12. felvonás

Sziasztok!! :)))
Meghoztam az új részt, a szünetben több fejezetet is felteszek, úgyhogy legyetek résen ;) 
Mint tudjátok közeledik az MTV EMA és a fiúkat is több kategóriában jelölték: Best Pop, Best Look (Hazza) , Biggest Fans és mivel megnyerték a Best UK & Ireland Act díjat, lehet rájuk szavazni a Europe North Worldwide Act Nominee  kategóriában is. Hajrá, hajrá támogassuk őket!!! ;) 
Jó olvasgatást!
Puszi ♥ - W.

 

WENDY

A legszebb dolog, amit egy lány kívánhat, hogy reggel a barátja karjaiban ébredjen. A nagy, ölelő kezek biztonságot adnak. Na meg persze az édesen szuszogó, borostás, félmeztelen pasi látványa se az utolsó.

Zayn egész éjjel mocorgott, nyugtalanul aludt. Össze-összerezzent és mindannyiszor szorosabban ölelt. Tíz óra után néhány perccel végre álmosan nyitogatni kezdte nagy, barna szemeit.

- Jó reggelt, kicsim! – nyomott puszit a homlokomra.

- Neked is – bújtam meztelen mellkasához.

- Hozzá tudnék szokni, hogy veled alszok, vagy, hogy nem alszok – húzta a száját perverz mosolyra.

Felnevettem és vigyorogva megcsókoltam. Halk morgás kíséretében felém hengeredett és lágyan, de határozottan elmélyítette a csókunkat. Keze bejárta az egész testem. Férfiassága keményen, meredezve fúródott a combjaim közé. Nevetve, lihegve toltam el magamtól:

- Mit csinál, Mr. Malik?

- Megmutatom, hogy mi mással lehet eltölteni az időt alvás helyett – kezdett a nyakamtól lefelé haladva minden apró bőrfelületemre csókot lehelni. Amikor a hasamhoz ért, visszahúztam és rátapasztottam a számat az övére. Hagyta, hogy én kerüljek felülre. A csípőjére ültem, tenyeremet a mellkasára tettem és lehajoltam hozzá. Karjait a derekamon pihentette. Lágyan megcsókoltam és vágytól csillogó sötét szemeibe néztem:

- Eljön majd a te időd is, nagyfiú – azzal gyorsan lemásztam róla és az íróasztalomhoz ültem. Vigyorogva néztem, ahogy feltápászkodott és durcásan a fürdőszobába vonult.

Gyorsan végzett és egy a dereka köré csavart törölközőben még vizesen dőlt neki az ajtófélfának. Haja nedvesen csillogott és kidolgozott izmaira kiültek a vízcseppek. Eszméletlenül szexi volt.

- Gyere ide! – kért az ellenállhatatlan féloldalas mosolyával. Odasétáltam hozzá. Átfogta a derekam és közelebb húzott magához. Nyomott egy puszit az arcomra és a homlokát az enyémnek döntötte. Mosolygott és a tekintetét a szemembe fúrta. Nem szólt semmit.

- Nem vagy éhes? – nyögtem ki egy kissé rekedten.

- De igen – vigyorodott el.

- Akkor menjünk reggelizni – fogtam kézen.

- Így nem mehetek – mutatott mesés, meztelen felsőtestére.

- Ja…öhhm…tényleg – makogtam, mint egy éretlen tini. Teljesen megőrjített a közelsége. – Megkérem Tommyt, hogy adjon kölcsön valamit.

- És szerinted az jó lesz rám? – húzta fel a szemöldökét.

- Vagy ez, vagy semmi.

- Hát…tudod, melyiket választanám – kacsintott rám perverzen.

Felnevettem, nyomtam egy gyors puszit a szájára és vigyorogva Tommy szobája felé indultam.

ZAYN

Egy rövidnadrág és egy póló, ez volt minden, amit Tommy tudott adni. A nadrág szűk volt, nem arra tervezték, hogy ilyen tekintetes méreteket befogadjon. Kellemetlenül éreztem benne magam, de úgy tűnt, hogy Wendynek tetszik, mert le nem vette a szemét a fenekemről, amíg a kávégéppel harcoltam.

