony, ami ugyebár a szeretet ünnepe, kötelező rajta vidáman
részt venni.
ZAYN
Bűntudatom
volt, mert ahelyett, hogy a barátnőmmel lettem volna, aki nyilvánvalóan szomorú
valami miatt, az ezredik szerelésben vidáman mosolyogva pózoltam a
fényképezőgép előtt. Amikor a fényképész az egy milliomodik fotót csinálta, már
kezdtem komolyan mérges lenni.
-
Nyugi, haver! – karolta át a vállam Niall miközben hülyén vigyorogtunk a
lencsébe.
-
Utolsó kép, srácok – szólt a pasi a fényképező másik oldalán és nagyot villant
a vaku.
- Na,
végre! Mehetek? – pillantottam Paulra, majd meg sem várva a választ kapkodva
átöltöztem és szó nélkül kirohantam a stúdióból. Fogtam egy taxit magamnak,
bediktáltam Wendy címét és elindultunk.
Fél
tizenegy is elmúlt már mire odaértem. A szobájában még égett a villany.
Lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, nyitva volt. Levettem a cipőmet és
lábujjhegyen az emeletre osontam. Bekopogtam a szobája ajtaján.
-
Igen? – hallatszott erőtlenül a hangja.
Ahogy
beléptem meglepetten nézett rám az ágyról egy halom zsepi és papír közül. Nyoma
sem volt a boldog, életvidám Wendynek. Szemei vörösek és duzzadtak voltak a
rengeteg sírástól. Néhány pillanatig meredten néztük egymást, aztán két
lépéssel átszeltem a köztünk lévő távolságot és a mellkasomhoz vontam. Egy
kicsit még szipogott, de lassan megnyugodott.
-
Hogy kerülsz te ide? – dünnyögte.
- Nem
hagyhattam, hogy a gyönyörű barátnőm szomorkodjon – letöröltem egy kósza
könnycseppet az arcáról és megpusziltam a homlokát.
Halványan
elmosolyodott. Kezdetnek ez is megteszi.
Kérdeznem
sem kellett, elkezdte mesélni a problémáit. Hogy járhat ennyi minden egyszerre
egy lány fejében? Egy élet is kevés lenne, hogy megértsem. Úgy tűnt, hogy a
puszta ténytől, hogy valaki meghallgatta őt, megkönnyebbült és egyre erősebb
hangon beszélt.
-
…aztán még te is lemondtad a délutánt és eltört a mécses. Besokalltam. –
fejezte be.
-
Sajnálom – emeltem fel az állát, hogy a szemembe nézzen. Lágyan megcsókoltam.
- Nem
a te hibád, hogy Istenadta tehetség vagy - fúrta barna tekintetét az enyémbe
mosolyogva.
A
homlokának döntöttem az enyémet:
-
Menjünk sétálni.
-
Most?! – kérdezte meglepetten.
-
Igen. Öltözz fel és indulhatunk is.
Tiltakozásra
nyitotta a száját, de aztán meggondolta magát és csendesen a szekrényéhez
ballagott. Amíg meleg ruhák után kutakodott, szemügyre vettem az ágyát borító
papírhalmot. Rengeteg apró, kusza betűkkel tele írott lap.
-
Ezek micsodák? – mutattam rájuk. Kezében néhány ruhával rám pillantott.
-
Amikor rossz kedvem van, írok – mondta, mintha ez magától értetődő lenne.
Bement
a fürdőszobába és egyedül maradtam. Olvasgatni kezdtem a szövegeket. Szinte
láttam magam előtt, ahogy a szemét törölgetve papírra veti őket. És akkor
megértettem, hogy ez az aprócska, törékeny lány mennyi terhet cipel.
Elvesztette a családját és magányos. Hiába él a nagynénjével és az
unokatestvéreivel, akikhez a legjobban kötődik, nem találja a helyét a
világban. Az évek során rengeteg fájdalom gyülemlett fel benne.
Kinyílt
a fürdőszobaajtó és vastag, kötött holmikban elém lépett. Az ágyon ülve
átfogtam a derekát és a lábaim közé húztam. Átölelte a nyakam és egy apró
csókot lehelt a számra.
-
Indulhatunk? – kérdeztem.
-
Igen – mosolygott.
Végigsimítottam
az arcán és beletúrtam a hajába. Behunyta a szemét, a tenyerembe hajtotta a
fejét és nyomott bele egy puszit. Megcirógattam a karját és összekulcsoltam az
ujjainkat.
Akkor
és ott eldöntöttem, hogy soha nem akarom, hogy ezek a gyönyörű, barna szemek
miattam teljenek meg könnyel.