- Ne bámulj már ilyen feltűnően! – vigyorogtam rá.

- Ugyan mégis miről beszélsz? – pislogott rám ártatlanságot színlelve. Felhúztam a szemöldököm és sokatmondó pillantást vetettem rá. – Nem tehetek róla, hogy a PASIMNAK – ezt a szót szándékosan megnyomta – ilyen jó segge van. – rántotta meg a vállát és lassan, kacéran végignyalta a kanalát.

Állatias morgás tört fel a tokomból, ahogy ellöktem magam a konyhaszekrénytől és felé indultam. A derekára fontam a karom és szorosan öleltem. Lágyan kezdtem csókolni, majd egyre vadabb táncot járt a nyelvünk. Testünk teljesen összeforrott, egy külön világban jártunk, csak ő és én, egészen addig, amíg…

- Uhh…bocsi, én már itt se vagyok. Folytassátok, oda se nézek – robbant be a konyhába Tommy és a szemét eltakarva botorkált a hűtőhöz. Szétrebbentünk.

Wendy izzó tekintettel vizslatott és arcán mosoly bujkált. Rám kacsintott, majd felkapta az elkészült szendvicseket és kézen ragadott. A nappaliba vonszolt, a kanapéra ültetett és befészkelte magát az ölembe. Nyomtam egy puszit a füle mögötti érzékeny részre és hagytam, hogy színházi dolgokról csacsogjon miközben ettünk.

Reggeli után Tommy dugta be a fejét az ajtón:

- Nem baj, ha bejövök?

- Nem, gyere nyugodtan – mosolyogtam rá.

- Szuper! Már nem bírtam tovább – hadarta. – A nagyiéktól megkaptam az új XBOX One-t karácsonyra és muszáj kipróbá…

- Tommy! – háborodott fel Wendy. – Előre kibontottad?!

- Nem bírtam tovább – igyekezett Tommy bűntudatos képet vágni, de az izgalmát nem tudta palástolni.

Beharaptam a számat, hogy elfojtsak egy mosolyt.

A képernyőn hamarosan a „Need for Speed: Rivals” felirat villant fel.

- Zayn? – nyújtotta felém az egyik konzolt.

- Még szép! – kaptam utána vigyorogva, amivel kiérdemeltem Wentől egy durcás pillantást. Fel akart állni az ölemből, de nem engedtem. Helyette még szorosabban öleltem és kiskutyaszemekkel csókot leheltem a szájára. Gyorsan elszállt a mérge és fejét a nyakamhoz hajtotta. Elvigyorodtam és játszani kezdtünk.

Néhány perc múlva Tommy leállította a játékot.

- Hé! – csattantam fel értetlenül, de látva meglepett, ijedt arcát, abba az irányba pillantottam, amerre ő. Piper sétált be az ajtón. Szörnyen festett. Haja kócos volt, a sminkje lefolyt, szemei vörösek és duzzadtak voltak. Nyoma sem volt a tőle megszokott laza eleganciának: egy bő, kötött pulcsi és melegítőalsó volt rajta.

- Beszélhetnék veled, Wen? – hangján hallatszott, hogy nehezére esik visszafojtani a könnyeket.

- Persze.

- Négyszemközt – nézett Pipe jelentőségteljesen Tommyra és rám. Wen esdekelve pillantott rám, mintha engedélyt kéne kérnie, hogy megtehesse.

- Menj csak, - engedtem el a derekát – addig én a földbe döngölöm T-mant.

- Ó, na persze, nagyfiú! Szeretném én azt látni! – hergelt.

Miután a lányok kivonultak, még egyszer értetlenül összenéztünk, de nem szóltunk semmit. A férfiak nem beszélnek az érzéseikről, inkább tovább játszottunk.

WENDY

Becsukta maga után a szobája ajtaját, majd hatalmasat sóhajtva nekidőlt. Szemei megteltek könnyel, ahogy beszélni kezdett:

- Kérlek hallgass végig, és ne ítélj el azért, amit most mondani fogok.