PIPER
Harry
egész nap smsekkel bombázott. Bevallom, imponált a kitartása, főleg úgy, hogy
egyikre sem válaszoltam. Nagyrészt viccek, vagy őrült beszólások voltak,
egészen a legutolsóig, ami úgy fél órája érkezett:
Zayn
ott van? Elrohant a fotózásról és kikapcsolta a telefonját. Aggódunk.
Értetlenül
meredtem az üzenetre. Zayn?! Mégis mi a fenét keresne ő itt?! Elhessegettem a
gondolatot: biztos, viccel és csak ezzel akar rávenni, hogy válaszoljak.
Aztán
halk kopogtatást és beszélgetésfoszlányokat hallottam Wendy szobája felől. A
folyosóra settenkedtem és szembetaláltam magam a pizsamás Tommyval. Megijedtem,
majdnem felvisítottam, de befogta a számat. Csak akkor engedett el, amikor
megnyugodtam.
- Mit
keresel itt? – kérdeztem ingerülten suttogva.
-
Hallottam, hogy Wendy sír. Gondoltam, átjövök és megvigasztalom, de néhány
perce csak halk beszélgetést hallok.
-
Szerintem Zayn van itt.
-
Zayn? Mi a fenét keresne ő itt ilyenkor?
- Nem
tudom, de fülelj! – tapasztottam a fülemet az ajtóra.
Hallottam,
ahogy Wendy arról beszél, hogy mennyire aggódik értem. Szörnyen viselkedtem
vele az utóbbi időben. És ez most, a szülei halálának évfordulója környékén, különös
kegyetlenség volt a részemről. A szívem összeszorult és a szemembe könnyek
szöktek.
Zayn
és Wendy közeledő lépteit hallottuk. Tommy gyorsan berántott a szobájába és az
utolsó pillanatban becsukta az ajtót. Ránéztem, az ő szemében is az
tükröződött, amit én éreztem: megbánás és bűntudat.
A
szememet törölgetve a szobámba sétáltam és gyorsan bepötyögtem a választ
Hazzának:
Igen, itt van. Ne aggódjatok. Wendyt jött
megvigasztalni.
Aztán
az ágyamba dőltem és álomba sírtam magam.
ui.: kitettünk egy kis közvélemény kutatást a chat felé, hálásak lennénk, ha szavaznátok :) köszönjük! ♥ - W.
ui.: kitettünk egy kis közvélemény kutatást a chat felé, hálásak lennénk, ha szavaznátok :) köszönjük! ♥ - W.
Szia! :)
VálaszTörlésSzegény Wendy! :'( Remélem azért nem mindig lesz ilyen szomorú! ;)
Siess a résszel! *-* Nagyon várom! :*
Egyébként ha a szünetig nem kommentelnék, most kívánok jó őszi szünetet Neked/Nektek! :)
♥
Ui.: Ja, igen! És még valami! :)
VálaszTörlésLátom, hogy még nem jött össze a pipálós dolog! Ha gondolod, tudok segíteni! :D
Először a Bloggeren belül belemész a blogodba, aztán oldalt az "Elrendezés" menüre kattintva a "Bejegyzés" képkocka jobb alsó sarkában lévő "Szerkesztés"re kattintasz és egy plusz ablak nyílik majd meg. Itt keresd meg a "Címkék" menüpont alatt található "Vélemények" pontot és az előtte lévő kockát pipáld ki. Az utána lévő részen egyébként megnevezheted a vélemények típusait (Like, Imádom *-*, Elmegy, stb.) Aztán az oldal aljára görgetsz, "Mentés" gomb, majd az ablak becsukódik és az "Elrendezés" menüt az "Elrendezés mentése" gombbal mented, aztán megnyitod a blogot és ott is kell lennie a pipák dobozainak! ;)
Remélem, hogy segítettem! :D Bocsi, ha mindent az alapoktól leírtam, de sokan kértek már tőlem így segítséget és megszoktam! ;)
Siess!
Puszi♥
Szia, drága! ♥
VálaszTörlésLesznek itt még meglepetések...;) Úgy tervezem, hogy a szünetben több részt is felteszek :))
És huhh, köszönöm a segítséget! Én is így próbáltam, aztán rájöttem, hogy valószínűleg a sablon miatt nem működik, úgyhogy feladtam. De ebbe a "csoda"sablonba túlságosan beleszerettem ahhoz, hogy lecseréljem! :3 :$
Neked is szuper őszi szünetet kívánok!!
Puszi ♥ - W.