Aggódva pillantottam rá és vártam, hogy folytassa.

- Emlékszel még Ralph McCalmanre?

- Raphie-ra? – néztem rá értetlenül. – Még szép, hogy emlékszem. Az a szemétláda tönkretette a végzős évedet a balettintézetben! Legszívesebben úgy tökön rúgnám, hogy egész életében képtelen legyen…

- Wen! Én szeretem őt!

A torkomon akadt a szó.

- Tessék?! – nyögtem ki.

- Szeretem őt – gördültek le könnycseppek az arcán. Sosem láttam még őt ilyennek és ez komolyan megrémített. Lassan elindult felém és leült mellém az ágyra. Megszorítottam remegő kezét és el-elfúló hangon folytatni kezdte - Northamptonban az egyik előadás után bulizni mentünk a többiekkel. Túl sokat ittam és…és…- nem tudta folytatni, zokogni kezdett. A mellkasomhoz vontam és szorosan öleltem, amíg egy kicsit megnyugodott és tovább tudott beszélni - Ralphie hozzám simult tánc közben és fogdosni kezdett, a nyakamat csókolgatta –csuklott el a hangja. – Aztán megragadta a kezem és a kocsijához vonszolt. Azt mondta, hogy szeret, én meg hittem neki... – könnyes szemeit rám emelte. – Lefeküdtem vele – suttogta alig hallhatóan. – Majd megjelentek a haverjai és röhögve mászott ki mellőlem az ülésről. Leköptek és lökdösni kezdtek – a könnyek megállíthatatlanul buggyantak ki a szeméből. – Azt mondták, még mindig ugyanolyan szánalmas vagyok, mint a gimiben. – meredt maga elé keserűen.

Elkerekedett szemekkel néztem rá. Nem tudtam, mit mondhatnék, de ezzel még nem volt vége - És…azt hiszem, terhes vagyok – nyújtott felém egy pozitív terhességi tesztet és a tenyerébe temette az arcát.. 

Lefejtettem a kezeit és a szemébe néztem.

- Kérlek, ne nézz rám így! Ne ítélj el! – kérlelt. – Szörnyen idióta ötlet volt tőlem és már megbántam az egészet. Oh, Istenem, bár visszacsinálhatnám! – pattant fel magából kikelve.

- Én nem ítéllek el. – mondtam nyugodtan és komolyan is gondoltam – Tudod már, hogyan tovább?

- Nem – huppant le újra az ágyra magába roskadva.

- Beszélj Jane nénivel! Ő tudja a legjobban, hogy milyen helyzetben vagy most.

- Pont ez az, ami miatt nem akarom, hogy megtudja.

- De, Pipe…- kezdtem.

- Ne mondd el neki, kérlek! – fogta meg a kezeimet és nézett rám esdekelve.

- De ő az édesanyád.

- Kérlek! – suttogott patakzó könnyekkel.

- Rendben – sóhajtottam. – De segítséget kell kérned!

- Tudom – sütötte le a szemeit és elhúzódott tőlem.

Egy percig néma csendben ültünk, csak a szipogása csapott némi zajt, aztán kiböktem, ami érdekelt:

- Ezért csókolóztál Harryvel?

- Igen. Felejteni akartam.

- De ő ezt komolyan gondolta.

- Tudom, önző voltam. Nem kellett volna kihasználnom őt. Hétfőn átjön és megbeszéljük az egészet.

- Elmondod neki?

- Talán – pillantott ismét rám a kezeit tördelve – de úgy félek, hogy elítél majd.

- Harry egészen más, mint amilyennek mutatja magát. Nem az a nőcsábász, szívtipró. Meg fogja érteni – küldtem felé egy biztató mosolyt.

- Remélem – nézett rám félelemmel teli szemekkel.

- Biztosan!

- Ő az egyetlen srác, akinek a közelsége boldoggá tesz, és nem érzek félelmet és undort, amikor hozzám ér. Vele elfelejtem ezt az egész borzalmat egy kis időre – halványan elmosolyodott. – Tudom, hülye vagyok. Még alig ismerem őt. Csak kétszer találkoztunk, és másodjára lesmároltam – nevetett fel cinikusan. – De úgy érzem, hogy ő más, mint a többi. Butaság – legyintett. – Nem érdekes. Írok neki egy smst, hogy mondjuk le a hétfői találkozót.

- Ne! – fogtam le a telefont tartó kezét. – Tudom, mit érzel. Zaynnel ugyan ez a helyzet. Ne írj neki smst!

Lassan leeresztette a kezét és magához ölelt:

- Köszönöm, Wendy! Nem is tudom, mi lenne velem nélküled!

ZAYN

Wendy gondterheltnek tűnt, ahogy beültünk a taxiba. A gondolataiba merült és csak félszavakban válaszolt, amióta beszélt Piperrel. Sejtelmem sem volt, mit mesélhetett Pipe, ami ilyen hatással volt rá.

A sofőr leállította a motort, kifizettem a fuvardíjat és kiszálltunk. A ház előtt Paul autója parkolt. Ó, jaj, most bajban vagyok, biztos alapos fejmosást kapok, gondoltam magamban. Megfogtam Wendy kezét és az ajtóhoz vezettem. Ahogy beléptünk Paul hangja hallatszott:

- Te vagy az, Zayn?

- Igen – sóhajtottam.

- Gyere be a nappaliba, kérlek!

Hamarabb le fog cseszni, mint gondoltam. Wendyre pillantottam, aki még mindig a csizmájával piszmogott.

- Jössz már? – türelmetlenkedett Paul.

- Bemegyek – nyomtam puszit Wen homlokára – majd gyere utánam.

Dobogó szívvel léptem be a nappaliba. A fiúk azonnal hangos röhögésben törtek ki, még Paul is elvigyorodott.

- Csini a nacid! – cukkolt Louis.

- Köszi, bébi. Csak miattad vettem fel – kacsintottam rá. Nem voltam játszadozós hangulatban, de ezt nem hagyhattam ki, túl magas labda volt. Louis arcára fagyott a mosoly, a többiek tovább nevettek. Végül Paul elhallgattatta őket és komolyan nézett rám. Most jön a szidás, gondoltam.

- Wendy jobban van?

Annyira meglepett ez a kérdés, hogy csak lefagyva álltam ott. Nem erre számítottam. Aztán Wen válaszolt a hátam mögül:

- Igen, köszönöm – mosolygott.

- WEEENDY! – ugrottak a fiúk vidáman a nyakába és ölelgetni, puszilgatni kezdték. Wen nevetve, fuldokolva szabadult ki a körből:

- Sziasztok, srácok.

Paul lépett közelebb hozzá és ő is magához vonta:

- Örülök, hogy megismerhetlek, Wendy. Már sokat hallottam rólad.

- Úgyszintén – mosolygott kissé félszegen Wen.

- Most pedig bocsáss meg, de nekem mennem kell. Sziasztok! – azzal kisétált, beült a kocsijába és elhajtott.

Gyorsan átöltöztem, majd lehuppantunk a tévé elé és valami ősrégi vígjátékot kezdtünk nézni. Az ölembe vontam Went és puszit nyomtam az arcára. Halványan elmosolyodott, de látszott rajta, hogy valahol egészen máshol jár. Állandóan Harryre pillantgatott, de nem szólt semmit.

- Hazza, Bébi. Csinálj nekem sajtos makarónit – kérlelte kiskutyaszemekkel Louis Harryt.

- Oké – állt fel beleegyezően sóhajtva Harry.

- Majd én segítek – pattant fel az ölemből Wendy is.

Megütközve néztem utána, ahogy Hazzával eltűnt a konyhában. Miért érdekli most hirtelen ő jobban, mint én?! Kezdtem komolyan féltékeny lenni.

Ui.: ha tetszik a történet, iratkozzatok fel rendszeres olvasónak és/vagy szavazzatok a chat felett ;) további szép napot ♥